Teljesítené Párizs a hiánycélt

A francia kormány 2018-as költségvetése Macron választási ígéreteit tükrözi. A 39 éves kormányfő legfontosabb célja lefaragni a költségvetési deficitet, amely tavaly elérte a GDP 3,4 százalékát, de egyszerre akarja csökkenteni a kiadásokat és az adókat is. A tervek szerint a hiány jövőre a GDP 2,6 százalékát teszi majd ki a gazdaság 1,7 százalékos növekedése mellett. Ez a bővülési ütem hatéves csúcsot jelentene, de a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) ennél lassúbb, 1,5 százalékos növekedési ütemet prognosztizált Franciaország számára 2018-ra. Pierre Moscovici, az EU gazdasági ügyekért felelős biztosa üdvözölte, hogy a Brüsszel által előirányzott 3 százalék alá akarják csökkenteni a deficitet, de figyelmeztetett, hogy ennek átlagos aránya az euróövezetben ennél sokkal alacsonyabb, 1,4 százalékos. Franciaország 2009-ben került túlzottdeficit-eljárás alá.

Az egyensúly fenntartása érdekében azonban mind a két téren engednie kellett a kormánynak az ambícióiból. A kiadásokat jövőre a korábban tervezett 20 milliárd helyett csak 16 milliárd euróval vágják vissza, az adóterhek pedig 10 milliárddal csökkennek: 6 milliárddal a háztartásoké és 4 milliárddal a vállalatoké. Jelentősen, tonnánként 30,5 euróról 44,6-re emeli viszont a kormány jövőre a szén-dioxid-adót, amely 2022-ben már eléri a 86,2 eurót.

Bruno Le Maire pénzügyi és Gérald Darmanin közpénzügyi miniszter egy nappal Macron Európa jövőjét vázoló beszéde után ismertette az új költségvetést. A francia elnök terveire adott reakciók nem voltak egyértelműek. „Európának bátorságra van szüksége” – írta a Twitteren Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, és pozitív üzenet érkezett Olaszországból is.

A nemzetközi problémákra nem léteznek helyi megoldások. Macron csak emlékeztetett bennünket erre, és osztjuk az elképzelését Európával kapcsolatban

– nyilatkozta az ANSA hírügynökségnek Sandro Gozi, a kormány EU-államtitkára. Andrej Babis viszont, akinek a pártja valószínűleg megnyeri az október 20–21-én rendezendő csehországi választást, elutasította Macron javaslatait. Szerinte a szorosabb integráció ahhoz vezethet, hogy többen követik majd a brit példát, és kilépnek az EU-ból.

A német reakciók is vegyesek voltak. „Macron számíthat ránk” – mondta Siegmar Gabriel külügyminiszter, ám az ő Szociáldemokrata Pártja ellenzékbe szándékozik vonulni a vasárnap elszenvedett történelmi vereség után. Hans Michelbach, a CSU gazdasági-pénzügyi kérdésekben befolyásos tagja, a görög mentőprogram esküdt ellenfele meg sem várta a beszéd végét, máris közleményt adott ki, amely szerint Macron javaslatai „nem alkalmasak arra, hogy előrébb vigyék Európát”, és „mélyítik a szakadást az EU-n belül”. Angela Merkel egyik potenciális koalíciós partnere, a Zöldek pártja dicsérte Macront, a másik, a Szabad Demokrata Párt (FDP) kritikusabb volt, és ismét kizárta a külön eurózónás költségvetés ötletét.

Aggódnak a Berlin és Párizs közötti ellentétek miatt a két ország vezető közgazdászai is, akik közös cikket közöltek a Frankfurter Allgemeine Zeitungban és a Le Monde­-ban.

Ha mindkét fél ragaszkodik az álláspontjához, akkor az eurózóna megreformálásáért indított francia–német nyomás eredménye előre megjósolható – és elszomorító, mert egyetlen kulcsfontosságú kihívást sem old meg

– írták. A növekvő hitelkamatok, a sebezhető bankok és a hatástalan kényszerítő eszközök következtében az eurózóna törékeny maradt a biztató gazdasági növekedés ellenére. A szerzők, köztük ­Jean Pisani-Ferry, aki kidolgozta Macron gazdaságpolitikáját, sürgették Németországot, hogy vállaljon több kockázatot, Franciaországot pedig arra biztatták, hogy menjen bele a piacok szigorúbb megfegyelmezésébe. Enélkül ugyanis csak szimbolikus eredményeket lehet elérni, például jelentéktelen eurózónás költségvetést, valódi hatalommal nem rendelkező pénzügyminiszteri poszt létrehozását és az övezet pénzügyi mentőalapjának, az Európai Stabilitási Mechanizmusnak (ESM) pusztán a kozmetikázását.