Szélnek eresztett nyájak?

A birtokpolitikai irányelvek majd'' minden szempontjának megfelel a Bács-Kiskun megyei Kaskantyún élő Horváth házaspár, akik 1972 óta tartanak juhokat. A rendszerváltást követő években a település környékén lévő csaknem 30 hektárnyi állami földre pályáztak, és – nem lévén más állattenyésztő jelentkező – meg is kapták a bérleti jogot.

Legelőik döntő részét azóta is az államtól bérelték. A mára csaknem 300 anyajuhot tartó, több fejlesztést végrehajtó gazdaságot működtető házaspár régóta főállásban, helyben lakó családi gazdálkodóként foglalkozik az állatokkal. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) a 30 hektárból tavaly újból meghirdetett 25-öt, amelyre Horváthékon kívül senki más nem jelentkezett a faluban. Horváthék pályázatírót fogadtak, benyújtották az anyagukat, végül mégsem nyertek. „Helyben lakunk, mezőgazdaságból élünk, minden kritériumnak megfeleltünk, azt mondták nekünk, hogy ennél több pontot nem nagyon lehet elérni” – érzékeltették megdöbbenésüket. Mint kiderült, a nyertes pályázó a 20 kilométerre fekvő Csengődön élő Szabó Mihályné. A szóban forgó földeket tavaly ősszel a legelsők között hirdették meg, és a nyertes személye is szinte elsőként, még februárban lett nyilvános. Szabó Mihálynénak mint első nyertesnek, maga Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter adta át ünnepélyes keretek között két másik pályázóval együtt a húsz évre szóló haszonbérleti szerződést.
A kormany.hu akkori közlése szerint Szabóné aranykalászos gazda juhtartással foglakozik, a nyertes pályázatot megelőzően egy hektáron gazdálkodott. Három pályázó közül lett a legeredményesebb, az elnyert földek a sajtóanyag szerint lehetővé teszi juhállománya bővítését és a szükséges takarmányok megtermelését.
Horváthék szerint azonban a döntéssel mintegy elvágták őket saját földjeiktől, és máshonnan, magánszemélyek által bérelt földektől, hiszen az államtól bérelt területek a „kijáratot” jelentették a birkanyáj számára. A terület fekvése más miatt is különleges: egy mindössze 70 méteres földsáv választja el a Kiskunsági Nemzeti Parktól.
A házaspár szerint a döntéssel gazdaságuk lehetetlen helyzetbe került. A megmaradt terület kevés háromszáz állatra, a birkák közlekedése pedig nem megoldott. „Más földjén nem illik átmenni, és a keveredéssel állatbetegségeket is felvehet a nyáj.” A döntés ellen azonnal panaszt nyújtottak be minden fórumon, majd erre válaszul egy másik terület megpályázására bíztatták őket. A vigaszul felajánlott terület azonban tőlük húsz kilométerre van, éppen Szabó Mihályné falujában, így az a helyzet állhatott volna elő, hogy Csengődről Kaskantyúra, Kaskanytúról pedig Csengődre járnak a birkák legelni. Horváthék persze nem fogadták ezt el. „Olyan ez, mintha levágták volna a kezünket és a lábunkat, majd így kellene táncolnunk” – teszik hozzá.
A házaspár számos fejlesztést végrehajtott, 12 millió forintot költöttek a hodály felújítására, több milliót gépekre és egyéb fejlesztésekre, de most attól tartanak, nincs más lehetőség számukra, mint a gazdaság felszámolása. „Kiszámoltunk mindent, a befejezés összesen 30 milliós bukást jelente számunkra” – teszi hozzá Horváth Józsefné.
Az eset kapcsán megkerestük a nyertest, Szabó Mihálynét is, aki azonban elzárkózott a bővebb nyilatkozattól. Mint elmondta „egy pályázaton indultam, majd nyertem, hogy mások miért nem nyertek, azt nem tudom.” Hangsúlyozta: Horváthékat nem ismeri, és nem is kíván vitába bocsátkozni ebben az ügyben.
„Ha nem is tömegesen, de sajnos előfordulnak ilyen esetek az országban. Fontos lenne, hogy földhöz jussanak azok, akiknek eddig nem volt, de nem szabadna tönkretenni azokat, akik már eddig is juhtenyésztéssel foglalkoztak” – nyilatkozta az ügy kapcsán lapunknak Hajduk Péter. A Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség ügyvezető igazgatója lapunknak kifejtette: a jellemzően bérelt földekkel dolgozó juhágazatban 5-10 hasonló esetről tud. Hajduk szerint minden lehetséges fórumon jelzik a kormánynak, a minisztériumnak és az NFA-nak az ilyen problémákat, ám mindeddig érdemi választ nem kaptak.
Amikor egy-egy ilyen döntés lehetséges okáról kérdeztük, az igazgató elismerte: társadalmi szervezetként sem látnak bele a pályázatok és az elbírálás zárt rendszerébe. „Fogalmunk sincs, mi lehet a gyakorlat mögött meghúzódó szándék.” Hajduk hangsúlyozta: a Horváthékéhoz hasonló esetek többségénél kisebb területről, 6-10 hektárról van szó, a 25 hektár nagynak számít. „Éppen ezért úgy érezzük, az ilyen elbírálás több politikai kárt okoz a kormányzatnak, mint amekkora haszonnal jár a nyertes pályázóknak” – tette hozzá.
Lapunk az ügyben szerette volna megkérdezni a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetet (NFA) is, e-mailben és telefonon is többször kerestük őket, ám lapzártánkig senki sem tudott nekünk nyilatkozni a szervezet részéről.