IMF-hitel a láthatáron?
A valutaalap itteni delegációjának vezetője, Irina Ivascsenko ugyanakkor azt cáfolta, hogy bármilyen támogatással kapcsolatban megkereste volna az IMF-et a magyar kormány. Közleményében megerősíti: a valutaalap küldöttség valóban Budapesten tárgyal, ám csak az éves felülvizsgálat keretében.
„Az, hogy Magyarország megkezdi a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal, jelzés arra, hogy az Orbán-kormány komoly lépést tett” – fogalmazott lapunknak egy magát megnevezni nem kívánó, az IMF-fel kapcsolatos ügyeket ismerő szakértő. A lépést vélhetően piacnyugtatónak is szánták – tette hozzá.
Forrásunk szerint minden bizonnyal egy olyan megállapodást szeretne az Orbán-kormány kötni a valutaalappal, mint amilyet 2009 tavasza óta háromszor kötött Lengyelország. Erre utal a megfogalmazás: „Az újfajta megállapodás – szemben a régivel – nem növeli az államadósságot, mivel nem hitelfelvételről szól, voltaképp egy biztosítást kötünk, amely növeli a befektetői biztonságot Magyarországon.”
Ennek egyik formája az úgynevezett rugalmas hitel (Flexible Credit Line, FCL), amely megállapít egy szükség esetén lehívható összeget, ám eddig legalábbis, egyik ország sem hívott még le belőle részleteket. A lengyelek esetében a központi bank tartalékát növelő, három megállapodás keretében biztosított hitel deklarált célja az volt, hogy növelje az ország védettségét a válság hatásai, illetve az instabilitás miatti spekulációs támadásokkal szemben. A rugalmas hitelből az IMF olyan országoknak kíván forrást biztosítani, amelyeknek gazdasági alapja és gazdaságpolitikája erős, és megfelel az általánosságban elvárt feltételeknek. Nem válságkezelés, hanem elsősorban a válság megelőzése tehát a cél – jelen esetben az euróövezet perifériáján tapasztalható negatív hatásokkal szemben –, a tartaléknak szánt forrásból pedig bármikor lehívható.
A másik lehetőség az úgynevezett elővigyázatossági hitel. Ez abban különbözik a rugalmas hiteltől, hogy olyan országok számára biztosítják, amelyek gazdasága kevésbé fejlett, stabil. Ilyen megállapodást eddig Macedónia kötött a valutaalappal. Mindkét hitelfajtára igaz, hogy a rendelkezésre bocsátott összeg lehívása nem kötelező, csak lehetőség.
Ugyanez a helyzet az Orbán-kormány által felbontott készenléti hitelfajtánál is. A 2008 őszén megkötött megállapodás alapján már a következő tavasszal hivatalba lépő Bajnai-kormány sem vette igénybe az időarányosan rendelkezésre álló teljes összeget. Fel ugyanakkor nem mondták, amire az indok a keret piacnyugtató hatása volt.
Ez a hatás tegnap is érezhető volt. A bankszövetség és az elemzők által is üdvözölt bejelentést követően az euróhoz viszonyított árfolyam a reggeli 315-ről 306 forintra erősödött. Londoni elemzők további pozitívumként emelték ki, hogy ezzel csökkent az ország leminősítésének kockázata. A CDS-felár pedig a két és fél éves csúcs közeléből, 605 pontról 576-ra csökkent estére. A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX 3,83 százalékos emelkedéssel zárt.
Ellentmondásos híre van a valutaalap által biztosított hiteleknek
Nyilvánvalóan az utolsó kiút az IMF által nyújtott hitel, így a legtöbb esetben már nincs sok értelme annak a kérdésnek, mi lett volna nélküle. Ám tény: a mentőcsomagért cserében elvárt intézkedések sok esetben negatívan hatottak a növekedésre. Vagyis negatív spirálhoz vezetett egy hitel, ezért a felvevők a törlesztés biztosítása érdekében újabb kölcsönökért folyamodtak – esetenként megint csak az IMF-hez. A görögöket hozhatjuk fel példaként erre.Az IMF által a mentőövért elvárt intézkedéseket országonként, tárgyalások nyomán szabja meg és kéri számon a washingtoni szervezet. Korábban azonban egységes szempontok alapján ítélték meg az országokat. Az 1989-ben létrehozott „washingtoni konszenzus” néven ismert szempontrendszer többek között fiskális fegyelmet, adóreformot, liberalizációt, versenyképes árfolyampolitikát és a külföldi működőtőke-befektetések elősegítését írta elő.
A kisegített országok esetében azonban a valós kép egyáltalán nem a neoliberális mennyország lett, sőt, maga a kritériumrendszer megalkotója, John Williamson is „minimum kiábrándítónak” nevezte a végeredményt. Ez ugyanis többnyire drasztikus megszorítás lett, amely a szociális kiadások lefaragásában nyilvánult meg.
Ennek a gyakorlatnak esett áldozatul Argentína is. A dél-amerikai ország az ezredfordulón a peso leértékelődése és a recesszió együttes negatív hatásának ellensúlyozása érdekében fordult a valuataalaphoz. A problémákat azonban csak súlyosbították az IMF kedvéért elfogadott intézkedések, amelyek 2001 után a szociális és a pénzügyi rendszer teljes összeomlásához vezettek. 2002 nyarára a reálbérek 23,2 százalékos csökkenése és a munkanélküliség 23 százalék fölé emelkedése miatt a lakosság 57 százaléka került a szegénységi küszöb alá.
Ezek a negatív tapasztalatok is vezettek a valutaalap reformjához. A még a 2008-as válság előtt elindított, részben Dominique Strauss-Kahn nyáron lemondott vezérigazgató idején elfogadott újításokat Stiglitz is üdvözölte. Egy 2011-es írásában örvendetesnek nevezte azt, hogy a mostani válság idején a valutaalap már igyekszik figyelembe venni olyan szempontokat, mint az egyenlőtlenségek csökkentése, a méltányosság vagy a foglalkoztatás.
Az IMF által a mentőövért elvárt intézkedéseket országonként, tárgyalások nyomán szabja meg és kéri számon a washingtoni szervezet. Korábban azonban egységes szempontok alapján ítélték meg az országokat. Az 1989-ben létrehozott „washingtoni konszenzus” néven ismert szempontrendszer többek között fiskális fegyelmet, adóreformot, liberalizációt, versenyképes árfolyampolitikát és a külföldi működőtőke-befektetések elősegítését írta elő.
A kisegített országok esetében azonban a valós kép egyáltalán nem a neoliberális mennyország lett, sőt, maga a kritériumrendszer megalkotója, John Williamson is „minimum kiábrándítónak” nevezte a végeredményt. Ez ugyanis többnyire drasztikus megszorítás lett, amely a szociális kiadások lefaragásában nyilvánult meg.
Ennek a gyakorlatnak esett áldozatul Argentína is. A dél-amerikai ország az ezredfordulón a peso leértékelődése és a recesszió együttes negatív hatásának ellensúlyozása érdekében fordult a valuataalaphoz. A problémákat azonban csak súlyosbították az IMF kedvéért elfogadott intézkedések, amelyek 2001 után a szociális és a pénzügyi rendszer teljes összeomlásához vezettek. 2002 nyarára a reálbérek 23,2 százalékos csökkenése és a munkanélküliség 23 százalék fölé emelkedése miatt a lakosság 57 százaléka került a szegénységi küszöb alá.
Ezek a negatív tapasztalatok is vezettek a valutaalap reformjához. A még a 2008-as válság előtt elindított, részben Dominique Strauss-Kahn nyáron lemondott vezérigazgató idején elfogadott újításokat Stiglitz is üdvözölte. Egy 2011-es írásában örvendetesnek nevezte azt, hogy a mostani válság idején a valutaalap már igyekszik figyelembe venni olyan szempontokat, mint az egyenlőtlenségek csökkentése, a méltányosság vagy a foglalkoztatás. -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.