Nagyot fordult a világ a jegybankárok körül az elmúlt egy évben. Tavaly ősszel még arról volt szó, hogy mikor kezdi el emelni az alapkamatot az Európai Központi Bank (EKB), ma már arra vár a piac, hogy szeptemberben bejelentse az újabb euróövezeti lazítást. A kelet-közép-európai régió jegybankjait eltérően érinti a közelgő lazítás: van, akit kényelmes, van, akit kényelmetlen helyzetbe hoz.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) vélhetően megnyugodhatott a hírek hallatán. Amikor az EKB még szigorításra készült, erős volt a nyomás a hazai jegybankon, hogy mozduljon el az ultra laza monetáris álláspontról, és legalább a nem konvencionális eszköztár segítségével szigorítson. Az MNB ezt egyáltalán nem akarta megtenni, végig kitartott a támogató monetáris politika mellett.
A jegybank jól számolta ki az európai folyamatok deflatorikus hatását: a hazai árindex a májusi 3,9 százalékról már júliusra 3,3 százalékra lassult. A várakozás szerint a drágulás mértéke a következő hónapban 3 százalék alá mérséklődik. Az év végétől azonban a bázishatások és a bejelentett új kormányzati intézkedések következtében ismét emelkedik az infláció, és a jegybank szerint az előrejelzési horizont végére éri el fenntartható módon a 3 százalékos szintet.
Emellett a forint gyengesége sem indokolja, hogy rohamléptekben lazítsanak a kondíciókon. A hazai deviza ismét történelmi mélypontját, az euróval szembeni 330-as szintet súrolja alulról, egy további lazítás, lehet, hogy kontrollálatlanul gyengítené a forintot olyan szintre, amely már a jegybanknak sem lenne kényelmes.
A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.