Mundell: a válság közepén már nem lehet kihátrálni az eurózónából

Az Európai Központi Bank (EKB) kötvényvásárlása „érthető és szükséges”, és az euróövezetnek három kulcsfontosságú területen áttörésre van szüksége, mondta a Nobel-díjas Robert Mundell Lindauban. Véleménye szerint egy nagy válság közepén vagyunk, mert semmi nem győzte meg a befektetőket arról, hogy alapvető változások történtek a pénzügyi rendszerben.

Mundell szerint óriási a gond az euróövezet öt-hat tagállamában, ugyanakkor a közös európai fizetőeszköz megszűntetése nem jelente megoldást, sőt; fokozná a nehézségeket.

A Nobel-díjasok negyedik közgazdaságtudományi találkozóján Mundell úgy fogalmazott: szükséges volt az EKB legutóbbi kötvényvásárlása a másodlagos piacon, mert a banknak továbbra is támogatnia kell a gyenge euróövezeti országokat.

Mundell kifejtette: az emelkedő kamatok és az eurózóna eladósodott országainak csődveszélye a „legnagyobb probléma” a kontinensen. Mundell három utat javasolt, amellyel meg lehetne oldani a problémákat.

Először is fontos az elszámoltathatóság olyan országoknál, mint Görögország, Olaszország Portugália vagy Spanyolország. Ezeknek az országoknak kiigazításokat kell végrehajtaniuk, és meg kell találni a növekedési lehetőségeket.

A második tanácsa az, hogy fel kell állítani egy likviditási mechanizmust, olyan országok miatt, mint Olaszország, remélve, hogy ezzel elkerülhető a fizetésképtelenség. Végül, ki kell dolgozni az intézményi oldalt és gyorsan tökéletesíteni kell a gazdasági kormányzást – hangsúlyozta.

Mundell szerint az euró árfolyama túl erős, és a gyengébb valuta segíthetne a bajban lévő országoknak. Az EKB-nak lazább monetáris politikát kell alkalmaznia, rugalmasabb inflációkövetést alkalmazva – hangsúlyozta, hozzátéve: nincs olyan gazdasági elmélet, amely a merev inflációkövetés hasznosságát alátámasztaná.

A Nobel-díjas közgazdász álláspontja szerint az Egyesült Államoknak és az eurózónának rögzített árfolyamrendszert kellene alkalmaznia, 1,3-as euró/dollár céllal. Ha az árfolyam 1,35-ig erősödne az EKB interveniálna, ha 1,25 alá süllyedne a kurzus, akkor a Fed avatkozhatna be.

A konferencián felszólalt Németország elnöke, Christian Wulff is, aki nyíltan kritizálta az EKB lépését, amely meglátása szerint veszélyes és nagyobb problémákhoz vezet hosszú távon.

Az eurózóna nem optimális valutaövezet?

A Capital Economics, az egyik legnagyobb londoni pénzügyi-befektetési elemző és tanácsadó csoport szakértői júniusi átfogó elemzésükben közölték: szerintük "meggyőző bizonyítékok" vannak arra, hogy a saját fizetőeszközök megőrzése kínálja a legjobb megoldást a felzárkózó európai gazdaságoknak.

Az elemzők szerint az elmúlt évtized nagy részében az általánosan elfogadott vélekedés az volt, hogy az euró meghonosítása jelenti középtávon a legmegfelelőbb utat a gazdasági felvirágzás felé, mivel a valutauniós tagság jelentős kereskedelmi előnyökkel és alacsonyabb tőkeköltséggel jár a kelet-európai térség számára. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezeket az előnyöket "túlhangsúlyozták".

A Capital Economics e következtetésének alátámasztására szintén Robert Mundell optimális valutaöveztek elméletét idézte. Ez azt mondja ki, hogy egy valutaunió akkor megfelelő a tagországok számára, ha azok elfogadják a tőke és a munkaerő szabad áramlását, hasonló szerkezetű gazdaságaik vannak, munka- és termékpiacaik rugalmasak, és teljes mértékben összehangolják költségvetési politikájukat.

A felzárkózó európai országok zöme az első kivételével egyik kritériumot sem teljesíti. A gazdaságszerkezeti konvergenciától messze járnak, a térség munkapiacai még mindig túl merevek, a költségvetési politikák összehangolása pedig a régió legtöbb országában szóba sem kerül - állt a Capital Economics elemzésében. Meglátásuk szerint mindez a jelenlegi euróövezeti tagállamok legtöbbjére is igaz, és éppen ez az oka annak, hogy "súlyos kételyek" övezik a közös valuta jövőjét.