Kiderült, hány magyart fenyeget a szegénység

A magyar háztartások jövedelmi helyzete összességében javult 2014-ben – derül ki a KSH friss adataiból. Az egy főre jutó éves nettó jövedelem átlagosan 1 millió 100 ezer forint volt (ez havi 91,6 ezer forint), ami 4,8 százalékkal haladta meg az előző évit. Mindez – a 2014. évi 0,2 százalékos fogyasztóiár-csökkenés figyelembevételével – egy főre vetítve átlagosan 5,0 százalékos reáljövedelem-növekedést jelentet.

A legnagyobb mértékben (6 százalék körül) a középső jövedelmi tizedekben, a legszegényebbekében (legalsó tized) az átlaggal megegyező mértékben, a legfelső tizedben pedig attól elmaradva, 3,6 százalékkal emelkedtek a jövedelmek.

2014-ben az átlagos megélhetéshez a magyar háztartások havi nettó 114 ezer forint fejenkénti összeget tartottak szükségesnek, a nagyon szűköshöz 63 ezer forintot, míg a nagyon jó szinthez havi 210 ezer forintot jelöltek meg. A tényleges jövedelmi helyzet jelentősen befolyásolta az elvárásokat.

Az ország egyes régiói között jövedelmi szempontból jelentős volt a különbség, a legmagasabb jövedelemből Közép-Magyarországon (az egy főre jutó átlagos jövedelem 1 millió 254 ezer forint volt), a legalacsonyabból pedig az Észak-Alföldön (fejenként átlagosan 910 ezer forintból) éltek az emberek.

2014-ben Magyarországon a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya 28,2 százalék volt, ami 3,6 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A legveszélyeztetettebb társadalmi csoportok a gyermekek és a fiatalkorúak, az egyszülős családok, a munkanélküliek és a roma származásúak - közölte a KSH.

Az éves szegénységi küszöb 844 ezer forint volt, a teljes népesség 14,9 százaléka, azaz 1,45 millió fő élt ennél kevesebb jövedelemből éves szinten. Ez 2013-hoz képest minimális, 0,1 százalékpontos csökkenés, azaz megállt a korábbi évek növekedési trendje.

A jövedelmi szegénység mellett a szegénység vagy a kirekesztődés másik fontos megjelenési formája az anyagi nélkülözés. 2014-ben a népesség 19,4 százalékát, 1 millió 880 ezer főt érintett a súlyos anyagi depriváció, amely 4,6 százalékpontos csökkenést jelentett az előző évhez képest.

A harmadik tényező a munkaerő-piaci kirekesztődés, vagyis a munkaszegénység. 2014-ban a teljes népesség 7,1 százaléka, 690 ezren éltek nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban, 2,6 százalékponttal kevesebben, mint 2013-ban.

Az uniós tagállamokhoz viszonyítva Magyarország a tartós jövedelmi szegénységi arány tekintetében az átlagnál kedvezőbb helyzetben van, a tartós és relatív jövedelmi szegénységi arány viszonyszáma szerint pedig megközelíti az átlagot. Magyarországon 2014-ben annak a veszélynek, hogy tartósan a szegénységi küszöb alatt ragadnak, leginkább a gyermekeiket egyedül nevelők, a fiatalok, valamint a pályakezdő vagy az alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező háztartások vannak kitéve a leginkább.

Tavaly folytatódott a háztartások fogyasztásának bővülése, az egy főre jutó összes személyes célú kiadás reálértéken – csökkenő fogyasztói árak mellett – 4,4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Az elmúlt két év növekedése elég volt ahhoz, hogy a 2014-ben mért 908 ezer forintos egy főre jutó fogyasztási kiadás megközelítse a 2008-as válság kirobbanásakor mért szintet.

A háztartások éves szinten egy főre vetítve élelmiszerekre és alkoholmentes italokra átlagosan 210 ezer forintot, a lakásfenntartás és háztartási energiára 209 ezer forintot, közlekedésre és szállításra 114 ezer forintot fordítottak.

Az elmúlt időszakban többször jelentősen módosult a fogyasztás szerkezete. A lakásfenntartás és háztartási energián kívül szinte minden fogyasztási csoportban bővült a lakossági fogyasztás, amiből arra következtethetünk. Legnagyobb mértékben – egy főre jutóan csaknem 10 ezer forinttal – a hírközlési kiadások nőttek. A rezsicsökkentés hatására a lakásfenntartásra és háztartási energiára fordított kiadások 1,6 százalékkal csökkentek.

Legszorosabban a jövedelemmel függ össze a fogyasztás, minél több egy háztartás jövedelme, annál többet költ. 2014-ben a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók 3,4-szer annyit fordítottak személyes célú fogyasztási kiadásra, mint a legalsó ötödben élők. 2013-ban ugyanez az arány 3,1-szeres volt, vagyis nőtt a kiadások egyenlőtlensége. 2013-hoz képest ugyanakkor minden jövedelmi réteg fogyasztási szerkezete javult, csökkent a létfenntartási kiadások (az élelmiszer és a lakásfenntartás) súlya az összes fogyasztáson belül.

A hitelek számbavétele 2014-ben 3,8 százalékkal növelte meg a „hagyományos” fogyasztási kiadást, így az egy főre jutó teljes kiadás 942 ezer forintot tett ki.

Az élettel való elégedettségre adott válaszok átlagértéke 2015-ben – 0–10-es skálán mérve – a felnőtt lakosságra 6,1 pont volt, ami lényegében megegyezik a 2013. évivel. Az élettel való elégedettség a fiatal felnőttek körében a legmagasabb, ami a 45–54 éves korcsoportig az életkor előrehaladtával jelentősen csökken. A településtípus szerint 2013 és 2015 között változott az élettel való elégedettség átlagértéke. A nagyobb városokban, megyeszékhelyeken vagy megyei jogú városokban élők elégedettsége a 2013-ban is magas 6,3 pontos átlagértékről 6,4 pontra változott. A községekben élők esetén ugyanakkor a 2013-ban mért legalacsonyabb átlagérték tovább csökkent, 2015-ben 5,9 pontra. Minél magasabb a megkérdezett iskolai végzettsége, annál tartalmasabbnak érzi azokat a dolgokat, amikkel foglalkozik.

Az emberekbe vetett bizalom tekintetében a nagyvárosokban élőkhöz magasabb átlagérték tartozik. A Budapesten, a megyeszékhelyeken és a megye jogú városokban élők átlagértéke egyaránt 5,1 pontos, míg a kisvárosokban (4,9 pont) és a községekben élők esetében ennél valamivel alacsonyabb (5,0 pont).

A lakosság biztonságérzete 2013-hoz képest nőtt Magyarországon. 2015-ben a válaszadók 74 százaléka számolt be arról, hogy biztonságban érzi magát sötétedés után az utcán, ami a két évvel korábbihoz képest közel 10 százalékpontos javulás.