Hosszú úton kell végigmennünk, hogy egy övezetet alkossunk Kínával

Az Új Selyemút ötletéről először 2013-ban lehetett hallani, amikor Hszi Csin-ping kínai államfő bejelentette, Ázsia nagyszabású kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésébe kezd Afrikával és Európával. Az „Egy övezet, egy út” program ezután rohamléptekkel fejlődött, a kínaiak mára a világ több pontján is népszerűsítik projektjüket. Csin-ping elnök ráadásul komoly forrást is biztosít terve finanszírozáshoz: 100 milliárd jüant (átszámítva 4100 milliárd forint) fektet a már létező Selyemút Alapba, 380 milliárd jüant (több mint 15 500 milliárd forint) szán államközi kölcsönökre, 60 milliárd jüannal (2 460 milliárd forint) támogatja a fejlődő országokat és a nemzetközi intézményeket azokban az országokban, amelyeken az Új Selyemút keresztül halad. Ezen felül további 300 milliárd jüant (12 300 milliárd forint) költ majd arra, hogy bátorítsa a pénzintézeteket a jüanalapjaik kiterjesztésére.

A számokat elnézve nem csoda, hogy a projekthez csatlakozó országok és szervezetek száma egyre szaporodik: az elmúlt három évben több mint 100 ország fogadta el az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést, 56 ország és nemzetközi szervezet pedig együttműködési és egyetértési megállapodást írt alá Kínával. Az európai országok közül egyébként ezt elsőként Magyarország tette meg. Az országok vállalják, hogy infrastruktúrájukat összekapcsolják az ázsiai országgal, egyben kereskedelmi és együttműködési zónává alakulnak, valamint jelentős fejlesztésnek vetik alá kereskedelmi intézményeiket és rendszerüket.

Ennek köszönhetően hazánknak a következő időszakban fontos változtatásokat kell végrehajtania, elsőként kereskedelmi útvonalat kiépíteni Kínával. A kormány erre a célra a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítását, kibővítését tervezi, nemrég a honatyák el is fogadták a projekt beszerzési szabályzatát. Vagyis a vasútvonal elkészülte után, a kínai konténerhajók áruinak egy része vonaton juthat majd el Európa szívébe. Feltéve, ha a vonal megfelel majd a szigorú kritériumoknak, azaz hogy a Pireusztól Belgrádon át Budapestig vezető pálya alkalmas legyen a 740 méteres vonatok közlekedtetésére, a szerelvények képesek legyenek rajta az óránkénti 160 kilométeres sebesség elérésére. (Emellett bírnia kell a 225 kilonewtonos tengelyterhelést, valamint ECTS 2 európai vonatbefolyásoló rendszerrel is rendelkeznie kell majd.)

A projekt jelenleg még igencsak gyerekcipőben jár, így egyelőre annak végösszege nem tisztázott. Korábban arról lehetett hallani, hogy a 166 kilométernyi pálya felújítása 472 milliárd forintba kerül majd, ezután kiderült, hogy a vonalat a Duna-partról Kelenföldig meghosszabbítanák, ami plusz 80 milliárd forintot jelentene a teljes beruházás során. És ehhez persze még hozzájönne az áfa és a hitelkamat. Az összes plusz költséget felszámolva tehát a felújítás csaknem 750 milliárd forintot ölelne fel.

A vasútvonal felújítása azonban a fejlődésnek csupán az egyik apró lépcsőfoka, legalábbis Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szavaiból erre lehet következtetni. A politikus hazánk részéről több fontos célt jelölt meg a programot illetően. Elsőként azt, hogy minél több magyar fejlett – elsősorban vízgazdálkodási, városüzemeltetési és informatikai – technológiát használjanak Ázsiában, és minél több infrastrukturális fejlesztés valósuljon meg itthon. Fontosnak tartja, hogy a lehető legtöbb Ázsia-Európa–útvonal haladjon Magyarországon keresztül, valamint azt, hogy az „Egy övezet, egy út” stratégia keretében Európába irányuló kínai befektetések egy jelentős része Magyarországra érkezzen. Ehhez az állam lobbit is indítana, április végén a Magyar Közlönyben ugyanis megjelent: magyar kulturális programsorozatot rendeznének Kínában, amire a külügyminiszternek idén 150 millió forintot kell előteremtenie. Hogy a sorozat tartalma pontosan mi lesz, az már nem derült ki a határozatból.

Az mindenesetre már bizonyos, hogy Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke már tudatosan tervez a programmal. Tavaly az 54. Közgazdász-vándorgyűlésen elmondott beszédében kijelentette, az „Egy övezet, egy út” program segíthet megduplázni hazánk 100 milliárd euró körüli GDP-jét. „A hazai GDP 100 milliárd euró, az osztrák 300, a svájci 600, de hogyan leszünk mi is gazdagok?” – tette fel a kérdést a jegybankelnök. „A középkori és ókori selyemúton is rajta voltunk” – mondta Matolcsy, majd azzal nyugtatta meg a hallgatóságot, hogy ezeken is rajta vagyunk. A Selyemút országai a globális GDP 40 százalékát adják, és az emberiség kétharmadát tömörítik. Itt 2010 és 2020 között 776 milliárd dollár (kb. 170 720 milliárd forint) infrastruktúra-fejlesztési igény mutatkozik. Matolcsy szerint három kulcsországa van a Selyemútnak Európában: Lengyelország északon, és Magyarország illetve Görögország délen.

Shanghaiba látogatott Matolcsy György

A Magyar Nemzeti Bank elnöke és szakmai küldöttsége hétvégi sanghaji látogatásuk során részt vettek az Ázsia fejlődésével és a világgazdaságban betöltött szerepével foglalkozó Shanghai Forumon – közölte az MNB. Matolcsy György a megnyitó ünnepség egyik főelőadójaként az „Egy övezet – egy út” kezdeményezésről valamint a magyar válságkezelés sikerességéről tartott előadást.

A magyar politikus és Hszi Csin-ping elszántsága azonban nem arat osztatlan sikert a világban, a nyugati diplomaták jelentős hányada úgy véli: az ázsiai nagyhatalomnak nincs más célja, mint hogy befolyását erősítése térségünkben. Emellett szerintük Kína programja nem is teljesen világos, mint ahogyan árulkodó az is, hogy Japán és India egyszerűen távol maradt a kezdeményezéstől. A két ország ugyanis úgy tartja: Kína terve valójában csak álca geopolitikai ambíciói leplezésére.

A több ezer éves múlt éledhet fel

A Selyemút azt az időszámításunk előtti II. század elején már használt kereskedelmi útvonalhálózatot jelenti, amely Ázsiát kötötték össze Európával és Észak-Afrikával. Az útvonal Chang-anból (mai Xi’an) indult, és Anatólia területén és a Földközi-tenger térségén haladt keresztül. A hálózaton folytatott kereskedelem (elsősorban selymet lehetett itt venni) kiemelt szerepet játszott olyan nagy civilizációk fejlődésében, mint Kína, Egyiptom, Perzsia, Arábia, vagy éppen India. A selyemút elnevezést először Ferdinand von Richthofen német geográfus használta 1877-ben.