Szeretnék elkerülni a valutaháborút

A romló világgazdasági kilátásokra hívta fel a figyelmet és nemzetközi szinten összehangolt cselekvést sürgetett az IMF és az OECD a legfejlettebb országok hét végi sanghaji találkozója előtt. Az előzetes egyeztetésekről kiszivárgott hírek azonban nem utalnak látványos megegyezésre, bár az aggodalom egyre jobban áthatja a döntéshozói köröket. Az amerikai pénzügyminiszter, Jack Lew például azt mondta, szeretné, ha a résztvevők ráerősítenének azokra a korábbi vállalásokra, hogy nem gyengítik az árfolyamokat mások kárára.

Kínai részről kizárták a jüan leértékelését, mondván, képesek kézben tartani a kurzust, miközben csütörtökön a sanghaji tőzsdeindex megint tetemes, hatszázalékos veszteséget könyvelt el, fokozván a kétségeket, vajon a pekingi vezetés képes-e a rendkívüli kihívásnak ígérkező szerkezetváltást rendben végrehajtani.

Erre a félelemre is utal az IMF, amely a múlt hónapban már mérsékelte a világgazdasági növekedésre adott előrejelzését, s most úgy látja, az áprilisi ülésszakon ismét lefelé módosíthatja a prognózist, annyi új kockázat halmozódott fel a tőzsdék szeszélyes viselkedésétől a zuhanó olajárakig. S ide sorolja a nem gazdasági jellegű feszültségeket, a migrációt, a járványokat, a geopolitikai kríziseket is. Attól tart a valutaalap stábja – ahogy jelezte már a minap Christine Lagarde vezérigazgató –, hogy a növekedést lassító tényezők átgyűrűznek egyik országról és egyik térségről a másikra.

Hasonló véleményeket fogalmaz meg A növekedés jegyében című kiadványát Sanghajban pénteken bemutató OECD is, amely érdemi beavatkozást sürget ugyan, ám szomorúan állapítja meg, hogy a növekedésért tett reformfogadalmaiknak a tagországok kevéssé tesznek eleget, s így nehéz elérni a 2014-ben Brisbane-ben megfogalmazott célt, hogy öt év alatt két százalékponttal emeljék a globális GDP-t. Mindkét nemzetközi szervezet úgy véli: a monetáris politikának nincs elegendő muníciója, hogy gyorsítsa a növekedés ütemét. Ahol lehet, be kell vetni a fiskális politikát is. Az OECD egyenesen azzal érvel, hogy az alacsony infláció és kamatok korában igenis hitelből kellene állami termelő beruházásokat ösztönözni. Továbbá erőltetni lehetne a munkaerő- és termékpiaci reformokat, támogatni az innovációt, az oktatást, s mérsékelni a jövedelmi különbségeket. Az IMF szélesebb nemzetközi összefogást sürget a migrációs válság kezelésére is.

Magyarországi teendők

Az OECD úgy látja, hogy Közép-Európában Magyarország is leszakadt termelékenységben a fejlett ipari államok élbolyától, s ha elmaradnak a termék- és munkaerő-piaci reformok, és a befektetések a humántőke fejlesztésébe, valamint az innovációba, akkor az alacsonyabb munkaerőköltségből fakadó versenyelőny hamar elvész. Olyan szabályozásra lenne szükség, amely megnyitja a verseny előtt az energia-, a telekommunikációs és a közlekedési, szállítási szektorokat. A tanulmány elismeri: a szakképzés fejlesztésére tett lépéseket a kormány, s növekedésösztönző lépésnek minősíti a személyi jövedelemadó kulcsának egy százalékpontos mérséklését.