IMF: Panamázás, görögözés, aggódás

A tanácskozás hangulatát leginkább a Húszak Csoportjához (G20) tartozó és a globális GDP csaknem kilencven százalékát képviselő országok pénzügyminiszterei és jegybankelnökei adták vissza, akik közleményükben rámutattak az elégtelen növekedés, az alacsony infláció, a kínai szerkezetváltás, az olajtermelőket sújtó alacsony árak, a piaci zavarok, a kiszámíthatatlan tőkemozgások veszélyeire. S ezt a hosszú listát megtoldották még két fő tényezővel.

Egyrészt a Panama-iratok kiszivárgására válaszul még eltökéltebb együttműködést követelnek azon joghatóságoktól, amelyek igyekeznek minél nagyobb titokban tartani az offshore cégek igazi tulajdonosait. Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Spanyolország még külön tárgyalásokat is kezdeményez a tulajdonosok nyilvántartásának elkészítéséről, ami eddig nem szerepelt az ajánlások között. Erre utalván mondta Angel Gurria, az adóparadicsomok magatartási szabályait is kidolgozó OECD főtitkára, hogy azért „ne legyünk naivak”, ez azért nem fog olyan könnyen menni.

Másrészt, súlyos kihívásnak ígérkezik az esetleges brit kilépés az Európai Unióból, ennek tovagyűrűző hatásai lehetnek, s az egész világgazdaság megsínylené, ha a szigetország távozna az EU-ból. S túl azon, hogy Christine Lagarde, az IMF vezére drámai fejleményekről beszélt, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter kemény tárgyalásokat helyezett kilátásba, s némileg viccesen azzal ijesztgette a kilépés angol híveit, hogy  a Bajnokok Ligájából is kizárják a szigetországi csapatokat. Ezt azért nem lehetett komolyan venni, mert a focinak nem sok köze van az unióhoz. De jelzi, mi várható.

A Panama-papírok és a Brexit mellett az ülés mellékszálai a görögökre tekeredtek fel, akik várnák a tavaly nyáron összeállított 86 milliárd eurós mentőcsomagból a támogatás következő részét, hogy júliusban is eleget tudjanak tenni fizetési kötelezettségeiknek. Az IMF és az Európai Bizottság szakértői a héten érkeznek vissza Athénba, ahol főként a 2018-ra elérendő 3,5 százalékos GDP-arányos elsődleges többletről folyik a vita, ám mindhárom fél más számokat és folyamatokat jelez előre. Az IMF legszívesebben kiszállna az alkudozásból, hagyná az eurózónára az egyezkedést, ám a németeknek, akik semmiféle adósságkönnyítést nem hajlandóak megfontolni, a valutaalap köpönyege mögé bújnának, bár a nemzetközi pénzügyi intézmény nem veti el a tehermérséklés lehetőségét. Nem valószínű, hogy a héten megállapodást ütnének nyélbe, s könnyen elképzelhető, hogy júliusra Athént megint a tönk szélére juttatják.

A washingtoni IMF-találkozó fő üzenete azonban az, hogy a jegybankok képtelenek egyedül élénkíteni a gazdaságokat. Mint Jack Lew amerikai pénzügyminiszter fogalmazott, ez főként Európára igaz, mert az Egyesült Államok gazdasága elég jól teljesít. A G20-akat és a tanácsadói szereppel felruházott Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottságot (IMFC) alkotó tagállamok egyetértenek abban, hogy a fiskális politikának és a szerkezeti reformoknak sokkal nagyobb teret kellene adni, hogy a potenciális növekedés tényezői javuljanak. Az üzenet azonban nem új, s minden fogadkozás ellenére az OECD nemrég kimutatta, hogy a reformok iránti lelkesedés kezd lelohadni, a kormányok és a polgárok mindinkább a kifáradás jeleit mutatják.