Adósságproblémákat okozhat a selyemút

Súlyos hitelezési aggodalmak övezik a kínai Egy övezet – egy út kezdeményezést (Belt and Road Initiative – BRI, korábban Új selyemút). A világ egyik legambiciózusabb infrastrukturális programja Hszi Csin-ping kínai államfő szerint a globalizáció aranykorát hozza el Dél- és Belső-Ázsiának, ám az érintett országok közül jó néhány igen kellemetlen helyzetbe került a hatalmas kínai hitelek miatt.

A BRI üzleti modellje szerint a kínai kormány az állami bankokon keresztül nyújt hitelt annak az országnak, ahol a BRI-projektet megvalósítják, majd kínai cégek főleg kínai nyersanyagokból elvégzik a munkát. Az a probléma, hogy a távol-keleti ország által letárgyalt hitelösszeg gyakran meghaladja az ország finanszírozási képességét, illetve az, hogy a hitel összege irreálisan magas a projekt értékéhez képest.

A problémák egy része gyakorlatilag bele van kódolva a BRI rendszerébe.

Több állam, amelyet Kína kiválasztott az együttműködésre, a legkockázatosabbak között van.

A OECD listáján a 7-es a legkockázatosabb besorolás, a BRI-államok átlagos pontszáma 5,2, míg a fejlődő piacoké a Financial Times becslése szerint csak 3,5 pont. Pakisztán illusztris példája a jelenségnek: az ország nemrég kért IMF-segítséget, mert a kínai importszámla és az adósságszolgálat kritikus hiányt okozott a külföldi devizatartalékokban. Kambodzsában az ország külkereskedelmi hiánya elérte a GDP 10 százalékát a nyersanyagimport miatt. Montenegrónak a Moody’s rontotta az adósbesorolását, mi­után Kínától vett fel kölcsönt. Kuala Lumpur csak azért nem küzd nehézséggel, mert az új kormányfő felfüggesztette a 23 milliárd dollárnyi kínai hitel törlesztését, és átnézeti az általa „egyenlőtlen megállapodásnak” titulált hitelszerződést.

Srí Lanka a BRI okozta problémák állatorvosi lova – közölte lapunkkal Matura Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem Kína-kutatója.

A kínaiak hitelből autópályákat, repülőteret és kikötőt is építenek, ám az állam annyira megszenvedte a törlesztést, hogy a becslések szerint idén az ország GDP-jének 80 százalékát kellene adósságszolgálatra fordítani

úgy, hogy a stratégiai fontosságú Hambantota kikötőjét már át is adták a kínaiaknak. A szakértő szerint jellemző, hogy a kínaiak korrupcióval segítik a hiteltárgyalásokat, a helyi politikusok pedig szeretnének választásokat nyerni az infrastrukturális beruházásokkal. Matura úgy véli: a nem átgondolt szerződésekkel évtizedekre adósságspirálba taszítják az érintett országokat.

Az adósságprobléma persze nem általános jelenség, az RWR Advisory kutatása szerint a világon futó 1814 BRI-projekt nagyjából 15 százaléka, 270 számít problémásnak, ami a program összköltségének 32 százalékát teszi ki. Felvetődik azonban a kérdés: nem változtat-e Kína a hitelpolitikáján, ha több államnak súlyos nehézségeket okoz a finanszírozás. Matura szerint az igazi kérdés az, hogy mi Kína célja a BRI-vel. Ha valóban pénzügyi és infrastrukturális jellegűek a beruházások, akkor átgondoltabb stratégia kell. Ha viszont Kína csak saját geopolitikai befolyását akarja növelni, akkor kényelmes, ha magához láncol több országot.

A teljes cikk a Világgazdaság hétfői számában olvasható