Már nem tabu a görög adósságleírás

Görögország adósságát át kell ütemezni ahhoz, hogy a terhei elviselhetővé váljanak – a kijelentés nem az athéni kormány valamelyik prominensétől származik, hanem a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójától. Christine Lagarde a washingtoni Brookings Intézetben egy nappal a görögöknek adott ultimátum után állt ki a Sziriza-kormány által sokat emlegetett kérés létjogosultsága mellett. Az IMF – ha nem is hivatalosan, csak egy kiszivárgott tanulmányban – persze már a múlt vasárnapi népszavazás előtt is a világ értésére adta: az adósság leírása nélkül elképzelhetetlen a görög gazdaság stabilizálása. Lagarde erre utalva közölte: a szervezet értékelése nem változott azóta, bár az elképzelhető, hogy a jelentésben szereplő konkrét számokon változtatni kell majd, miután a június közepére keltezett helyzetértékelés óta tovább romlott Görögország gazdasági-pénzügyi helyzete.

Lagarde kijelentése megfelel a washingtoni álláspontnak: az amerikai vezetés több tagja, elsősorban Jack Lew pénzügyminiszter már többször beszélt arról, hogy az adósság leírása vagy átütemezése elkerülhetetlen. Ez éles ellentétben áll azonban mindazzal, amit korábban Görögország hitelezői szerettek volna elérni. Érdemes Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszternek egy tegnapi frankfurti konferencián bedobott poénját felidézni, amelyben azt ajánlotta amerikai kollégájának, hogy a szintén fizetésképtelen Puerto Ricót átveszi az EU, cserében az övék lehet Görögország.

Tegnap azonban nem csupán Lagarde változtatott a hangnemen. Donald Tusk, az uniós tagországokat tömörítő Európai Tanács elnöke költői hangulatban egy Cicero-idézettel – „magnum vectigal est parsimonia”, vagyis a legnagyobb gazdagság a takarékosság – kért önmegtartóztatást a görögöktől. A legutolsó „átfogó reformcsomag” véglegesítésén ügyködő kabinetnek és a „legutolsó ajánlaton” dolgozó hitelezőknek pedig azt üzente: „Athén reális javaslatainak a hitelezők reális javaslataival kell egyeznie az adósság fenntarthatóságával kapcsolatban, hogy egy mindenki számára kedvező helyzet álljon elő. Ellenkező esetben ugyanazt a lehangoló táncot járjuk tovább, mint az elmúlt öt hónapban.” Magyarul megértést vár el a hitelezőktől is, amit nehéz másképp értelmezni, mint hogy engedjenek a tabunak számító adósságrendezéssel kapcsolatban.

Azzal kapcsolatban sem nagyon kételkedik már senki, hogy a tőkekorlátozások lezárulta után egy vagy több görögországi bank is csődbe mehet, függetlenül attól, mire jutnak az uniós vezetők. Egy Reutersnek nyilatkozó banki forrás szerint a négy nagybank közül csak kettő tud talpon maradni. Arra sincs ugyanakkor semmilyen biztosíték, hogy a görögök el tudják kerülni a betétek zárolását. Erre az euróövezetben eddig Cipruson volt példa, a szigetországban a csőd elkerülésének érdekében a százezer euró feletti (nem biztosított) betétek 48 százalékát vonták be a konszolidációba. Óriási különbség azonban, hogy az adóparadicsomnak számító Cipruson a bankbetétállomány a GDP hatszorosát tette ki, míg Görögországban alig több mint kétharmadát.

A tegnap feltűnően hallgató Európai Bizottság helyett Angela Merkel német kancellár játszott egyedül az ellenkező térfélen. A politikus továbbra is kizárta az adósságleírást, legalábbis a „hagyományos értelmében”.
Hogy ez mit is jelent, nem egészen világos. Támpontot egyedül a Sziriza-kormány legelső javaslatai között felbukkant adósságátalakítási terv ad. A Janisz Varufakisz pénzügyminiszter által már 2012 óta szorgalmazott javaslat az állampapírok átstrukturálását szerette volna elérni. A közgazdász az euróövezet részéről kapott mentőhiteleket kötvényekké alakította volna át, amelyek visszafizetésének feltételeit a GDP-növekedés függvényében határozták volna meg. Az Európai Központi Banknál lévő adósságból pedig lejárat nélküli kötvényeket csinált volna. Ezek a papírok abban az értelemben részvényként működnek, hogy nincs fix lejáratuk, így a hitelezők csak a hozamot (például az érték öt százalékát) tudnák évente lehívni. A részvényekkel ellentétben azonban meghatározott az értékük, vagyis nem lehet bukni, ám nagyot nyerni sem velük. A hitelezők februárban kategorikusan utasították el ezt a tervet.

További megoldás lehet még az adósságot terhelő kamatszint csökkentése, illetve a kölcsön futamidejének meghosszabbítása – hasonló lépésre a magánhitelezők felé fennálló adósság 53,5 százalékos leírása mellett már volt példa 2011–12-ben. A múlt héten kiszivárogtatott IMF-értékelés pedig húszéves türelmi időt vetett fel a törlesztésre. Most az a kérdés, hogy az adósságleírással kapcsolatban a változó közhangulat kitart-e vasárnapig, és engedményt tesznek-e a hitelezők. Ellenkező esetben biztosra vehető a görögök távozása az euróövezetből.

Azzal kapcsolatban sem nagyon kételkedik már senki, hogy a tőkekorlátozások lezárulta után egy vagy több görögországi bank is csődbe mehet, függetlenül attól, mire jutnak az uniós vezetők. Egy Reutersnek nyilatkozó banki forrás szerint a négy nagybank közül csak kettő tud talpon maradni. Arra sincs ugyanakkor semmilyen biztosíték, hogy a görögök el tudják kerülni a betétek zárolását. Erre az euróövezetben eddig Cipruson volt példa, a szigetországban a csőd elkerülésének érdekében a százezer euró feletti (nem biztosított) betétek 48 százalékát vonták be a konszolidációba. Óriási különbség azonban, hogy az adóparadicsomnak számító Cipruson a bankbetétállomány a GDP hatszorosát tette ki, míg Görögországban alig több mint kétharmadát. Visszaszámlálás Július 9., éjfél: a görög kormánynak be kellett nyújtania reformjavaslatait.

Július 10. A hitelezők (EKB, EU és IMF) értékelik a szerdán áthidaló hitelre benyújtott görög kérelmet. A görög reformjavaslatokat technikai szinten értékelik.

Július 11., 14 óra: Az euróövezeti pénzügyminiszterek ülése a görög javaslatokról.

Július 12., 16 óra: Az euróövezeti országok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója.

Július 12., 18 óra: Valamennyi uniós vezető csúcstalálkozója. -->