Még az ősszel visszakerül a kormány elé az építőanyag-export regisztrációjának ügye

Júliusban elrendelte a kormány az építőanyagok és építési termékek exportjának regisztrációját, szeptemberre gyakorlatilag megszűnt a belföldi áruhiány. Piaci visszajelzések szerint ezek után szükségtelenné válhat az exportkorlátozás bevezetése.

Erről a kormány dönt majd. Tény, hogy megnyugodni látszik a piac, számos termékkörben megszűnt az áruhiány, az export regisztrációja egyértelműen hatékonynak bizonyult, és még a világpiaci folyamatok is segítenek nekünk. Megjegyzem, az áruhiány nemcsak magyarországi jelenség volt, de egyes szegmensekben – a hazai gyártás ellenére – nálunk különösen érezhető volt.  Mivel a magyar kivitelező vállalkozások nem jutottak építőanyaghoz, muszáj volt lépnünk.

Lát esélyt arra, hogy belátható időn belül megszűnjön az építőanyag-export teljes körű regisztrációja?

Vélhetően a hónapban még fennmarad a jelenlegi rendszer, utána pedig egy komolyabb vizsgálat és elemzés alapján születhet döntés arról, hogy van-e olyan szegmens (termékkör), amelyben továbbra is szükséges fenntartani a regisztrációt. Az intézkedéscsomag egyik eleme az volt, hogy az építőipari alapanyagok, építési termékek, kiváltképp a kritikus termékek körét az elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszerben (EKÁER) rögzíteni kellett. Így pontosan látjuk az anyagmozgásokat. Például azt is, hogy mintegy 20 milliárd forint értékű cementexport indult meg, amire korábban nem volt példa. Fontos, hogy legyen rálátásunk, hiszen Magyarországon évente összesen 3-3,5 millió tonna cementet gyártanak, de ennél többet, évi 4,5-5 millió tonnát használnak fel, vagyis importra szorul a szektor.

Az építőanyagár-emelkedés megfékezése is a kormánybiztosi feladatkörének része. Jók a csillagállások, hiszen a nyersanyagok világpiaci árfolyama mérséklődni kezdett, állítólag ez hamarosan érzékelhető lesz a végtermékek árában is.

Kedvezőbb a helyzet, mint két hónappal ezelőtt, de várhatóan például a fűrészáru és az acéltermékek ára növekedni fog, így bőven van még tennivalónk. Például az említett termékcsoportokban szükség lehet az exportregisztráció fenntartására a későbbiekben is.

Mi maradhat és mi kerülhet ki a regisztrációs rendszerből első körben?

Egyelőre konkrét döntés még nem született egyik termékkel kapcsolatban sem. Bizonyos termékkörökben jól alakul a helyzet, például a szigetelő-, ragasztóanyagok vagy éppen a műanyagok esetében. Ezeknél korábban nemcsak a magas árak, hanem az is gondot okozott, hogy a külföldi tulajdonú – zömmel német, osztrák és olasz – gyártók elsősorban az anyavállalataik országainak piacát igyekeztek kiszolgálni, emiatt Magyarországon alapanyaghiány keletkezett, de ez a kérdés mára rendeződött. Van azonban még rendezni való más területen, mert például  az egyetlen hazai betonvasgyártó, az Ózdi Acélművek szinte a teljes termelését külpiacon értékesíti. Ennek az az oka, hogy kedvezőbb árat kapnak érte, mint itthon, a magyar felhasználók viszont importalapanyagból dolgoznak.  A magyar betonvas előállítása érdekében exportregisztrációhoz kötöttük az alapanyagot, a hulladékvasat, és dolgozunk azon, hogy a piaci anomáliák végére járjunk.

Mire jutottak az import-építőanyagok alternatív beszerzési forrásai és hazai helyettesíthetőségének vizsgálata során? Vannak alternatívák?

Találtunk remek török gyártókat, ám az építőanyag csak kis távolságokra szállítható gazdaságosan, ezért az igazi megoldást itthon kell keresnünk. Éppen ezért az ÉMI-ben is végzünk innovációs és anyagkutatásokat, együttműködve a Miskolci Egyetemmel és a környező vállalatokkal. Beton- és szigetelőanyag-szabadalmi bejegyzésre is sor kerülhet hamarosan. A helyzet nagyon összetett, mert például a fenyő fűrészárut nehéz más termékkel kiváltani, és vannak olyan megszokott alapanyagok is, amelyek meghatározzák az építési folyamatokat.

Mennyire sikerült a mélyére ásni a kormánybiztosi feladatcsomagba illesztett kavics- és bányatermékek piacának?

A szabályozás finomhangolására van szükség középtávon, ami azt jelenti, hogy még legalább hat hónapig fennmarad az ajánlott ár konstrukciója, és az afölötti extra bányajárulék rendszere. A legnagyobb problémának azt látom, hogy a magyar kavicsvagyon mintegy 60-70 százaléka külföldi kitermelő vállalatok kezében van, és az árra lényegében nincsen semmilyen ráhatása a kormányzatnak, és a hazai piacnak is csak részben. Ezek a vállalatok most mintegy 40 százalékos vagy még nagyobb árbevétel-arányos adózott eredménnyel dolgoznak, ami megközelíti az aranybányászatét.

Szó szerint aranybányákra bukkant?

Igen. A kilencvenes évek közepén, amikor a korábbi kormányok a magyar ásványvagyon nagy részét külföldi kézbe adták, nagyon sok rossz döntést hoztak, aminek a következményeit most érezzük. A kavics és a homok fontos építőipari alapanyag, a hazai kitermelés 22 millió köbméter, ami 35 millió tonnának felel meg, és ez évente egymillió tonnával emelkedik, miközben évente 8 millió tonna kavicsexport hagyja el az országot a nyugat-dunántúli bányákból, döntően Ausztria felé.

Mi ezzel a baj?

Ez azt jelenti, hogy a magyar ásványi vagyont átadjuk a szomszéd országnak, miközben a kelet-ausztriai és Bécs környéki bányákat jelenleg nem vagy csak részben üzemeltetik. Szeretnénk visszaszerezni azokat a pozíciókat, amelyeket a 90-es években elveszítettünk.

Kormánybiztosként tett javaslatai bizonyára könnyen lehetnek kormányrendelet alapjai is. Mire készül?

Szeretnék javaslatot tenni a kormánynak az építési beruházásoknál használatos elektronikus építési napló mintájára egy digitális bányanapló bevezetésére, amelyben minden elektronikusan és visszafelé nem módosíthatóan rögzítve lenne, a hatóság számára is könnyen ellenőrizhető formában. A bányászatban még mindig papíralapú adminisztráció van. A digitalizáció az egész ágazatban fontos törekvés, az új építésgazdasági stratégia része is, mert a digitális megoldások segíthetik innovatívabbá tenni az egész szektort. A BIM – Building Information Modeling – bevezetése egész Európában, nálunk is folyamatban van, ezen az ITM-mel együtt az ÉMI is folyamatosan és intenzíven dolgozik.

Az ön által vezetett cég, az ÉMI koordinálja a modernizálást segítő pályázatokat, már több mint 33 milliárd forint támogatást fizettek ki. Lesz még az idén újabb kör?

Nemrég zárult az Építő-5 pályázat, folyamatosan írjuk alá a támogatási szerződéseket,  várhatóan ősszel a teljes összeg, a 10,4 milliárd forint ki lesz utalva. A szentendrei Nemzeti Mintaház Parkba tervezett újabb mintaházak építésére vállalkozók támogatására is juthat forrás, és év végéig megnyílhat a következő pályázati kör a kkv-knak. Eddig már 488 pályázó cég részesült támogatásban.

A pályázati támogatások felhasználását is az ÉMI végzi. Mi a tapasztalatuk, mire és hogyan költik el a pénzt a nyertesek?

Modern gépeket és szoftvereket vásárolnak, és a helyszíni ellenőrzéseken azt látjuk, hogy ezeket a gépeket használják, és a támogatást szabályosan költik el, visszafizetési kötelezettsége eddig senkinek sem volt.  Siker és öröm, hogy a pályázat eredményeként a magyar építésgazdaság gépesítettsége jelentősen nőtt.

Az idei pályázat elbírálása és a szerződéskötések is tovább tartanak, mint eddig. Miért?

Egyrészt több a nyertes. Másrészt sokan sajnos hiányosan adták be a pályázatukat, így a hiánypótlás a korábbiaknál hosszabb időt vett igénybe.