Tulajdonostársak lehetnek az Eventrend dolgozói

Nemrég kijelentették, hogy az ikonikus kávéházak fővárosává szeretnék tenni Budapestet. Az út már látszik –  a megújult Gundelt már átadták, a Centrál kávéház mindjárt elkészül, majd nyárra topétteremmel bővül a New York kávéház –, de honnan ered, mennyiből és mikorra valósulhat meg ez a grandiózus terv?

Nagy Gábor: Amikor megismerkedtünk a New York kávéház világával, és láttuk, hogy ez egy olyan tartózkodási hely, ahová nemcsak enni, inni, hanem időzni is szívesen beülnek az emberek, és reggeltől késő estig folyamatosan nagy vendégszám is elérhető, akkor éreztük, hogy a történelmi kávéházakra továbbra is valós igény van. Ugyanúgy, ahogy régen, ezek most is megfelelő formát és keretet adnak a találkozókhoz, sőt az internet elterjedésével a munkához is. A Gundelben is ezért erősítettük a kávéház szerepét.       

Kőrössy Zoltán:  Ráadásul ez a szerep nem idegen Budapesttől, ahol a századfordulón több mint 500 kávéház működött. Itt volt a legnagyobb kávéházi kultúra, a legtöbb egység a legnagyobb alapterületen az egész régióban. Cégünk a XIX. század végén, XX. század elején alapított, hatalmas múltú gasztronómiai intézményeket üzemeltet, a New York kávéházat például már 2009 óta. Úgy látjuk, hogy ez a fajta historizáló kávéházi kultúra a magyar DNS-ünk része, generációkon átívelő kulturális alapra építkezhetünk. Ennek keretében néhány év alatt több mint egymillió eurót költünk a projektre, ami a Gundel, a Centrál és a New York fejlesztését jelenti, utóbbit több lépcsőben mintegy 800 ezer euró értékben.   

Több lábon áll a cégcsoport, de a szállodák, éttermek és rendezvényhelyszínek mind a turizmusban a béke iparágában gyökereznek. Terveznek-e esetleg más ágazatban is megjelenni, amit kevésbé érintenek a járványok és háborúk?         

N. G.:  Nem tervezzük, noha a válságok mostanság gyakran sújtják ezt a szegmenst, ezért az üzleti prioritások közé időközben egyértelműen bekerült a válságállóságunk javítása. Határoztunk arról is, hogy visszaépítjük az elmúlt két évben megcsappant pénzügyi tartalékainkat, mert az tette lehetővé, hogy átvészeljük a kritikus időszakokat. A portfóliónkat is ütésállóbbá formáljuk. Komoly fejlődést szeretnénk elérni a belföldi közönséget célzó vidéki hotelek körében, belföldi vendégeink arányának növelése a turisztikai jelentőségű helyszíneinken is fontos törekvésünk. A jövőben is fenntartjuk a konzervatív, biztonságra törekvő pénzügyi szemléletet, amely növekedésünket ugyan lassítja, de reálisan kezelhető szinten tartja a hitelezési és pénzügyi kockázatainkat, kitettségünket. Megvizsgáltuk az üzleti múltunk során eddig megtapasztalt kockázatot, a pandémiát, a terrorizmust, a gazdasági válságok és a globális felmelegedést, de őszintén szólva a háborúra nem gondoltunk.

K. Z.: Önmagában a szálloda-esemény-vendéglátás hármas is formabontóan széles területe a turizmusnak, a vállalatcsoportok döntő többsége ennél szűkebb területen működik, ez a mix ritka a nemzetközi piacon is. A mi logikánkban ez egy stabil, legalább háromlábú szék.           

Mennyibe került cégüknek a pandémia?

N. G.:  Számításaink szerint a mélyponton 1,2 milliárd forint volt a finanszírozási szükséglet, ami a nettó veszteség. Az elmaradt haszon hasonló nagyságrendű, egy jól jövedelmező vállalkozás ment át veszteségesbe. Az elmaradt haszonból és a veszteségből egy kisebb szállodát biztos fel lehetett volna építeni.

Látszik, hogy nem sajnálják a pénzt, paripát, fegyvert a siker érdekében, a cégcsoporthoz és az egyes egységekbe is nagy neveket, sztárséfeket is igazoltak, de a munkaerőhiány egyre súlyosabb probléma a turizmus-vendéglátásban. Tudja-e követni a terjeszkedést emberi erőforrásokkal a cég?           

N. G.: A vendéglátás munkaerőhiánya az európai munkaerőpiac liberalizációjából indult el: 2012 óta szabadon lehet bárhová menni, és ahol jobban fizetnek, oda többen vagy szívesebben mennek el dolgozni. Ráadásul a pandémia miatt nagy a bizalomvesztés a szakmánk felé. Ezt tetőzte, hogy sok korábbi vendéglátós más iparágakban is tapasztalatokat szerzett, olyan ágazatokban is, ahol a munka és a magánélet kiegyensúlyozottabb. Ráadásul az elmúlt évtizedekben sok volt a pályakezdő pályaelhagyó is, tehát több okra is visszavezethető a mai munkaerőhiány. A helyzetre reagálva igyekszünk professzionális céget építeni, ahol központi szerepe van a HR-nek. Havi szinten mérjük munkatársaink hangulatát, elégedettséget, majd a tapasztalatokhoz igazítjuk tetteinket. Növekedésünket is a leglojálisabb munkatársainkra, ma már vezetőinkre építjük, akik évtizedek óta velünk dolgoznak. Nálunk akár 5-10 év után is elérhető már a partneri szint, a kollégáink cégtársakká válhatnak. Fontosak a kollégák és igyekszünk megtartani őket hosszú távon is. A válság előtt 800-an voltunk, a válság mélypontján sajnos 400 főre csökkent a létszám, de már most 800-nál többen vagyunk. A sikeres üzleti akvizícióknak köszönhetően mintegy 30-40 százalékkal növekedett a bevételi potenciálunk teljes üzemben, ami hasonló arányú létszámnövekedést indokol, tehát még 300-400 emberre van szükségünk.

K. Z.: Minket nem ért utol, hogy munkaerőhiány miatt ne tudjuk kinyitni bármelyik egységünket. A turizmus-vendéglátásban a vonzerő azon is múlik, hogy egy-egy vállalkozás legálisan fizeti-e ki munkavállalóit. Tehát nem pusztán a fizetéssel lehet versenyképesnek lenni, hanem megbízható munkáltatói márkával is. Nem fizetünk a piaci átlag fölött, de korrektségben, higiéniás feltételekben és megbecsülésben igyekszünk a lehető legtöbbet nyújtani.            

Megkerülhetetlen kérdés, hogy a háborús menekültáradat később jelenthet-e számottevő segítséget a munkaerőhiányos ágazatban?

K. Z.: Már évek óta vannak a cég állományában ukrán–magyar kettős állampolgárok, és ukránok is, de a most elmenekültek többsége nyilván abban bízik, hogy záros határidőn belül visszatérhet a hazájába. Sokan viszont továbbmennek más országokba, hiszen nem a magyar munkaerőpiac az egyetlen és a legvonzóbb megoldás számukra.      

Európában főként az átlagnál tehetősebb orosz turisták jelentettek fizetőképes vendégkört. A gazdasági szankciók és a légtérzár nyomán mekkora forgalomkieséssel számolnak?

K. Z.: Szállodáinkban, éttermeinkben is sok orosz vendég fordult meg, országosan pedig az orosz beutazó forgalom két számjegyű arányt képviselhetett már. Most inkább az az elsődleges kérdés, hogy a régió, így Magyarország biztonsági megítélése milyen lesz, hogy országunkat nem találják-e a háborús góchoz túl közelinek a turisták. Ez ma még nem megítélhető mértékű kockázat. Ha ez a helyzet néhány napnál tovább tart, annak komoly hatása lesz a turizmusra is. Elsőként a legtávolabbi piacok fagyhatnak be, hiszen egy amerikai számára az 500 kilométeres távolság nem túl nagy. Ugyanilyen léptékben gondolkodnak Japánban, illetve egész Ázsiában.

Az eseményekre, azaz konferenciákra, kiállításokra és egyéb rendezvényekre épülő üzletág rehabilitációja hol tart most, mennyire épült vissza a Covid óta?

K. Z.: Őszintén szólva a helyzet az, hogy az orosz–ukrán háborúval a nagy problémát hirtelen egy még nagyobb probléma váltotta fel. A Covidtól való félelem egy pillanat alatt a múlté lett. Pedig kezdett egészen biztatóan alakulni a helyzet. Év végén a mérvadónak tekintett 2019-es bázishoz mérten a 2020-ban tapasztalt 90 százalékos elmaradás 2021-ben csökkent, még úgy is, hogy az év végi rendezvények jelentős részét végül az újabb hullám miatt lemondták a parterek. Idén február elejétől – ahogy elkezdték elhinni az emberek, hogy az ötödik járványhullám lecsengőben van, és sorra oldották fel a korlátozásokat – hirtelen megugrott a kereslet, kilőtt az ajánlatkérések száma. Úgy tűnt, hogy április–májusra 50-70 százalékra is visszakapaszkodhatunk, azaz 30-40 százalékra mérséklődhet a Covid előtti forgalomhoz képesti mínusz. De a háború ebbe még beleszólhat, még ha a Covid most talán már nem is fog. 

N. G.: Nehéz lesz az ügynökségi iparágat visszaépíteni. A rendezvényszervező kollégák máshol találtak állást, és az alkalmi munkaerő is nagyon hiányzik a rendszerből. Várhatóan robbanásszerűen nő majd a kereslet, de az is várható, hogy a szolgáltatói oldal nem tud majd elég gyorsan regenerálódni. Humán oldalról kapacitáshiány lehet és jelentős drágulás is jelentkezhet.

Harmincéves lett a cégcsoport, honnan indultak és hol tartanak most?

K. Z.: Négyen alapítottuk a céget 100 ezer forinttal, az első év forgalma pár millió forint volt. Ma már több mint 20 partner tulajdonos van a vállalatban, a forgalom pedig 2019-ben elérte a 14,5 milliárd forintot, az idén már 18-20 milliárd forintos potenciálú portfóliót is működtetünk.  Az Eventrend Group ma 35 egységet, rendezvényhelyszíneket és 20 gasztronómiai vállalkozást, szállodákat üzemeltet.

Terveznek-e a közeljövőben további terjeszkedést?

K. Z.: Igen, hamarosan három újabb hotel üzemeltetését vesszük át, ezzel nyolcra bővül a szállodai portfóliónk.