Húznak a nadrágszíjon

Utoljára tíz évvel ezelőtt gondoskodott annyira keveset az állam a polgárokról Magyarországon, mint tavaly. A pénzbeni társadalmi juttatások az Eurostat adatai szerint tavaly a bruttó hazai termék (GDP) 14 százalékát tették ki, amelynél alacsonyabb értéket csak 2004-ben láttunk.

A világgazdasági válság előtt még a GDP 16 százalékát jelentették a (nem természetbeni) juttatások, a 2010-es gazdaságpolitikai fordulat hatására azonban érdemben apadni kezdtek az ilyen jellegű költségvetési kiadások.
Ezek azok a kormányzattól származó transzferek, amelyeknek célja, hogy mentesítsék a háztartásokat számos pénzügyi teher alól.

Ilyen élethelyzet például a betegség, a rokkantság, a munkanélküliség, az özvegység, az anyaság, az öregség vagy éppen a szegénység mérséklése. Ha ezeket végignézzük, akkor láthatjuk, hogy a kormányzat szinte mindenhol szigorított, a nyugdíjon kívül a legtöbb kiadást nominálisan befagyasztották.

A központi költségvetés ilyen jellegű kiadásai a válság előtt megközelítették a GDP 4 százalékát, mostanra azonban a 3-at sem érik el. Érdemi csökkenést látunk a társadalombiztosítási alapoknál is: ezen a soron a GDP 11,8 százalékán tetőztek a kiadások, amelyek 1 százalékponttal csökkentek, de az önkormányzatok is kevesebbet költhetnek.

Már a Széll Kálmán-tervben szerepelt, hogy a kormány véget akar vetni a „rokkanttá nyilvánítás rendszerét körülvevő számos csalásnak és visszaélésnek”, ennek nyomán pedig több mint 60 ezer ember rokkantsági járadék iránti kérelmét utasították el. Az álláskeresési járadékot már nem 9, hanem csak 3 hónapig folyósítják, ráadásul a következő években még kevesebbet költenének a munkanélküliekre GDP-arányosan. A régióban azonban még a megvágott kiadásokkal együtt is az elsők között van Magyarország. Lengyelországban 14,4, Szlovákiában 14, Romániában 10,5, a balti országokban pedig a GDP tíz százalékát fordítják erre.

A legtöbb transzfer nominális befagyasztását minden bizonnyal nem fogja feloldani a kormány, ha teljesíteni szeretné a konvergenciaprogramban vállalat terveket. E szerint az EU-transzferek nélküli összes költségvetési bevétel a 2015-ös 43,3 százalékról 2018-ra 40,6-ra csökkenne a GDP arányában, a teljes kiadás pedig ennél is nagyobb mértékben, 45,7 százalékról 42,2-re mérséklődne.

A kiadások 3,5 százalékpontos csökkentésének nagy részét fedezné, ha a kormány a társadalmi juttatásokat nem emelné, így az összeg GDP-arányos értéke az évek során még tovább csökkenhet. A társadalmi juttatásokra fordított kiadás jövőre is a GDP-től jóval elmaradva emelkedik. A program középtávú terve szerint a GDP 14 százalékáról 2018-ra 12-re csökkennek a juttatások. Ezzel az EU sereghajtói között leszünk, ha a többi országban nem lesznek ilyen erőteljes megszorítások.

Más úton az EU

Az Európai Unió legtöbb országa egészen más választ adott a gazdasági válságra, mint Magyarország, hogy a krízis társadalmi és szociális hatását csökkenteni tudja. Az EU-ban a válság előtt a GDP 15 százalékát sem érték el a társadalmi juttatások, gyors növekedés után azonban 16,5 százalékra emelkedtek. Az euróövezetben ennél is dinamikusabban bővültek az ilyen jellegű kiadások, amelyek már elérik a GDP 17,4 százalékát.