A marhahús iránti kereslet most az egész világon emelkedőben van – hangzott el egyebek közt ez is a Rio Alto Kft. jubileumi ünnepségén Somogyudvarhelyen. A fogyasztás és a termelés 2015 óta növekszik, utóbbi tavaly már elérte az évi 63 millió tonnát is, szemben a 2015-ben előállított 59,7 millió tonnával. A növekedés hátterében elsősorban Ausztrália, az Egyesült Államok, Törökország, Brazília és Argentína termelésbővülése áll.
Mihalecz András, a Rio Alto ügyvezetője, az Aberdeen Angus és Galloway, valamint a Murray Grey Tenyésztők Egyesületének elnöke szerint kivételesen jó időszaka ez a hazai húsmarha-iparnak is. Igaz az Európai Unió termelése valamelyest visszaesett a korábbi évekhez képest, ám ez nem befolyásolja magyar kivitelt – teszi hozzá. Az unió még így is évente 7,9 millió tonna körül termel húst, a fogyasztás pedig ennél is több. Nem csoda hát, ha a mérésre használt úgynevezett hasított hideg súly ára minden húsfajtánál egyre csak növekszik – mondja.
Magyarország egyébként az unió vágómarha-termelésének 0,8 százalékát biztosítja. Az állomány gyarapszik, hisz amíg 2010-ben 69 ezer darab húshasznosítású tehenet tartottak itthon, addig 2019-re ez a szám 165 ezerre nőtt.
Az egyesületek elnöke szerint azonban a külkereskedelmi helyzet már nem mutat ilyen szép képet. Mint mondja, hiába pozitív ugyanis az export és az import egyenlege, ha a kiváló minőségű kivitt hús helyett minimum megkérdőjelezhető színvonalú áru érkezik be hozzánk.
Az elnök szerint ráadásul nem csak ez a jelenség, de az is nehezíti az ágazat helyzetét, hogy rossz a szerkezete még a kivitelnek is. Nagyobb részt ugyanis élő állat hagyja el az országot, a feldolgozott termékek részesedése – még a legutóbbi adatok szerint is – csökken az exporton belül. Idén például az első öt hónapban az élő szarvasmarha kivitele 22,2 ezer tonna volt, ami 20 százalékkal múlta felül a tavalyi, azonos időszakot. A marhavágás azonban 14,7 ezer tonna volt, egy százalékos visszaeséssel. A tenyésztői szervezetek vezetője egyetért a többi termelővel abban, hogy a megoldás az lenne, ha központi hizlaldák és ahhoz kapcsolódó vágó-feldolgozó egységek működhetnének az országban.
Persze nemcsak ez okoz versenyhátrányt a magyar iparnak, de az is, hogy igencsak keveset eszünk itthon a marhahúsból. Míg
egy átlag uniós polgár évente 11 kilogramm marhahúst fogyaszt el, addig egy magyar ember alig több mint 3 kilogrammot.
Mihalecz András is ugyanúgy fogalmaz, ahogy az ágazat többi szereplője, vagyis, hogy a belső fogyasztás ösztönzése elemi érdeke lenne a húsmarha-ágazatnak, ám ennek vannak objektív akadályai. Elsősorban az, hogy a marhahús, mint homogén termék jelenik meg a piacon, azaz a tejhasznú, selejt tehén húsa ugyanabba az árkategóriába tartozik most, mint a legjobb húsfajta fiatal hízott bikájából származó, amúgy elsőrendű termék. A háziasszony általában nem is tud különbséget tenni a vásárláskor, és az első kedvezőtlen tapasztalata után elfordul a marhahústól.
A tenyésztő szervezetek elnöke szerint azonban itt is van megoldás, mégpedig az, ha – például a borhoz hasonlóan – származási hely és minőség szerint differenciálnák a húsokat. Azaz a vevő információt kapna arról, hol és hogyan állították elő az árut és milyen vágóalapanyagból. A tenyésztők szerint ehhez nagyon sok fejlesztésre nem is volna szükség, hiszen az ENAR (Egyedi Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer), kiegészülve az élelmiszerlánc-biztonságban meglévő nyomonkövethetőségi infrastruktúrával, már most alkalmas lenne a hús eredetének meghatározására. Mihalecz András szerint, ha ezeket a rendszereket felhasználnánk és párosítanánk egy – más ágazatokhoz hasonló szintű – marketinggel, már jócskán lehetne növelni a hazai marhahús fogyasztást is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.