Végjáték az iráni atomalkudozásban

Június végéig kellene a pecsétet ráütni a megállapodásra, amelynek értelmében Irán tíz évre befagyasztaná nukleáris programját, a folyamatot a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyelné, s ennek fejében a nagyhatalmak – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Kína és Oroszország – fokozatosan feloldanák azokat a szankciókat, amelyek egyrészt befagyasztották a külföldön tartott betéteket, másrészt visszavetették az energiaexportot. Az április elején a svájci Lausanne-ban megkötött előzetes alku nagy reményeket ébresztett, hogy Irán visszatérhet a nemzetközi közösségbe. A nagy energiacégek már sorban állnak, hogy részt vegyenek a fejlesztésekben. A péntektől Bécsben folytatódó tárgyalások előtt azonban igen mérsékelt a derűlátás.

Az osztrák fővárosba tartó John Kerry amerikai külügyminiszter azt mondta, ha a vitás kérdéseket nem tudják rendezni, akkor nincs alku. A Fehér Ház pedig jelezte, egyetért a kínai delegációval, hogy Iránnak meg kéne ragadnia ezt a lehetőséget a határidő lejárta előtt. Az amerikai kongresszusban a republikánus többség vezetői újfent kifejtették: a tervezett egyezség nem akadályozza meg Teheránt abban, hogy atomfegyvert fejlesszen ki. S az első Obama-kormányzat nemzetbiztonsági szakértői is közös nyílt levelet tettek közzé, amelyben hasonló kételyeket fogalmaznak meg. Francia részről pedig bírálták Hámenei vallási vezető nyilatkozatát, amely szerint Irán nem hajlandó hosszabb időre felfüggeszteni a nukleáris programot.

Ennek ellenére a nagy olajtársaságok – Shell, Eni, Total, Lukoil – vezetői májusban és júniusban Bécsben és Teheránban tárgyaltak a lehetséges együttműködésről. Irán az évtized végéig szeretné megduplázni a kitermelést, ehhez azonban legalább ötvenmilliárd dollárnyi külföldi befektetésre lenne szükség. Irán jelenleg naponta 2,7 millió hordónyi olajat hoz felszínre, s a Wood Mackenzie energiakutató szerint 2017 végére ezt napi hatszázezer barrellel toldhatná meg. A kitermelés 2025-re napi 4,4 millió hordóra emelkedhetne. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) úgy számítja, hogy a szankciók feloldása után három hónappal a kitermelés nyolcszázezer hordóval gyarapodhatna. Az olajexport a kondenzátumokkal együtt azonban a szankciók 2011-es bevezetése előtti 2,6 millióról 1,4 millió hordóra esett vissza, a vevők pedig a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) más tagjaitól vásárolták meg a kiesett mennyiséget. S minthogy jelenleg túlkínálat jellemzi a globális olajpiacot, Irán esetleges belépésével a barrelenkénti ár 5-15 dollárral csökkenhetne. Az OPEC jelenleg napi 30 millió barrelben határozza meg a kitermelhető mennyiséget, s Iránnak helyet teremteni a jelenlegi piaci helyzetben egyáltalán nem lenne könnyű feladat.

A European Policy Centre (EPC) számára írt s a héten Brüsszelben nyilvánosságra hozott tanulmányában azonban arra emlékeztet David Ramin Jalilvand, a berlini Freie Universität kutatója, hogy Irán a világ legnagyobb olaj- és földgázkészletén ül. A föld mélyén 157 milliárd hordónyi olaj rejtőzik, ez a negyedik legnagyobb tartalék, míg földgázból 33,8 billió köbméterrel rendelkezhet, s ezzel minden versenytársát megelőzi. Az iszlám forradalom előtt naponta 6,1 millió hordót termelt ki, a nyolcvanas évek elejére azonban a mennyiség 1,3 millióra csökkent, majd a múlt évtized végére 4,4 millióra bővült, aztán megint visszaesett. Földgáztermelése tavaly éves szinten 173 milliárd köbméterre rúgott, de ez jóval elmarad az Egyesült Államok és Oroszország 500-500 millió köbmétert is meghaladó kibocsátásától. Az iszlám forradalom előtt a kitermelés kilencven százalékát exportálták, ma viszont a hetvenöt százalékát a belső piacon használják fel. Az exportkapacitás olajból napi 1,6 millió hordóra tehető, földgázból évente 2,4 milliárd köbmétert tudna a külpiacokon értékesíteni.

A szakértő arra is felhívja a figyelmet: a nagy energiacégek mindaddig óvatosan költenének pénzt iráni fejlesztésekre, amíg nem válik egyértelművé, hogy a szankciókat feloldják, és minimálisra csökken annak az esélye, hogy újra bevezetik őket. A büntető intézkedéseknek azonban csak egy része kötődik a nukleáris programhoz, más részüket a terrorizmus iráni támogatása és emberi jogi megfontolások miatt alkalmazták. Az amerikai és az európai szankciók is csak részben fedik át egymást.

A megállapodás nyomán a kedvező hatások csak lassan érvényesülhetnének, mert az energiaszektor irányítása eleve súlyos szakmai kérdéseket vet fel, a külföldi cégek részvételét pedig sok bürokratikus akadály nehezíti jelenleg. Persze, ha Irán hozzájutna a befagyasztott 120 milliárd dollárjához, azt fejlesztésre fordítaná, s az olajmultikat is beengedné, akkor közép- és hosszú távon érdemben befolyásolhatná a nemzetközi energiapiac szerkezetét. Európa – mint az EPC elemzése leszögezi – közvetlenül nem húzna hasznot, mert Teherán elsősorban a belső, a regionális és az ázsiai piacot szeretné földgázzal ellátni.