Kiszámolták, mennyire súlyos sokkot jelentene kilépni az EU-ból

A legérthetőbb, mélyen a zsebbe vágó összefüggés felvázolásával igyekezett a BBC-nek adott kedd esti interjújában a briteket lebeszélni a kilépésről Angel Gurria, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) főtitkára: a dolgozó emberek egyhavi jövedelmüket veszítenék el, ha az Egyesült Királyság kiválna az Európai Unióból. Ez világos beszéd.

A nemzetközi intézmény ma Londonban aztán közzétette számításokkal alátámasztott hosszabb tanulmányát, amely részletezi, mi mennyibe kerülne, s miért. A lényeg az elemzés szerint is az, hogy az említett veszteség hosszabb távon csak növekedne, attól függően, hogy a szigetország kormányai milyen intézkedésekkel próbálnák meg enyhíteni a károkat. Ám 2030-ig legjobb esetben így is 2,7 százalékkal maradna el a GDP attól, amit tagországként felhalmozhatna. A legrosszabb esetben azonban hétszázalékos csapás is sújthatja a gazdaságot. A legvalószínűbb az ötszázalékos viszonylagos mérséklődés, azaz háztartásonként 3200 fontos költség, ami lényegében Brexit-adónak tekinthető. Az egy főre vetített GDP-t vette számba az OECD, amely a jelenlegi árfolyamon valamivel meghaladja a 30 ezer fontot, azaz 45 ezer dollárt. Előrejelezve ennek az összegnek az emelkedése lassulna, a gazdasággal együtt.

A szigetországnak fellendülést hozott a tagság, amelynek elbizonytalanodása máris érzékelhető a növekedési adatokban és a piaci mozgásokban. A „ki tudja, mi lesz” alapon elhalasztott beruházások éreztetik hatásukat. Az ugyancsak szerdán közzétett előzetes  első negyedévi adatok azt mutatják, hogy lanyhul a növekedés irama, amely a 2015 végi 0,6 százalékról 0,4 százalékra mérséklődött, s a nagy gazdasági ágak közül csak a szolgáltatások bővültek, a termelés, az építőipar és a mezőgazdaság zsugorodott. A GDP – a brit statisztikai hivatal közlése szerint – azonban így is 7,3 százalékkal meghaladja a válság előtti csúcspontot. Az OECD jelentése arra nem tér ki, hogy miután az Egyesült Királyság nem csatlakozott az eurózónához, s a válságkezelés során inkább az amerikai modellt követte, hamarabb állt talpra a nagy recesszió után és gyorsabban növekedett a valutaövezet nagy tagországainál.

Kifejti viszont, hogy a kedvezőtlen hatások milyen csatornákon keresztül érvényesülnének. A növekvő bizonytalanság miatt csökkenne a brit gazdaságba és fizetőképességébe vetett bizalom, a tőke menekülése, illetve beáramlásának visszaesése miatt nehezebbé válna a GDP hét százalékára rugó folyó fizetési mérleghiány finanszírozása. Az Egyesült Királyság előtt kereskedelmi korlátok emelkednének a kilépés 2018-as véglegesítése után, s nem EU tagként harmadik országok piacaira is költségesebben jutna be, lényegében az összes fontos kereskedelmi egyezményt Londonnak újra kellene tárgyalnia. Kanadához hasonlóan természetesen köthetne szabadkereskedelmi megállapodást az EU-val, de még ez sem nyújtana olyan előnyöket, mint a mai tagság. Csökkenne a bevándorlás, különösen az unióból, holott ez kifejezetten serkentette a GDP bővülését, s a külföldi munkavállalók összességében több hasznot hajtottak, mint terhet okoztak, ez látszik a költségvetési    egyenleg javulásán is. Ám kilépés esetén a deficit 2019 és 2021 között évente a GDP 0,9 százalékával emelkedhetne.

Az OECD igen borús hangulatú képet fest a jövőről, ha Nagy-Britannia hátat fordít az EU-nak. Az unióban is centrifugális erőket hozna mozgásba, de elsősorban a szigetország gazdasága szenvedne a tovább romló termelékenység, az eltűnő képességek és innováció, az elenyésző külföldi tőkebefektetések és hazai beruházások, a romló kereskedelmi feltételek miatt.