Felrobbantanák a nyersanyagpiacot

A járműgyártók sorra publikálják terveiket, milyen ütemben állnak át elektromos meghajtású autókra, s a jövőben mennyit terveznek értékesíteni, míg a kormányok sorra hirdetik meg támogatási programjaikat.

A bejelentett tervek alapján a változások elképesztő ütemben söpörnének végig a világon. Jelenleg az elektromos autók részesedése az újautó-eladási piacon világszerte mindössze 1 százalék. A Morgan Stanley májusi előrejelzése szerint – ha az autógyártók megvalósítják a már publikált terveket – 2030-ra az utakon futó járművek 16, 2040-re 20 százaléka elektromos meghajtású lesz, és 2040-ben már több új elektromos autót adnak majd el, mint hagyományos meghajtásút, így előbbi 2050-re 69 százalékra emelkedhet. Ha pedig a szabályozás is agresszíven támogatja az elektromos autók térnyerését – ami korántsem elképzelhetetlen, hisz Kínában, Franciaországban és az Egyesült Királyságban is megfogalmazódtak ilyen tervek –, akkor még lendületesebb térnyerés képzelhető el.

Az UBS elemzői e trendek érvényesülésének lehetőségeit vizsgálták. A Visual Capitalist által ismertetett elméleti modellben egyetlen momentumot emeltek ki: milyen nyersanyagszükségletet igényelne az, ha már ma minden jármű elektromos meghajtású lenne, amely legördül a futószalagokról. A gondolatkísérlet figyelemre érdemes, mert az egyes nyersanyagok iránti kereslet elképesztő mértékben változna meg.

A lítium, a kobalt és a grafit piaca jelenleg csekély méretű, de felrobbanna a kereslet növekedésével, ha csak elektromos meghajtású lenne minden olyan autó, amelyet eladnak ma a világon. A nikkel 20 milliárd dolláros piacot képvisel, ám több mint a duplájára ugrana. Az acéliparra viszont minimális hatást gyakorolna az elméleti változás. A szilíciumról ugyanez mondható el. A PGM-ek (például a platina és a palládium) iránti kereslet ugyanakkor e hipotetikus forgatókönyv szerint nagymértékben visszaszorulna: ezeket az anyagokat ma elsősorban a katalizátorokhoz használják, melyekre az elektromos járműveknél nem lenne szükség.