Százezres napidíjat is kínál a filmipar

Évek óta magas fordulatszámon pörög a hazai filmipar. Győzik a tempót a benne dolgozók?

Tudomásom szerint olyan még nem fordult elő, hogy azért kellett volna visszamondani produkciót, mert nem volt rá elég ember. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy folyamatos képzésekre, illetve továbbképzésekre van szükség. Egyfelől sokan jelentik be a forgatási szándékukat, másfelől rengeteg stúdió is épül, azok pedig több munkát hajtanak majd fel. Már csak ezért is nyilvánvaló, hogy a jelenleginél mélyebb merítésre lesz szükség a humánerőforrás megteremtésében. Erre készül is a Filmintézet.

Körülbelül hány fős az a személyi állomány, amire a magyar filmipar támaszkodik?

Mintegy 20 ezer emberről beszélhetünk. Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy számottevő a fluktuáció. Még azok között is, akik rendelkeznek filmes, tévés képzettséggel, mert mondjuk már nem tudják, vagy nem akarják vállalni a hosszú forgatási napokat, esetleg nem passzol a személyiségük a megváltozott iparági elvárásokhoz. Bírni kell a gyűrődést.

Ez alatt mit kell érteni?

Alapvetően azt, hogy ez egy izgalmas környezet, gyorsan is változik. Akik kedvelik az új helyzeteket, azok szeretni fogják. De azok se mondjanak le róla, akik a nyugodtabb körülményeket keresik. Teljesen más intenzitású az utómunka, mint a gyártás. A személyiségjegyek feltérképezésére - hogy ki, milyen feladatra lehet alkalmas - egy itthon egyedülálló filmes pályaorientációs személyiségteszten dolgozunk. Ez majd a Filmesgyakornok.hu oldalon lesz kitölthető, ami már most is sok hasznos információt tartalmaz.

Mennyire zárt közösség a filmeseké?

Maga az alkotás folyamata, hogy egy csapat létrehoz valamit, komoly inspiráció. Talán ezért is lengi körül egyfajta negatív mítosz a szcénát, hogy a filmesek közé nehéz bekerülni. Mindent megteszünk azért, hogy ezt leromboljuk. Aktívan kampányolunk, hogy igenis érdemes ezt a világot választani.

Hogyan próbálják kinyitni a filmipart a munkaerő előtt?

Ennek a legfontosabb eleme a most már 2016-tól minden évben meghirdetett filmszakmai képzési támogatásunk. A piac aktív szereplőivel – például producerekkel, iskolákkal - egyeztetve gyűjtjük, hogy milyen munkakörökben van a legnagyobb munkaerőhiány. Ezek képzésére pályázatot írunk ki, amire a intézmények tudnak jelentkezni. Valójában rajtuk keresztül támogatjuk a résztvevőket, hiszen a támogatásunknak köszönhetően a képzés résztvevői számára a tandíj nem 500, vagy 800, hanem 150 ezer forint.

Mekkora keret áll rendelkezésre erre az idén?

Összesen 10-12 szakmára jelentettünk meg pályázatot még januárban, amelyek várhatóan az ősszel startolnak el. Ezek támogatására 80 millió forintot különítettünk el, de igény szerint ezen felül is tudunk tervezni. Masszív növekedés látszik ezen a területen, hiszen 2016-ban még nagyjából 20 millió forintból gazdálkodtunk. Megjegyzem, a régióban nincs hasonló támogatási rendszer, a mi igazgatóságunk is angol mintára jött létre és igyekszik a lehető legátfogóbban segíteni a mozgóképipar fejlesztését.

Milyen pozíciókban tapasztalnak üresedést?

Ez évről évre változik, mindig vannak slágermunkakörök. Most többek között sminkes kisegítőt és díszletrajzolót nehéz találni. Aztán vannak rendszeresen visszatérő hiányszakmák. A kamera körüli pozíciók mindegyike gyakorlatilag ilyennek minősül. Naplóvezetőből harminc fő már biztosan kikerült a rendszerből, ahogy rendezőasszisztensből sem elég soha. Akut hiányt látunk és másodjára pályáztatjuk meg a produkciós könyvelő, pénzügyes pozíciót. Jelenleg két iskola is kínál ilyen képzést, akik végeznek, azokat szó szerint az iskolapadból szívja fel a filmipar.

Visszatükrözi ezt a fokú munkaerő-keresletet a kínált munkabér?

Abszolút. A gyártásban alkalmazott napidíjak messze versenyképesek és kifejezetten magasak, sőt, folyamatosan emelkednek. Eltérő lehet külföldi és magyar produkcióban dolgozni, illetve a különböző szakmák napidíja is más. De például egy focus puller napi 100-130 ezer forintot is megkeres, a világosító valahol ennek a felét. Az építőiparral szokás összevetni a filmipart, mert az is nagy emberi erőforrás-igényű és mára szintén magas jövedelmet kínál. De nagyon más habitusú embert igényel: ha valaki a változatos munkavégzést preferálja, nem biztos, hogy megelégszikazzal, hogy egy építkezésen betonozzon.

Cserében viszont kiszámítható, ami azért a filmezésről nem feltétlenül mondható el.

Igen, itt egy-egy produkcióra egy-egy projektcég születik, a benne dolgozók jellemzően szabadúszók. Ez azt jelenti, hogy mindenki legfeljebb csak a projekt végéig lát. Gyakran hallom, hogy a fizetés szuper, csak nem tudni, mi lesz a következő munka. Egyrészt azért zömében mindig jön új feladat, másrészt viszont tény, hogy a filmezés másfajta életmódot feltételez. Tudni kell alkalmazkodni ahhoz, hogy van időszak, mikor rengeteg pénzt keres az ember és nem tudja elkölteni, mert hétfőtől szombatig dolgozik napi 12-14 órát, és aztán lehetnek átmenetileg üresjáratok. Ezt kezelni kétségtelenül tanulást igényel, ebben is igyekszünk segíteni. Online is elérhető a Szabadnak lenni kiadványunk, amiben a szabadúszás minden lényeges szempontjára felhívjuk a figyelmet.

A rugalmassága miatt a filmipar kifejezetten a fiatalokat célozza?

Csak részben. A másik fő réteg a pályamódosítóké, akik sokszor 30-40 évesen ülnek be a képzésekre. A filmes szakma egyre inkább tudatosítja magában, hogy a pályakezdők nem feltétlenül húszévesek.

Aki belevágna, hogyan kezdjen neki?

Egyrészt a Filmintézeten keresztül, hiszen pályaorientációs tevékenységet is végzünk, az iskolák számára ilyen programokat és pályázatot is hirdetünk. Ez az ipar fővárosközpontú, de járjuk a vidéket is. Amikor találkozunk, akkor érti meg mindenki, hogy milyen fantasztikus lehetőség a filmezés. A szomszédon keresztül is be lehet kerülni a körforgásba, de azért nem árt egy tanfolyamot elvégezni, vagy részt venni egy táborban, hogy kevesebb meglepetés érje az embert, ha kilép a piacra. Ezekből számtalan indul, akár egyetemeken is.