A fiskális lazításra még várni kell

Hacsak az utolsó pillanatban valamilyen váratlan és súlyos esemény bele nem zavar a folyamatokba, az amerikai jegybank (Fed) nyíltpiaci bizottsága a kedd–szerdai ülésén megemeli az irányadó kamatot, s a 0,25–0,50 százalék közé eső sávot huszonöt százalékponttal feljebb tolja. Utoljára tavaly decemberben szigorított, azt megelőzően pedig 2006 nyarán, vagyis az ingatlanfinanszírozás összeomlása nyomán kibontakozó pénzügyi válságban szinte a végsőkig elment a gazdaság támogatásában, bár – ellentétben néhány nagy társintézménnyel – negatív kamatot nem alkalmazott.

A Fed kettős célja közelébe ért azonban, erről beszélt a minap William Dudley, a New York-i tartalékbank elnöke. A munkanélküliség 4,6 százalékra mérséklődött, az infláció pedig üget a kétszázalékos cél felé. A fogyasztói árindex (CPI) már 1,6 százaléknál jár, az élelmiszer- és energiaáraktól szűrt magja pedig 2,4 százaléknál. A jegybank számára fontosabb mutató, a személyes fogyasztási kiadások (PCE) indexe 1,4, illetve 1,7 százaléknál tart. A bérek is kapaszkodnak felfelé, 2,5 százalékos éves iramban, a gazdasági növekedés is tartja az évi 2-3 százalékos tempót. A harmadik negyedévben az éves ütem 3,2 százalékot ért el.

A piacok azonban lassan kerültek összhangba a Fed döntéshozóival, pontosabban utóbbiak a befektetői várakozásokkal. Tavaly decemberben még úgy látszott, hogy idén akár háromszor-négyszer is emelhet a nyíltpiaci bizottság, de a globális pénzpiaci viharok, az elégtelen infláció és a lassan lefelé araszoló munkanélküliségi ráta, valamint a gyenge évkezdet miatt a jegybanki pontábrán bemutatott kamatpálya egyre laposabb lett. A piacok eleve erre számítottak, érezték, hogy a Fed nem adhatja fel ösztönző magatartását. A befektetők eleve egy-két idei emelésre számítottak.

Nagy kérdés azonban, hogy a mára kialakult összhang fennmaradhat-e. A Fed azt ígéri, hogy csak lassan viszi felfelé a kamatot, amely még évekig elmaradhat a történelmi szinttől. A választások azonban új szempontokat toltak előtérbe. Ám ezek a szempontok még nem öltöttek testet kormányzati döntésekben. Donald Trump megválasztott elnök azt ígéri, hogy átfogóan csökkenti a személyi jövedelmi és a társasági adókat, továbbá állami infrastruktúra-fejlesztési programba kezd. Az utóbbi szükségességét a demokraták is hangoztatták a kampányban, a Fed vezetői pedig beszédekben jelezték, hogy a termelékenység növeléséhez is elkerülhetetlen a korszerűsítés.

Az új elnököt január 20-án iktatják be hivatalába, s egyelőre csak találgatni lehet, mikor és milyen mértékben valósul meg a kampányban felvázolt elképzelés, s ha megszületnek a törvények, akkor azok vajon mikor fejtik ki tényleges hatásukat. Ezért az e heti ülésen aligha várható iránymutatás, vajon hogyan reagál a Fed a fiskális élénkítésre. Elemzők egyelőre arra kíváncsiak, hogy az új pontábrán – amely a kormányzótanács tagjainak és a regionális tartalékbankok elnökeinek előrejelzéséből, jelenleg összesen tizenhét prognózisból áll össze – változik-e a jövő évi kamatpálya. A szeptemberi prognózis két emelést vetített előre 2017-re, s hármat-hármat 2018–2019-re. A piaci várakozás még mindig ez alatt van. Különösen 2018-at illetően. Holott nyilvánvaló, hogy a Fed által amúgy sürgetett fiskális ösztönzésre a jegybanknak reagálnia kell a kamatpolitikában. Mint Steven Englander, a Citi egyik vezető elemzője kifejtette: a legnagyobb kockázat, hogy azok száma, akik három vagy annál több emelésre számítanak a jövő évben, bővül a szeptemberi héthez képest. S kérdés, hogy a munkanélküliség, az infláció, a gazdasági növekedés várható folyamatait, illetve Trump győzelmének a részvénypiacokat lelkesítő, a dollárt erősítő és az állampapírhozamokat növelő hatását hogyan ítélik meg az ülés résztvevői.