Fiskális élénkítésre kamatemelés jöhet

A piacok már Donald Trump megválasztott elnök győzelmi beszédére, az infrastruktúra-fejlesztési ígéretére is nyomban reagáltak: az élénkítéstől gyorsabb iramú növekedést, magasabb inflációt és kamatokat várva felpörgették a részvénytőzsdéket, és emelni kezdték az államkötvényhozamokat. A jegybanki vezetők most sorra nyilatkoznak, reagálva a friss piaci mozgásokra, illetve a várható fejleményekre, Janet Yellen Fed-elnököt pedig holnap várják a kongresszus két házának közös bizottsága elé. Az eddigi megszólalások közös eleme, hogy megismétlik, amit hosszabb ideje hangoztattak: nem hárulhat minden felelősség a központi bankra, a fiskális politikának többet kellene tennie a gazdasági lendület erősítéséért, a termelékenység növeléséért. A megválasztott republikánus elnök gazdasági programja még nem kiforrott, a következő kormány összetétele sem ismert, de úgy látszik, hogy az élénkítés, az adóreform és a szabályozási könnyítés mintha elsőbbséget élvezne a nemzetközi kereskedelmi egyezmények újratárgyalásával szemben.

Erre is reagált most Robert Kaplan, a dallasi szövetségi tartalékbank elnöke, aki azt mondta, hogy a külkereskedelem hozzájárult az Egyesült Államokban a munkahelyteremtéshez. (Nem utalt rá, de Donald Trump ennek az ellenkezőjét hangoztatta.) Egyes elképzelések pozitívan, mások negatívan hathatnak a GDP-re – jegyezte meg a jegybankár egy texasi rendezvényen, hozzátéve, hogy sem ő, sem az ország sem tudja egyelőre, milyen politika kerekedik ki. A piaci várakozások egyelőre nem adnak eligazítást, mert hirtelen megváltozhatnak. A monetáris politikát azonban segíthetné a fiskális, de „intelligensen”, vagyis az államadósság felfújása nélkül.

A lazább fiskális politika magasabb kamatot kíván – jelentette ki Jeffrey Lacker, a richmondi Fed elnöke, aki szintén korainak érzi az értékelést. A választási eredmények ismeretében Stanley Fischer alelnök is úgy fogalmazott, hogy a Fed majdnem elérte foglalkoztatási és inflációs célját, ezért ideje szigorítani a monetáris feltételeket. De a fiskális politika is léphetne. Hasonlóképpen Eric Rosengen, a bostoni Fed elnöke is arra hivatkozott kedden, hogy a célok nagyjából teljesültek, és lehet kamatot emelni, hacsak nem éri negatív sokk a gazdaságot. A piac szerint jóval hetven százalék feletti a valószínűsége annak, hogy a nyíltpiaci bizottság december közepén a 0,50–0,75 százalékos sávba viszi feljebb az alapkamatot.

Közben Trump stábjából többen is azt szivárogtatták ki, hogy Steven Mnuchin, a Goldman Sachs volt partnere, a kampány pénzügyi irányítója megkaphatja a pénzügyminiszteri tárcát – ő korábban Soros Györggyel is együtt dolgozott, és lényegében azt a Wall Street-i elitet képviseli, amelytől a republikánus jelölt a kampánya során meg akarta óvni a választóit. De felmerült Wilbur Ross befektetőnek, Jeb Hensarling texasi képviselőnek és a JPMorgan Chase vezérének, Jamie Dimonnak a neve is.

Fontos fejlemény, hogy két évvel megbízatása lejárta előtt félreállt az útból az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) éléről Mary Jo White, szabad kezet adva Trumpnak, hogy a szövetségi kormányhivatal vezetésével olyasvalakit bízzon meg, aki a pénzügyi válság nyomán feszessé vált szabályozáson enyhítene. Kérdés az is, vajon kit talál Trump a Fed kormányzótanácsában üresen álló két helyre, különösen a bankfelügyeleti alelnöki posztra. A bankszabályozási ügyeket jelenleg a Clinton-kormányban korábban szolgáló Daniel Tarullo viszi, akinek a mandátuma csak 2022-ben jár le, de egy számára kedvezőtlen elnöki kinevezés nyomán akár távozna is, legalábbis a washingtoni értesülések és találgatások szerint.