Merkel bürokratát akar az EKB élére

Úgy tűnik, mégsem a német Jens Weidmann lesz a befutó az Európai Központi Bank (EKB) elnöki székéért folyó versenyben. Korábban a piac biztosra vette, hogy Németország saját jegybankelnököt látna szívesen, különösen, hogy erre még sosem volt példa. Sajtóhírek szerint azonban Angela Merkel kancellár olyan vezetőt akar a bank élére, aki komolyabb brüsszeli tapasztalattal rendelkezik, Weidmann pedig monetáris politikai szakember.

A Bloomberg huszonnégy vezető elemző bevonásával készült felmérése szerint a legtöbben Erkki Liikanent tartják a legesélyesebbnek.

Liikanen tizennégy évig volt a finn jegybank kormányzója, előtte pedig közel tíz éven át az Európai Bizottság tagja. Weidmannt a felmérés szerint Francois Villeroy de Galhau, a francia jegybank volt kormányzója és Philip Lane ír jegybankelnök is megelőzi a listán.

Liikanen az elemzők szerint mérsékelten héja beállítottságú jegybankár. Májusban azt nyilatkozta, hogy amikor az eurózóna inflációja eléri a 2 százalékos célt, azonnal kamatot kell emelni, ám ha jelentősen elmarad a szinttől, tovább kell ösztönözni a gazdaságot. Weidmann ezzel szemben agresszívabb, többször hangsúlyozta a kötvényvásárlási program kivezetését, mivel a pénzbőség eszközbuborékokat hozott létre az euróövezeti piacokon.

Érdekes, hogy bár épp a német vezetés hangsúlyozta a monetáris szigorítás fontosságát, a piac egy óvatosabb szereplőt tart befutónak.

Régóta húzódó ellentét az EKB kormányzótanácsán belül a kötvényvásárlási program sorsa. Míg a prudensebb északi országok a lazítóprogram megvágását ösztönzik, addig a déli perifériaállamok a program folytatását erőltetik, tekintettel arra, hogy például Olaszország és Görögország még mindig segítségre szorul.

A kötvényvásárlási program keretösszegét szeptember elején csökkentették 60-ról 30 milliárd euróra, jelen állás szerint pedig januártól leállítják a vásárlásokat, csak a lejáró papírokat újítják majd meg. Az új EKB-elnöknek tehát vélhetőleg kezdenie kell valamit a szinten tartott lazítóprogrammal; ez az állapot az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed tapering programjának felel meg. Pálffy Gergely, a Raiffeisen Bank elemzője szerint az euróövezeti tapering a sérülékeny perifériaországoknak is megfelelő lehet. A szakértő rámutatott: az euróövezeti piacokat nem bolygatta meg a vásárlások várható leállítása, az eszközárakon nem látszik, hogy a kereskedők beárazták volna a kockázatokat, s a déli országok piacai is nyugodtak (az olaszok kivételével).

Pálffy szerint érthetetlen, hogy a németek pont most akarnak egy bürokratát ültetni az EKB élére.

A pénzügyi válság után Németország hangsúlyozta a független jegybank fontosságát, holott szerencsés lehetett volna egy politikailag kompromisszumkész elnök. A mostani konjunktúra mellett azonban van tere egy független elnöknek. Pálffy szerint ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy egyrészt a Bloomberg piaci szereplőkre alapozta a kutatást, másrészt pedig hiába óriási a német lobbierő az euróövezetben, nem a német kancellár dönti el, hogy ki lesz az EKB következő elnöke.

A teljes cikk a Világgazdaság hétfői számában olvasható