Megszenvedik a perifériás országok az Euribor cseréjét

Ismét napirendre kerültek az eurózónás irányadó bankközi kamatláb (Euribor) cseréjével kapcsolatos találgatások és félelmek, miután a napokban Christian Bittart, a Deutsche Bank korábbi sztárbrókerét bűnösnek találták egy kamatmanipulációs ügyben Londonban.

Az európai szabályozó 2020 végéig adott haladékot a pénzügyi szereplőknek arra, hogy alternatívát találjanak az Euribor-rendszer helyettesítésére, miután kiderült, hogy az – elsősorban az átláthatóság hiánya miatt – nem fenntartható, ráadásul a befektetői bizalom is megrendült a benchmarkkal szemben.

Sokáig úgy tűnt, hogy az Eonia (Euro Overnight Index Average, azaz Egynapos Euró Index Átlag) veheti át az irányadó bankközi kamatláb szerepét – Londonban pedig a Sonia –, ám nemrég ennek fejlesztésével is felhagyott a brüsszeli székhelyű European Money Markets Institute (EMMI), miután arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a jelenlegi piaci viszonyok között nem valósítható meg a teljesen ügyleti alapú módszertanra való zökkenőmentes átmenet.

Az európai pénzügyi piacok szövetsége (AFME) arra figyelmeztet, hogy a hosszú futamidejű eszközök esetében egyelőre beláthatatlan következményekkel járna a váltás.

Becslések szerint több mint 100 ezermilliárd euró értékű kötvény, hitel vagy derivatív ügylet van az Euriborhoz kötve.

Az AFME szerint az Euribor leváltása az eurózóna egyes tagállamainak adósságára is kockázattal járna, hiszen a piacon 178 milliárd euró értékben van olyan állampapír, amelynek kamata az Euriborhoz kötött, ebből mintegy 148 milliárdnyi olasz kötvény. Írországnak 15 milliárd, míg Portugáliának 7,2 milliárdnyi Euribor alapján kamatozó kintlévősége van.

Az olasz adósságkezelő a legaktívabb európai szinten a változó kamatozású kötvények piacán, ez az eszköz ugyanis népszerűbb a külföldi befektetők körében.

További részletek a Világgazdaság szerdai számában olvashatók.