Csak ábránd a régió élére kerülni

Az önálló és bátor gazdaságpolitika sikere miatt Magyarország hamarosan újra Közép-Európa éllovasa lesz Orbán Viktor szerint. A miniszterelnöknek évértékelőjében könnyen támaszkodhatott a kedvező gazdasági adatokra, hiszen az elmúlt egy év makrogazdasági számai között könnyen találhatunk olyanokat, amelyek alátámasztják Magyarország kiugró teljesítményét. Ezek alapján azonban még nem lehetünk túlságosan optimisták a jövőt illetően. Tavaly 3,5 százalékkal növekedett a magyar gazdaság, ennél gyorsabb bővülésre utoljára 2006-ban volt példa. Tényleg lehagytuk a régiós országokat, sőt, egész Európa csak mögöttünk „kullogott”, a kiugró teljesítmény azonban csupán arra volt elég, hogy a válság előtti szint közelébe kerüljön a gazdaság.

Éppen ezért egyelőre csak bizakodhatunk, hogy a következő évek is hasonlóan magas gazdasági növekedést hoznak, de a fundamentális tényezők egyelőre ezt nem támasztják alá. A GDP több egyedi tényező miatt nőtt nagyot tavaly. Az első az, hogy a mezőgazdaság a 2013-as jó teljesítményt is felül tudta múlni. Az pedig egyértelmű, hogy minden évben nem lehet erre számítani, hiszen a termés nagyban függ az időjárástól.

Termelési oldalról az ipar és az építőipar teljesítménye is támogatta a GDP-bővülést, előbbi 7,6, utóbbi 14,2 százalékkal nőtt egy év alatt. Az ipart a Magyarországra települt autógyártók felfutó termelése, az építőipart pedig az uniós források gyorsuló lehívása állította növekedési pályára. Ez abból is látszik, hogy a lakásépítések továbbra is mélypont közelében állnak. Tavaly már a szolgáltatások is bővültek, amit elsősorban a lakossági fogyasztás növekedése okozott.

Felhasználási oldalról a fogyasztása és a beruházások növekedése járult hozzá a növekedéshez, míg a nettó export teljesítménye visszafogott volt. Az átmeneti hatások és a stimuláló intézkedése itt jobban megragadhatóak: a fogyasztás bővülését a több mint 3 százalékkal növekvő reálbérek segítették, amely azért emelkedett nagyot, mert a rezsicsökkentés hatására teljesen eltűnt az infláció, az év végén pedig az olajár összeomlása is segített. A beruházásokat pedig az uniós források mellett a jegybank olcsó hitele állította növekedési pályára, az év első felében pedig a választási évekre jellemző kormányzati költekezés is segített. Így jött össze a 3,5 százalékos növekedés, ami egyébként egy feltörekvő országban nem kellene, hogy évtizedes rekordnak számítson.

Pedig eléggé valószínű, hogy a következő években hasonló rekordot nem tud majd beállítani a magyar gazdaság, hiszen az egyszeri növekedésösztönző lépések kezdenek majd kifutni. Persze nem tudhatjuk, hogy a kormány milyen újabb unortodox lépésre készül, hiszen ezeknek rövid távon akár komoly növekedési hatása is lehet (hosszabb távon azonban ronthat az üzleti környezeten).

Az idei év GDP-bővülését támogatni fogja az alacsony olajár, hiszen importáló ország vagyunk, és az Európai Központi Bank likviditásfokozó intézkedése is kedvező hatással lesz. A jegybanki hitelprogram kiterjesztése újabb növekedésösztönzőként hathat, a banki elszámoltatással pedig jól járhatnak a hitelesek: előbbi a beruházásokat, utóbbi a fogyasztást hajthatja. Amiért mégsem várhatunk a tavalyinál gyorsabb bővülést az idei és a következő években az nem más, mint a rendkívül alacsony, a régiós mezőnyben sereghajtónak számító potenciális (hosszú távú) növekedési képességünk. A munka, a tőke és a termelékenység alapján is javult a potenciális kibocsátás az elmúlt egy-két évben, de nulla százalék közeléből kellett elindulnia felfelé.

Brüsszel is elismeri, hogy a munka hozzájárulása nőtt a kibocsátáshoz. Becslésük szerint 2014 és 2016 között 1,8 százalékos Magyarország potenciális növekedése, ami az egyik legalacsonyabb a régióban. Lengyelországban 3,1, Szlovákiában 2,5, Csehországban pedig 1,2 százalék a potenciális GDP. Nem lenne elvárhatatlan egy feltörekvő országtól, hogy 3 százalék körüli potenciális növekedéssel rendelkezzen – vagyis minden évben ekkora növekedést érjen el stimulusok nélkül –, hiszen ez feltétele a felzárkózásnak. Mindez azt sejteti, hogy egyelőre nem Magyarország lesz a régió éllovasa, hiába alakult jól az előző év.

Brüsszel is elismeri, hogy a munka hozzájárulása nőtt a kibocsátáshoz. Becslésük szerint 2014 és 2016 között 1,8 százalékos Magyarország potenciális növekedése, ami az egyik legalacsonyabb a régióban. Lengyelországban 3,1, Szlovákiában 2,5, Csehországban pedig 1,2 százalék a potenciális GDP. Nem lenne elvárhatatlan egy feltörekvő országtól, hogy 3 százalék körüli potenciális növekedéssel rendelkezzen – vagyis minden évben ekkora növekedést érjen el stimulusok nélkül –, hiszen ez feltétele a felzárkózásnak. Mindez azt sejteti, hogy egyelőre nem Magyarország lesz a régió éllovasa, hiába alakult jól az előző év. -->