Az Ab-nek nincs baja a devizahiteles törvénnyel

Három pénzügyi intézmény és egy devizaadós természetes személy tavaly októberben terjesztett elő alkotmányjogi panaszokat, amelyekben az árfolyamrés tisztességtelenségének törvény általi megállapítására vonatkozó szabályozás megsemmisítését indítványozta.

Az Ab honlapján szerdán közzétett határozatból kiderül, hogy az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszokat: a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló, 2014. évi XXXVIII. törvény panaszban kifogásolt paragrafusai így nem alaptörvény-ellenesek, azokat nem kell megsemmisíteni.

A beadott indítványokban közös, hogy az indítványozók - különböző indoklásokkal - az első devizahiteles törvény 3. paragrafusának egészét, vagy annak egyes részeit kifogásolták, és kérték az alaptörvény-ellenesség megállapítását. A törvény ezen része többek között kimondja, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.

Az alkotmányjogi panaszt benyújtók szerint a törvény 3. paragrafusa több alkotmányos rendelkezést sért, így például a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába és a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, valamint sérti a tisztességes gazdasági verseny alaptörvényi rendelkezését. A panaszt benyújtó pénzintézetek egyike a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának megsértésére alapította az alkotmányjogi panaszát. Előadta többek között, hogy a felek a szerződésben meghatározott vételi-eladási devizaárfolyamon történő elszámolásban állapodtak meg, az ebből származó többletteher nem pusztán egy költségelemnek minősült, hanem olyan kötelezettség volt az adós oldalán, amellyel a szerződés megkötésekor – az előzetes kockázatfeltárás miatt – számolnia kellett.

Az egyik indítványozó az árfolyamréssel kapcsolatban azt sérelmezte, hogy mivel a deviza vételi és eladási árfolyam alkalmazása tisztességtelen, ezért semmis, így annak helyébe a jogalkotó nem írhatná elő a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazását.

Az Ab az alkotmányjogi panaszokat nem találta megalapozottnak. Az indoklásban kiemelték: a visszaható hatályú jogalkotás tilalmára való hivatkozás nem adhat alapot arra, hogy a múltban tömegesen keletkezett tisztességtelen – ezért semmis – szerződéses kikötések érinthetetlenek maradjanak, és annak következtében az adósok teljesítési kötelezettsége minden körülmények között, változatlanul fennmaradjon.

Az Alkotmánybíróság megjegyezte: a jogalkotó nem tett mást, mint a jogalkalmazó bíróság által kidolgozott, jogegységi határozatba foglalt egységes gyakorlatot emelte törvényi szintre. A testület szerint az elszámolási kötelezettséggel járó kötelmi helyzetre és magára az elszámolásból eredő pénzmozgásra a pénzügyi intézmény tulajdoni védelmet nem alapíthat, ebben a helyzetben nem értelmezhető az indítványozó által használt „tulajdoni váromány” sem.

Az Ab rámutatott arra is, hogy az árfolyamrést megállapító szerződési kikötések már eleve, a szerződések megkötésének időpontjában is tisztességtelenek – tehát semmisek – voltak, és az emiatt előálló egyensúlyhiányos helyzetet orvosolta a jogalkotó azzal, hogy kimondta, az adósnak nem kell a pénzügyi intézmény saját deviza vételi és eladási árfolyama közötti különbözetet megfizetnie, hanem minden esetben a pénzügyi intézmény saját középárfolyamán, vagy a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza középárfolyamán kell visszafizetnie a kölcsönösszeg érintett részletét a pénzügyi intézménynek. Ebben az értelemben tehát nem egy, a pénzügyi intézmény által „már megszerzett” pénzösszegen fennálló tulajdonjogról és annak a fogyasztó részére történő visszafizetéséről (azaz az indítványozó által állított tulajdoni sérelemről) van szó, hanem a semmiség jogkövetkezményének a levonásáról és az ennek a jogi helyzetnek megfelelő tényállapot helyreállításáról - olvasható az indoklásban.

A határozathoz Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak.