Javulást lát a G20

Az IMF és a Világbank pénteken megnyílt ülésszakát kedvező piaci fejlemények előzték meg, ám a hét utolsó kereskedési napjára elromlott a hangulat. Részben a görög dráma újabb felvonása – a törlesztés halasztását kérő Athénnak adott nemleges valutalaapi válasz –, részben a tőkeáttételes kereskedés szigorításáról Kínából érkező hírek miatt a New York-i Dow Jones index 1,5, a frankfurti DAX 2,5 százalékot zuhant. A globális tanácskozás részvevői azonban igyekeztek elhatárolódni a napi tőzsdei mozgásoktól, s a húszak csoportjának (G20) pénzügyminiszterei és jegybankelnökei belekapaszkodtak a viszonylag bizakodó előrejelzésekbe, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jó teljesítménye mellett az eurózóna és Japán gazdasága is élénkülni látszik. Igaz, a feltörekvő térség lassít. Ebben a helyzetben pedig nagyon jól össze kellene hangolni, és a piacokkal ügyesen meg kellene értetni, hogy a vezető jegybankok miért kerültek eltérő pályára, mikor várható az amerikai kamatemelés, s hogyan lehet kezelni vagy korlátozni ennek következményeit, például a fejlődő országokból a tőkekiáramlást.

Az IMF iránymutató szerveként működő monetáris és pénzügyi bizottság (IMFC) a záróközleményében szintén az egyenetlen világgazdasági növekedést említette kockázatként, hozzátéve, hogy az árfolyamok nagy kilengései és a geopolitikai feszültségek további veszélyként leselkednek a globális folyamatokra. Ami a dollár erősödését illeti, Jack Lew amerikai pénzügyminiszter arra figyelmeztette az európai és az ázsiai országokat, hogy ne támaszkodjanak túlzottan az amerikai fogyasztókra, vagyis ne vigyék túlzásba a leértékelést exportjuk, így gazdaságuk serkentése érdekében. A túlzott mozgások ösztönzésétől maga az IMF is óvott, sajtóértekezletén Christine Lagarde vezérigazgató is külön kitért erre a kérdésre.   

A potenciális növekedési ütem lassulása az IMFC szerint a legsúlyosabb kihívás, amelyre jó válasz lehet, ha a fejlett és a feltörekvő országok kihasználják a fiskális és monetáris politikai mozgásterüket, termék- és munkapiaci reformokat hajtanak végre, s magán- és állami beruházásokat, különösen az infrastruktúra fejlesztésére.

Mind a G20, mind az IMFC közleménye sürgeti, hogy az amerikai kongresszus hagyja jóvá a 2010-ben elhatározott reformot az IMF hitelforrásainak megduplázására, a kvóták és így a szavazati arányok újraelosztására – különös tekintettel a feltörekvőkre, azon belül is Kínára –, az ügyvezető igazgatóság összetételének megváltoztatására. A reform jóváhagyásához a tagországok háromötödére, és a szavazatok 85 százalékára lenne szükség, de az Egyesült Államok a több mint 16 százalékos részesedésével bármit ellenezhet. S minthogy az amerikai törvényhozás republikánus többsége átmenetileg sem adná fel vétójogát az IMF-ben – bár a tagországok előálltak ilyen kéréssel – a megoldás nem látszik közelinek.