Megtérülnek-e a naperőmű beruházások?

Technikai oldalon gyermekbetegségek sorozata kíséri a naperőmű telepítési lázat – állapította meg a KPMG webináriumán Karászi Zoltán a QTICS Group Zrt. igazgatóságának elnöke. Hibás szállítások, gyenge minőségű eszközök, rossz telepítés, elmaradó karbantartások csökkentik az erőművek élettartamát és leadott teljesítményét, ez pedig rontja a megtérülési mutatókat, és növeli a parkokat finanszírozó bankok hitelkockázatát. 

Minden új technológia felfutását, illetve tömeges elterjedését „gyerekbetegségek” sorozata jellemzi, és különösen így van ez akkor, amikor állami támogatások révén erőltetett menetbe kapcsolnak a befektetők. Ez a jelenség látszik most a naperőmű parkok telepítésénél

– mondta a KPMG webináriumán Karászi Zoltán, a QTICS Group Zrt. igazgatóságának elnöke.

Szakmai körökben pontosan ismertek azok a történetek, amikor a 30 évre tervezett beruházásoknál olyan napelem paneleket telepítenek, amiket 6-7 év után, vagy már jóval hamarabb is cserélni kell. Az okok sokfélék lehetnek. A nagy nemzetközi gyártóktól megfelelően paraméterezett megrendelések általában rendben vannak, de előfordul, hogy közvetítőkön keresztül vásárolt panelek, inkább napelemnek kinéző tárgyak, hitvány minőségű, rövid élettartamú darabok.

Olyan esetek is ismertek, amikor nem a szállító a ludas a gyenge minőségben és a rossz szerelvényezésben, hanem maga a beruházó, aki a lehető legkisebb költséggel igyekszik felhúzni egy naperőmű parkot, hogy aztán továbbadja más befektetőknek. 

A kísértés nagyon nagy, mert az erőművek ára megawattonként számolva standardnak tekinthető, így a rövid távú befektetők extra profitot csak az alacsony beruházási költséggel tudnak keresni, az olcsó és ellenőrizetlen minőségű eszközök pedig korlátlanul hozzáférhetők a piacon

– mondja Karászi Zoltán.

Nem kell azonban rosszindulat, csalás, eredet igazolások vagy tanúsítások átcímkézése, vagy más ügyeskedés ahhoz, hogy a naperőmű parkok megtérülése kétségessé váljon. A megtérülés meghatározó mutatója az LCOE (Levelized Cost of Energy), vagyis a teljes hasznos élettartam alatt felmerülő összes költség és a teljes élettartam alatt megtermelt energia hányadosa.

Ez az élettartam azonban nagyon hosszú – jellemzően 30-40 évre tervezik – így a kis hibák is nagy jelentőséget kaphatnak.

És ez nemcsak maguk a napelem panelek miatt van így, hanem az összes beépített műszaki eszköz miatt, a tartóállványzat statikai megoldásától és korrózió védelmétől kezdve az invertereken át a kábelezésig szinte mindenre.

Ugyancsak rontja a megtérülést – és a bankok szempontjából a törlesztési képességet – a karbantartási költségek rossz technológia alkalmazása miatti elszabadulása. A finanszírozók és a fejlesztők elvárják például az inverterre a teljes hitel futamidőre, a napelemre a 25 éves teljesítmény garanciát. Ha ezekre a szempontokra nem térnek ki a szerződések, illetve ezek ellenőrzése nem történik meg, akkor rossz esetben pótlólagos beruházást kell eszközölni. Ez olyan költség, amivel senki nem számolt előre, hiszen a tulajdonosok és a finanszírozó bankok is meg voltak győződve róla, hogy hosszú – de legalábbis elvárható – élettartamú berendezéseket építettek az erőműbe.

Némiképp más kérdés az alkalmazott technológia alaphatékonysága.

Egyes fejlesztők az elérhető maximális megtermelhető energia, mások a közvetlen bekerülési költségek alapján, megint mások pedig az önfogyasztás vagy az energia értékesítés szempontjai szerint döntenek adott műszaki megoldás mellett.

Az egyszerűbb eszközök nyilván olcsóbbak, azaz akár ugyanolyan megtérüléssel is kecsegtethetnek, mint a legmodernebbek, különösen, ha valakinek jól kialakult beszerzési kapcsolatai vannak

régebbi, de megbízható eszközökre, vagy szokatlanul alacsony áron jut hozzá a naperőmű parkot befogadó földterülethez, esetleg az országos villamos hálózati kapcsolódás nagyobb beruházás nélkül, meglévő adottság volt. 

Ugyancsak rontja az erőművek teljes élettartamra vetített megtérülését a karbantartás és a monitoring színvonala és az ezek miatt kiesett termelés. Ez azért probléma, mert rossz karbantartása mellett az erőmű már az életpálya első szakaszában sokat veszíthet leadott teljesítményéből, vagy tetemes jövőbeli karbantartási, újratelepítési költségeket halmozhat fel, így egy esetleges vevőt – vagy az erőmű banki fedezetként történő értékesítésekor a bankot – komoly meglepetések érhetik.

Mindezek a problémák kellő előretekintéssel, vagy a megfelelő szabványok szerinti auditokkal elkerülhetők. A szállított termékek az átvételkor ellenőrizhetők, az erőművek teljesítménye mérhető, a várható avulás pedig előre jelezhető, ezért is érthetetlen, hogy a befektetési lázban égő befektetők miért nem alkalmazzák ezeket a nemzetközi sztenderdekkel körülbástyázott megoldásokat. 

Ezek a mérések, vagy tanúsítványok sokszor a banki szerződésekben sem szerepelnek, pedig bekerülési költségük töredéke a kárnak, amit egy rossz befektetési vagy finanszírozás döntés okozni képes

– mondta a KPMG webináriumán Karászi Zoltán.

A szakértő alapvetően két szabványsorozatot, illetve az ezekre épülő méréseket, auditokat, illetve tanúsítványokat ajánlotta a befektetők és a finanszírozó bankok figyelmébe.