Budapestre kell hozni a legjobbakat

Versenyképességi és hatékonysági problémát jelez, hogy a magyar gazdaság csak a válság előtti szintekhez hasonló mennyiségű terméket és szolgáltatást tud kínálni a korábbinál lényegesen magasabb foglalkoztatottság mellett – mondta a Világgazdaságnak Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde volt elnöke.

Nagy László Nándor

2019.12.17, 11:00

Egyesek szerint teljesen újraírhatók a makrogazdasági alapvetések. Mennyire ért ezzel egyet?

A technológiai és a digitális fejlődés exponenciális gyorsulása, a repülés tömegközlekedéssé válása, a fogyasztói szokások változása és a munkaerőpiacok globalizálódása három évtized alatt annyira megváltoztatta a világgazdaság arculatát és dinamikáját, hogy emiatt nagyban módosulhatnak az eddig örök érvényűnek hitt közgazdasági elméletek. Az elmúlt, hosszú évek alapján már a múlté lehet a Phillips-görbe: hiába csökken például szinte minden fejlett országban a munkanélküliség, az infláció lényegében nem jelentkezik, és a monetáris politikák sem hatnak észrevehetően a pénzromlásra. Az Egyesült Államokban a hatvanas évek óta nem volt olyan alacsony a munkanélküliség, mint most, mégsem tudja az infláció még megközelíteni sem már egy évtizede az eddig minimálisan kívánatosnak tartott 2 százalékos szintet. Sőt, újból kamatot csökkent az amerikai jegybank, és újabb kötvényvásárlási programot indít. Látható, hogy szinte bármekkora lazítási impulzus adható következmények nélkül.

Bár eddig úgy gondoltuk, hogy az infláció nélküli élet számos problémát vet fel, most úgy tűnik, hogy a piac sikeresen alkalmazkodott a tartósan alacsony kamatkörnyezethez, és élni tud vele.

Szalay-Berzeviczy Attila
Fotó: Móricz-Sabján Simon / VG

Ezek szerint akár a magyar monetáris és fiskális politika dicséretét is zenghetjük?

Az ország gazdasági irányítása nagymértékben javította az ország válságállóságát, valamint eladósodottságának mértékét és szerkezetét. A korábban rendszeresen erősen költségvetési hiányos állapotot és magas kamatkörnyezetet – ez nemegyszer ikerdeficitként teljesedett ki – az elmúlt években már az euró bevezetésének dilemmája váltotta fel.

Jegybankelnökünket nem igazán győzte meg az euró helyzete.

A teljesen válságálló európai közös pénzhez nem elég az egyesített monetáris politika.

A tagállamoknak fel kell adniuk az önálló fiskális politikájuk legalább egy részét is Brüsszel javára. Ez viszont egyet jelent a szuverenitás bizonyos fokú feladásával, amire ma vajmi kevés hajlandóságot látok a tagállamok részéről.

Ha viszont minden marad, ahogy van, az euró bevezetése egy versenyképes, önerőből tetemes növekedésre alkalmas nemzetgazdaságot feltételez. Ezért csak az euró jól előkészített bevezetéséről lehet szó, ami nem politikai, hanem súlyosan szakmai kérdés. Éppen ezért a bevezetése kapcsán egyetértek az MNB által megfogalmazott, a maastrichti kritériumoknál sokkal szigorúbb feltételrendszerrel. Ez a kérdés viszont rögtön átvezet minket a jelen időszak egy fontos gazdaságpolitikai kihívásához.

A teljes interjút a Világgazdaság keddi számában olvashatja!