Ömlik a pénz a magyar oktatásba

A 2014-es adatok szerint a hazai GPD-arányos oktatási kiadások mintegy négy százalékot tettek ki, ami az egyik legalacsonyabb az OECD-országok között. Ugyanakkor 2015 óta folyamatosan nőnek a források – értékelte a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kutatását Palkovics László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatási államtitkára. A pluszforrások mindenképp jól hangoznak, ám kíváncsiak voltunk, mit jelent a plusz forrásbevonás a rendszerben, ezért három dimenzió mentén néztük meg a ráfordítások alakulását: nominális, GDP-arányos és egy főre jutó kiadásokat vizsgáltunk.

Ha a nominális oktatási költéseket nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy 2010 és 2013 között hasonló összeg jutott oktatásra, majd 2014 és 2016 között sem volt jelentős változás, ekkor 1700-1800 milliárd forint körül alakult a ráfordítás. Idén már 1900 milliárd fölé nőtt az állam oktatási kiadása, ráadásul a jövő évi költségvetésben már 2351 milliárdos összeg szerepel, ami harmadával több, mint 2010-ben volt.

Persze az sem mindegy, hogyan alakult a GDP-arányos ráfordítás. Ebből a szempontból vizsgálva 2012 óta látható trendszerű növekedés, amelyet egyedül a 2016-os év visszaesése tör meg, az csak a 2017-es GDP-tényadat fényében derül ki, hogy ez átmeneti vagy tartós csökkenést jelent-e. Mindenesetre a 2012-es 5,1 százalékos arányról 2015-ig 5,5 százalékra nőtt az oktatási kiadás, ezt a fejlődést pedig az említett 2106-os 5,3 százalék töri meg. Az idei oktatási ráfordításokat egyébként még jó eséllyel „eszi meg” az idei 3,7–4 százalék közötti GDP-növekedés, a 2018-as költségvetésben viszont 24 százalékos nominális kiadásnövekedéssel számolnak. Ez a GDP-arányos költéseket is jelentősen megdobja, arról nem is beszélve, hogy az elemzők 2018-ra 3,5 százalék körüli növekedést várnak (ez persze még változhat).

Elsősorban az állami szempontok érvényesülnek az első két vizsgált adatsornál, ám az oktatás aktuális helyzetét legjobban az egy főre jutó ráfordítások mutatják meg. Az egyre kisebb létszámú generációk miatt egyébként még stagnáló ráfordítás mellett is egyre több pénz juthat egy gyerekre. Ez egyértelműen megjelenik a 2010 óta eltelt adatokban is, míg hét éve átlagosan 737 ezer forint jutott egy gyerekre, addig idén már valamivel több, mint 1 millió forintot költhetünk fejenként (1,011 millió forint).

Összességében az látható, hogy 2010 óta aránylag lassan fejlődött Magyarországon az oktatási ráfordítás, a következő időszakban azonban sokkal több juthat a gyerekekre. A jól elköltött pénz növelheti a dolgozók hatékonyságát, ami az államnak és a lakosságnak egyaránt hasznos. Egyrészt a hatékonyabb munkaerő növeli az adóbevételeket, másrészt a bérek emelkedéséhez is hozzájárul, továbbá az EU-hoz való felzárkózásunkat is elősegíti.