Mélybe tart a magyar devizaadósság

Az elmúlt években a magyar devizaadósság hangsúlyosan épült le, Magyarország 2015 óta nettó értelemben nem, csak devizakötvény-visszavásárlással egybekötve bocsátott ki eurókötvényeket a piacon. A devizalejáratokat teljes mértékben forintból törlesztettük – mondta a Világgazdaságnak Barcza György, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgatója a társaság konferenciáján.

Kiemelte, hogy évente 2-3 milliárd euró devizaadósság jár le. A jelenlegi, immár 20 százalék alatti szintről 2025-re eljuthatunk oda, hogy az államadósság 3,3 százaléka, a várható GDP 1,6 százaléka marad deviza.

Így már csak két kibocsátás, a 2027-es és a 2041-es lejáratú kötvények maradnak a portfólióban néhány devizahitel mellett. Az eddigi csökkentést a forintkötvény-kibocsátások, ezen belül a lakossági állampapír-vásárlások sikere tette lehetővé.

Néhány éve még szóvá tették, hogy a lakossági állampapír drága, ám az ÁKK számításai szerint a lakossági piac kifejezetten helyettesítő piacként működött. Hasonló mértékű piaci kibocsátások esetén a hozamgörbe feljebb emelkedne, s a végén maximum 10-20 bázispont körüli lenne a hozamkülönbség, miközben a kockázatok komoly mértékben megemelkednének a nem hazai, lakossági finanszírozás esetén.

A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-előfinanszírozás jelentette nyomás enyhülésével, a finanszírozási olló zárulásával egyre több eurót kapunk majd Brüsszelből, ez pedig előteremtheti a devizaadósság csökkentéséhez szükséges eurót.

Azzal kapcsolatban, hogy a miniszterelnök a közelmúltban az ázsiai kötvénykibocsátások primátusáról beszélt, az ÁKK vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2019 közepén lejáró 3 milliárdos, renminbiben denominált pandakötvény-kibocsátási keretünkből eddig még csak egymilliárdot hívtunk le, a fennmaradó összeg lehívása folyamatban van. Itt ugyanakkor látni kell – hangsúlyozta Barcza György –, hogy ez az instrumentum annyiban tér el az eurókötvényektől, hogy a kibocsátásról a kínai hatóságokkal is egyeztetni kell, azt velük együttműködve kell meglépni.

A renminbihez képest nagyobb, de összességében jelképes mennyiségű, 30 milliárd jenes (75 milliárd forintos) márciusi szamurájkötvény-kibocsátás kapcsán Barcza György arra hívta fel a figyelmet, hogy a kibocsátással a cél a japán piacra való visszatérés volt.

A tíz év utáni piacra lépést az indokolta a szakember szerint, hogy a japán befektetők szemében felértékelődnek azok a piacok, amelyek kibocsátóként vannak jelen a szigetországban, s szívesen vásárolnak az adott országokban is – Lengyelországban például már nagyobb befektetőknek számítanak, mint az amerikaiak. Az adatok azt mutatják, hogy Magyarországon is érzékelhető az ázsiai aktivitás növekedése.

A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható