Felülmúlja a magyar foglalkoztatottsági arány az uniós átlagot

A kedvező hazai folyamatoknak köszönhetően Magyarország munkaerőpiaci pozíciója uniós összehasonlításban folyamatosan javult az elmúlt években – olvasható a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) átfogó tanulmányában. A rendelkezésre álló legfrissebb, 2017. III. negyedévi adatok alapján a magyar foglalkoztatási arány (68,7 százalék) felülmúlta az unió átlagát (68,2 százalék), míg a munkanélküliség hazai szintje (4,1 százalék) sokkal alacsonyabb az EU-28 átlagánál (7,5 százalék).

Magyarország a tagállamok foglalkoztatási rangsorában a középmezőnyben szerepel, míg a magyar munkanélküliségi ráta – Máltával azonos mutatóval – a harmadik legalacsonyabb.

2017-ben a 15–74 éves korcsoportban a foglalkoztatottak átlagos létszáma 4 millió 421 ezer fő volt, 70 ezer fővel több az előző évinél. (A foglalkoztatottak 2017. évi száma a munkaerő-felmérés negyedszázados történetének legmagasabb értéke.)

A létszámbővülés teljes egészében a hazai elsődleges munkaerőpiachoz kötődött, itt 103 ezer fővel dolgoztak többen, mint egy évvel korábban, ugyanakkor a közfoglalkoztatottak száma 27 ezer, a külföldön munkát vállalóké – mintavételi hibahatáron belüli mértékben – 7 ezer fővel elmaradt a 2016. évitől.

A 15–64 éves foglalkoztatottak száma egy év alatt 64 ezer fővel, 4 millió 373 ezer főre bővült, foglalkoztatási arányuk pedig ugyanezen időszak alatt 1,6 százalékponttal, 68,2 százalékra nőtt.

A foglalkoztatás szezonális jellege 2017-ben tompult: az éven belül a foglalkoztatottak száma és aránya a legmagasabb értékeket a III. és IV. negyedévben érte el. Ebben a két negyedévben a foglalkoztatottak száma átlagosan 4,4 millió fő volt, a foglalkoztatási arány 68,8 százalék.

A férfiakat 2017-ben is magasabb foglalkoztatási szint jellemezte, mint a nőket (75,2 és 61,3 százalék), előbbiek körében az egy év alatt bekövetkezett javulás mértéke is nagyobb volt (2,2 illetve 1 százalékpont).

Mindhárom fő korcsoportot a foglalkoztatottak számának és arányának növekedése jellemezte. A munkaerőpiacon kis létszámban jelen lévő 15–24 éves fiatalok foglalkoztatási aránya 29, az ún. legjobb munkavállalási korú 25–54 éveseké 83,7, az 55–64 éveseké pedig 51,7 százalékra bővült.

Az iskolai végzettség alapján képzett négy kategória közül egyedül a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatási aránya csökkent minimálisan az előző évihez viszonyítva, ugyanakkor a többinél 1,3–2 százalékpont közötti növekedés következett be. Változatlanul a legfeljebb alapfokú végzettségűek foglalkoztatottá válásának esélye a legkisebb, a felsőfokú végzettségűeké pedig a legnagyobb: foglalkoztatási arányuk 38,5 és 84,3 százalék volt 2017-ben.

A nemzetgazdaság szektorait tekintve tavaly a mezőgazdaságban 1,1, az iparban és az építőiparban 4,2 és 9,1 százalékkal többen dolgoztak, mint egy évvel korábban, míg a szolgáltatást gyakorlatilag stagnálás (–0,1 százalék) jellemezte.

Az éves, nemzetgazdasági szintű 64 ezer fős növekedés gyakorlatilag az ipari ágakban és az építőiparban realizálódott.

Az agráriumban 215 ezer, az iparban 1 millió 80 ezer, az építőiparban 301 ezer, a szolgáltatásban pedig 2 millió 777 ezer főt foglalkoztatottak.

Az iparon belül létszámnövekedés jellemezte a feldolgozóipar területét, a bányászatot és az energiaipart gyakorlatilag stagnálás jellemezte, miközben kevesebben dolgoztak a víz- és hulladékgazdálkodásban.

A feldolgozóiparon belül a nagyobb létszámú járműgyártás, a fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása, továbbá a gumi-, műanyag- és építőanyagipar területén jelentősen bővült

a foglalkoztatotti létszám a 2016. évihez viszonyítva, ugyanakkor a textiliparban és az elektronikai iparban kevesebben dolgoztak.

A szolgáltató tevékenységet ellátó ágak közül a piaci szolgáltatást végző ágakban és a jellemzően közszolgáltatást ellátó terület egészében egyaránt szerény mértékű létszámcsökkenés történt az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Utóbbi esetében jelentősebb változás a közigazgatásban és a humán-egészségügyi, szociális ellátásban történt: előbbiben csökkent, utóbbinál nőtt a foglalkoztatottak száma az előző évihez viszonyatva.

A piaci szolgáltató ágak közül a kereskedelem, a szállítás, raktározás, az ingatlanügyletek és a szakmai, tudományos, műszaki tevékenység területén többen dolgoztak, mint az előző évben,

ugyanakkor a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, az információ, kommunikáció, a pénzügyi szolgáltatás, illetve az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység területei létszámvesztőknek minősültek.

Tavaly a 15–64 éves munkanélküliek átlagos száma 191 ezer főt tett ki, 42 ezer fővel (18 százalék) kevesebbet az előző évinél, míg a 4,2 százalékos munkanélküliségi ráta 1 százalékponttal elmaradt a 2016. évitől. (A munkanélküliség jelenlegi szintje is – az éves adatok tükrében, a foglalkoztatottsághoz hasonlóan – a munkaerő-felmérés negyedszázados történetének legalacsonyabb értéke.)

A férfiakat alacsonyabb munkanélküliségi ráta jellemezte (3,8 százalék), mint a nőket (4,6 százalék), egyúttal előbbiek körében javult jelentősebben (1,3 és 0,5 százalékponttal) a mutató a 2016. évihez képest.

Mindhárom releváns korcsoportot a munkanélküliség mérséklődése jellemezte. A legnagyobb mértékben (2,2 százalékponttal) a 15–24 éves fiatalok körében csökkent a munkanélküliségi ráta (10,7 százalék). A 25–54 évesek és az 55–64 évesek korcsoportjában egyaránt 0,8 százalékpontos éves mérséklődés mellett a mutató 3,7 és 3,6 százalékot tett ki. A KSH adatai szerint a 15–64 éves népesség iskolai végzettség szerinti munkanélküliségi rátája mind a négy fő kategóriában alacsonyabb volt a 2016. évinél.

Leginkább (2,1 százalékponttal) a legfeljebb alapfokú végzettségűeké csökkent, ennek ellenére változatlanul esetükben a legmagasabb a mutató (11,2 százalék), hétszerese a felsőfokú végzettségűekének (1,6 százalék).

Tavaly az álláskereséssel eltöltött átlagos idő hossza, valamint a tartósan, legalább egy éve állástalanok aránya egyaránt mérséklődött, előbbieké 18,5-ről 16,4 hónapra, utóbbiaké 5,8 százalékponttal, 42,6 százalékra.

Valamennyi régiót a foglalkoztatási arány növekedése és – Dél-Dunántúl kivételével – a munkanélküliségi ráta mérséklődése jellemezte 2017-ben az előző évihez viszonyítva. Leginkább az Észak-Alföld munkaerőpiaci helyzete javult, egy év alatt itt bővült a legnagyobb mértékben (2,4 százalékponttal) a foglalkoztatási arány és csökkent (1,9 százalékponttal) a munkanélküliségi ráta.

Változatlanul Közép-Magyarországon, Közép- és Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb a foglalkoztatás szintje (70,5–71,9 százalék) és a legalacsonyabb a munkanélküliségé (2,3–2,8 százalék),

miközben Dél-Dunántúlon mérték a legkisebb foglalkoztatási arányt (63 százalék), Észak-Alföldön pedig a legmagasabb munkanélküliségi rátát (7,4 százalék). A régiók közötti különbségek mérséklődése volt megfigyelhető az elmúlt évben, mivel a legmagasabb és a legalacsonyabb mutatókkal rendelkező két terület közötti differencia csökkent.

A megyék vonatkozásában – Budapest mutatóit figyelmen kívül hagyva – Győr-Moson-Sopron és Veszprém megyét jellemezte a legmagasabb foglalkoztatási arány (71,8 és 71,7 százalék) és a legalacsonyabb munkanélküliségi ráta (egyaránt 1,6 százalék),

míg a legalacsonyabb foglalkoztatási szintet Somogy (60,7 százalék), a legmagasabb munkanélküliséget pedig Nógrád és Szabolcs-SzatmárBereg megyében mérték (mindkettő 8,5 százalék).