Elveszett egy évtized, csak 2017-re érjük el a válság előtti szintet

Nem hiába érzik úgy az emberek, hogy egy „elveszett évtized” áll mögöttünk, hiszen a fogyasztás még ma sem érte el a válság előtti szintet. Már a lakossági költekezés a GDP-növekedés motorja, de a világgazdasági válság kitörése után hosszú évekig tartó visszaesést nem könnyű ledolgozni. Ha a 2008 év eleji fogyasztási csúcshoz viszonyítunk, akkor 7, ha pedig a GDP harmadik negyedévben kezdődő visszaesését vesszük bázisnak, akkor a tavalyi év végén kevesebb mint 5 százalékkal maradt el a fogyasztás az akkoritól. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a Világgazdaság megkeresésére közölte, számításaik szerint a fogyasztás 2017-re érheti el a válság előttit.

A fogyasztás alakulása annak tükrében érdekes, hogy a GDP már 2015 elején meghaladta a válság előtti szintet. A jelenséget az export dinamikus növekedése magyarázza, amely már majdnem harmadával jobban teljesít, mint 2008-ban. A belső kereslet csak az elmúlt években kezdett el érdemben hozzájárulni a gazdasági növekedéshez, és számításainkból az is kiderült, hogy a még hosszú évekig hanyatló beruházások is jobban teljesítenek, mint a fogyasztás.

A fogyasztás 2006 óta nem látott mértékben növekedett tavaly, ám a bővülés üteme továbbra is elmaradt a reáljövedelmek emelkedésétől – mutat rá az NGM a múlt héten elkészült konvergenciaprogramban. Tavaly 3 százalékkal többet fogyasztottak az emberek, miközben a keresetek 4 százalék felett bővültek.

Ennek hátterében szerintük az áll, hogy a lakosság továbbra is óvatosan költekezik, a válság óta ugyanis a háztartások „a foglalkoztatási és jövedelmi kilátásaikat bizonytalanabbnak ítélik meg, emiatt növelik megtakarításaikat”. A tárca úgy véli, a devizahitelek forintosítása miatt kevésbé lesz óvatos a lakosság, és a hitelezés is lassan beindul.

Nagy a szakadék

Óriási maradt a szakadék a szegények és a gazdagok között Magyarországon a legutóbbi háztartási statisztikák szerint. A legfelső húsz százalék 3,1-szer annyit fogyasztott 2015-ben, mint a legalsó. Ez ugyan kissé kevesebb, mint a 2014-es 3,3, de a magas jövedelműek tartósan háromszor annyit fogyasztanak, mint az alacsony keresetűek. Élelmiszerre és alkoholmentes italokra a legszegényebbek fejenként havonta 14 ezer forintot se költöttek, a felső jövedelmi ötöd tagjai viszont 28 500 forintot fordítottak ilyen termékekre.

A szaktárca arra számít, hogy az alacsony – gyakorlatilag nem létező – infláció miatt gyorsan nőnek a reálbérek idén, ami szintén támogathatja a fogyasztást, ráadásul az szja csökkentése is a vásárlások növekedését ösztönzi. S ha ez nem lenne elég, akkor az olajárak összeomlása 200 milliárd forint egyszeri reáljövedelem-növekedést jelent a háztartásoknak. Jövőre az áfacsökkentések és a közszféra béremelései is a vásárlások növekedését ösztönzik.

Banki elemzők is egyetértenek a kormányzattal abban, hogy 2017 végén eléri a fogyasztás a válság előtti szintet, de csak akkor, ha fennmarad a 3 százalék körüli éves növekedési ütem. S ezzel valóban teljesen elveszik a válság utáni tíz év, vagyis ennyi idő kell az ágazat felzárkózásához. Az igazsághoz hozzátartozik azonban az is, hogy a krízis előtti fogyasztásbővülés részben a túlzott eladósodásból valósult meg, amelynek a kedvezőtlen hatásait 2008 óta megismerhették a háztartások. Az évekig tartó hitelleépítés lassan véget ér, így gazdasági tárca a fogyasztás növekedésével párhuzamosan más területen is fordulatra számít. Szerintük a lakosság megtakarítási rátája csökkenni, beruházási rátája növekedni fog a következő időszakban, amit az otthonteremtési programok is hajtanak.