Bod Péter Ákos: Elfogy a hátszél

A rendszerváltás óta eltelt évtizedekben a magyar gazdasági teljesítmény alakulása trend nélkülinek mondható, inkább hullámvasútra hasonlít: viszonylag rövidek, néhány évig tartanak a felívelő és zsugorodó szakaszok. A magyar növekedés azonban nemcsak hektikus, hanem el is marad a régiós országoktól. „Lengyelország egy főre jutó GDP tekintetében már meghaladta Magyarországot, holott a rendszerváltás idején fordított volt a helyzet” – emelte ki Bod Péter Ákos közgazdász, egyetemi tanár.

Az elmúlt évek eredményeként mindenképpen kiemelhető, hogy az államháztartási hiányt sikerült a maastrichti kritérium alá szorítani. „Ezt a határt minden évben betartja a magyar kormány – igaz, némi brüsszeli nyomásra. Azonban ez mindenképpen jó dolog, ugyanis az ország államadósságában is meglátszik. Imponáló a külkereskedelmi egyenlegünk is: a magyar export trendszerűen meghaladja az importot, méghozzá óriási összeggel, a 10 milliárd eurós magyar kiviteli többlet az exportbajnokként emlegetett Németországéval hasonlítható össze” – emelte ki a közgazdász. Bod Péter Ákos szerint egyébként az exportteljesítménnyel Európának sincs gondja és ez húzza magával a magyar exportot is.

Kevésbé jó hír, hogy a vállalati hitelezés és a beruházások volumene a gazdasági válság óta csak lassan tér magához. A kkv-szektorban azonban nagy segítséget jelentett a jegybank Növekedési Hitelprogramjának és az Eximbank termékeinek terítése.

Az ország is kapott egy „rezsicsökkentést”

A magyar növekedési lehetőségek jelenleg nagyban függnek külső tényezőktől. Az alacsony olajár a hozzánk hasonló országok esetén jelentős „rezsicsökkenést” jelent, ami ráadásul az export-import cserearányokra is nagyon jó hatással van. Ilyen típusú hátszelünk azonban több nem lesz: ez egy olyan egyszeri tényező, ami segített az infláció leszorításában és a külkereskedelmi mérleg javításában. Azonban évek óta először a fogyasztói árindex is emelkedhet, amelyet a bérek emelkedése is hajt. „Az elmúlt egy-két évben és várhatóan idén is érezhetően emelkedni fognak a reálkeresetek. „A kérdés az, hogy vajon a növekvő bérterheket a vállalkozások képesek lesznek-e kigazdálkodni” – hívta fel a figyelmet a szakértő.

Az adatok szerint ugyanis a magyar mikro- kis- és középvállalkozások termelékenysége elmarad a régiós versenytársakétól. „Magyarán szólva egy 10 fő alatti foglalkoztatotti létszámmal dolgozó magyar cég alkalmazottja kevesebb hozzáadott értéket termel, mint egy hasonló cseh, vagy szlovák cég alkalmazottja. Érdekes azonban, hogy a nagyvállalati kategóriában ennek épp a fordítottja igaz: egy 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztató magyar vállalat termelékenysége jobb, mint a visegrádi országok vállalatainak átlaga. Ugyanakkor ennek az a kellemetlen olvasata, hogy a bérköltségek emelését a nagyobb cégek könnyebben kigazdálkodják majd, mint a kisvállalatok” – hangsúlyozta Bod Péter Ákos.

Már ha találnak alkalmazottat a vállalkozások. Az ország demográfiai helyzetében ugyanis a  kiterjedt családtámogatási rendszer ellenére sincs érezhető javulás. A természetes fogyás évtizedek óta jelen van, ami a lakosságszám folyamatos csökkenését jelzi. Ezzel nem vagyunk egyedül Európában, ez a trend szinte minden tagállamra igaz, ugyanakkor uniós szinten a népesség száma emelkedik, azaz a tagállamok jelentős része a bevándorlással képes kompenzálni a népességfogyást. Ez azonban a keleti tagállamok esetén nem igaz. Minden keleti tagállam, így Magyarország is, nemcsak a természetes népességfogyás, hanem az elvándorlás miatt is lassan, de biztosan veszít a népességéből. Ez ugyan minden keleti tagállamban, így Magyarországon is így van. "Így igaznak tűnik az az állítás, hogy a magyar gazdaság növekedési lehetőségeit elsősorban a munkaerő hozzáférhetősége és költsége korlátozza” – mondta a szakember.

Kérdés, mi lesz 2020 után

Még egy tényező befolyásolhatja alapvetően a magyar gazdasági növekedést, méghozzá az uniós források. Trombitás Zoltán, az Erste Bank EU-irodájának vezetője szerint ugyan érthető az a kormányzati törekvés, hogy a 2020-ig tartó programozási időszak uniós pályázatait még az idén kiírják, ám az már most biztosnak látszik, hogy egyes pályázati kiírások csak 2018-ban fognak megjelenni. Az uniós források kifizetésére viszont 2017 végétől, 2018 elejétől számíthatnak a vállalkozások.

„Hogy az uniós források fontosságát mennyire nem lehet alábecsülni, az igazán az agráriumban látható. A mezőgazdasági alapanyag-termelésbe keletkező jövedelmek mértéke 750 milliárdra tehető évente, ennek kétharmadát, mintegy 500 milliárd forintot a támogatások tesznek ki” – hívta fel a figyelmet Hollósi Dávid agrármérnök, az Erste agrárstratégiájának koordinátora. A szakember szerint a támogatások megnyirbálásával súlyos csapás érné a magyar mezőgazdaságot. „Ennek elkerülése érdekében mindenképpen növelni kell a termelés hatékonyságát, az cégek versenyképességét. Egy ezerötszáz hektáron gazdálkodó, osztrák tulajdonú agrárcég kilenc emberrel végzi el azt a tevékenységet Magyarországon, amelyet egy hasonló méretű területen gazdálkodó termelőszövetkezet 35-40 emberrel” – mondta.

Az uniós források – és az Európai Unió jövője – szempontjából nem elhanyagolható tényező az egyre komolyabb politikai bizonytalanság. „Az Egyesült Királyság nettó befizetője az uniós költségvetésnek, kilépésükkel mindenképpen változni fog a támogatások rendszere” – hangsúlyozta Bod Péter Ákos. A Világgazdaság kérdésére elmondta, hogy a britek mellett ugyanakkor az egész unióban tapasztalható, hogy csökken a régebbi tagállamok szolidaritási hajlandósága. „Magyarán szólva egy dán állampolgár most már nem szívesen adna pénzt egy litván gazdának” – mondta. Ugyanakkor nem tart attól, hogy az euroszkeptikus pártok előretörése és a fokozódó politikai bizonytalanság az Európai Unió végét jelentheti. „Az egység a tagállamok alapvető érdeke és nem hinném, hogy ez ellen cselekednének. Igaz, mindenki azt mondta, hogy a briteknek az a legjobb, ha az Unióban vannak – mégis a kilépés mellett döntöttek.”