A bérek emelése lassan jelenik majd meg az árakban
Az évtized végéig aligha kell felpörgő árakra számítani, sőt a moderáltnál magasabb infláció se nagyon várható az előrejelzések szerint. A bolti árcédulákon se lesznek nagyobb összegek, jóllehet a kereskedelemben a munkaerőhiány miatt növekvő bérek hatására megjelenhet az árrés megemelésének igénye.
A nemzetgazdasági tárca viharos gyorsasággal cáfolta a Népszabadság azon információját, hogy Varga Mihály zárt körben arról beszélt: 20-25 százalékos áremelés lehet a kiskereskedelemben a következő négy-öt évben. Ez évi 4-5 százalékos áremelést feltételezne, ami akár illeszkedhetne is az inflációs prognózisokba: a 2-3 százalékos átlagos ütem ekkor is tartható volna, ha közben más termékek és szolgáltatások ára nem változna vagy csökkenne. Utóbbi a szolgáltatások esetén kevésbé valószínű akkor, ha éppen a béremelések miatt érvényesül költségoldali árnyomás, ott ugyanis ez a tétel nagyobb jelentőséggel bír. A Magyar Idők a közelmúltban 5-10 százalékos rejtett kereskedelmi áremelésről beszélt, a blokkk.com pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a boltosok eltérő mértékű béremelésre kényszerülnek, de ez a nagyobb áruházaknál nem vezet magasabb árakhoz, mert csökkenthetnek más költségeket vagy éppen a tervezett nyereséget. A szakportál egyértelműen a munkaerő hiányára vezeti vissza az emelési kényszert, hangsúlyozva, hogy ez okozza a legnagyobb bizonytalanságot az inflációban.
Tardos Gergely, az OTP Bank Elemzési Központjának vezetője is úgy véli, hogy nagy valószínűséggel mérsékelt marad az áremelkedési ütem a következő néhány évben. Az olajáresés hatásának kiesésével az infláció jövő február–márciusig 2,5 százalék fölé emelkedhet, utána azonban visszaesik enyhén 2 százalék fölé – mondja. Az alapvető külső tényezők közül az importált inflációt a gyengélkedő európai teljesítmény tartósan visszafogja: a kihasználatlan kapacitások erős árversenyt tartanak fenn, ami meglátszik az exporttermékek, elsősorban az iparcikkek árában is.
Az olajárak további emelkedése nem valószínű, ráadásul a kínai gazdaság lassulásával és átrendeződésével a világpiaci nyersanyagkereslet meghatározó része esik ki, ami túlkínálatot okoz a legtöbb piacon. A magyar inflációt így jó eséllyel csak a belső tényezők hajthatják felfelé – hangsúlyozza Tardos Gergely. A feszesebbé váló munkaerőpiac egyszerre jelent majd keresleti és kínálati inflációs nyomást: a lakossági fogyasztás bővülése és a kihasználatlan kapacitások csökkenése biztosítja az áremelés lehetőségét, miközben a növekvő bérek emelik a termelési költséget is. Ez a folyamat azonban lassan pörög fel az elemző szerint, így nem okoz – pontosabban: nem mindenütt okoz – azonnali és látható áremelést. A kereskedelemben például egy 10 százalékos bérköltség-növekedés az eladási árak legfeljebb 1 százalékos növelésével kigazdálkodható. Nagyobb a nyomás azokon a területeken, ahol a bérek az ár markánsabb részét adják, mint például a szolgáltatásoknál. Tardos azonban Románia példáját idézte, ahol bő egy éve két számjegyű a reálbér-emelkedés, az infláció mégis alacsony, az áfacsökkentés hatásától tisztítva alig 1,5 százalék, és egyelőre alig nőtt. Mindezek alapján az elemző úgy véli, 2018-ig az alacsony infláció nagy valószínűséggel velünk marad, hacsak a világban nem történik drámai változás, legyen ez a korábban várt, de elmaradni látszó élelmiszer-drágulás vagy a nyersanyagárakat befolyásoló konfliktus.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.