Globális kockázatot látnak a Brexitben

Ma a június 23-i népszavazás jelenti a legnagyobb közvetlen kockázatot az Egyesült Királyság pénzügyi piacai és valószínűleg a világpiac számára is – szögezte le tegnap a Bank of England (BoE). A brit jegybank nem először figyelmeztetett az EU-ból való kilépés, azaz a Brexit veszélyeire, most pedig egyértelműen fogalmazott: ha a britek erre szavaznak, akkor a gyengülő font meredek zuhanásba kezdhet. A bizonytalanság nőtt – mutatott rá a monetáris tanács ülésének jegyzőkönyve –, fontos gazdasági döntéseket halasztanak el, amit csak drágán vagy egyáltalán nem lehet majd visszafordítani. Ez látszik a kereskedelmi ingatlanok piacán, a fúziókban, a beruházásokban, és a lakossági fogyasztásban is látni jeleit.

A BoE nem változtatott sem a több mint hét éve 0,5 százalékon álló alapkamaton, sem a mennyiségi lazítás 375 milliárd fontos keretén, erre nem is számított senki egy héttel a népszavazás előtt. Az viszont bekerült a jegyzőkönyvbe, hogy a tanács tájékoztatást kapott a készenléti tervről, amely magában foglalja az intenzívebb felügyeleti tevékenységet is. A BoE fel van készülve a szükséges források biztosítására, illetve a pénzpiacok működésének támogatására – nyugtatott (vagy ijesztgetett) a jegybank.

A döntéshozók szerint a növekedési mutatókon is meglátszik majd, hogy a szavazás közeledtével erősödik a bizonytalanság – márpedig az erősödik. A közvélemény-kutatások már rendre a kilépők előnyét mutatják, a BoE ülése előtt tette közzé a legújabb eredményt az Ipsos Mori: az Evening Standard megrendelésére készült felmérés szerint a britek 53 százaléka menni akar, 47 százalék maradna (a bizonytalanokat kiszűrték, de a megkérdezettek 20 százaléka mondta azt, hogy még megváltoztathatja a véleményét).

Valamelyest torzít az eredmény megítélésén, hogy az Evening Standard olvasótábora az idősebbek közül kerül ki, az pedig számos felmérésből kiderült, hogy nagy a generációs szakadék: a 35 évnél fiatalabbak többsége maradna az EU-ban – nekik azonban kisebb a hajlandóságuk a szavazásra –, az 50 évnél idősebbek inkább elhagynák (képzettség szerint is erős a megosztottság, a magasabb iskolai végzettségűek nem akarnak kilépni).

Ez a felmérés annyiban érdekesebb a többinél, hogy csak havonta végzik el, és 2013 januárja, azaz David Cameron népszavazási ígérete óta először mutatja a távozók fölényét. Újdonság az is, hogy már a megkérdezettek 33 százalékánál a bevándorlás a fő motivációs tényező, a gazdasági megfontolás a második helyre szorult (28 százalék). Bejött tehát a kilépés mellett kampányolók számítása, amikor a migrációra irányították a fókuszt, és a gazdasági érveket is sikerült érzelmi kérdéssé átfordítani. A kilépési kampány egyik igazgatója, Bernard Jenkin korábban levélben figyelmeztette Mark Carney-t, ne szegje meg a semlegességére vonatkozó szabályokat azzal, hogy véleményt nyilvánít a referendumról, amire a BoE elnöke azzal felelt tegnap, hogy a jegybank csak teljesíti a brit néppel szembeni kötelességét.

Kimeneteli verziók

Nincs általános minta vagy szabály arra, hogy egy unión kívüli ország milyen kereskedelmi és jogi kapcsolatban lehet az EU-val. A Brexit hívei szerint az egyik lehetséges modell a Kanadával kötött egyezmény, amely főleg a szolgáltatások terén hozott piacnyitást. A bankok európai hozzáférését azonban ez is szűkítené. A norvégokkal kötött uniós megállapodás szabadabb mozgást ad a pénzintézeteknek, ők viszont befizetnek a közös kasszába, és engedik az uniós polgárok szabad beutazását.