Az EU vezetőinek sorozatos rossz döntései ágyaztak meg az európai gázválságnak

Beigazolódtak Orbán Viktor félelmei, a magyar kormányfő a tavaly októberi uniós csúcson figyelmeztette az EU vezetését, hogy amennyiben az unió nem változtat korábbi hibás döntésein, tovább emelkedhetnek az energiaárak, ami az európai középosztály létét fenyegeti. Nem volt ugyanis előzmény nélküli a gáz és áram ellenértékének elszállása Európában, már a háborút megelőzően komoly anomáliák léptek fel az uniós energiapiacon, ami a fegyveres konfliktus kitörésével és a szankciókkal szintet lépett.

Zöldátállás, elmaradó beruházások – mindez még a háború előtt

 – ezt Hortutay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató energetikai üzletágvezetője mondta a VG-nek, és rámutatott: az EU az elmúlt években a zöldátállás jegyében folyamatosan leépítette saját kitermelési és átalakítási kapacitásait, miközben az sem javított a helyzeten, hogy a brüsszeli iránymutatások a túlzott piaci liberalizáció felé terelték a tagállamokat. Az áremelkedést ráadásul a szén-dioxid-kvóta meredek növekedése is felfelé hajtotta.

– fogalmazott a szakember. Az energiaválságból például a Távol-Keleten semmit nem érzékelnek a gazdasági szereplők.

Közel tíz éven keresztül folyamatosan alacsonyan voltak a nyersanyagárak, emiatt elmaradtak a szükséges beruházások, és ez szintén felfelé tolta az ellenértékeket – világította meg a helyzetet a VG-nek egy másik aspektusból Pletscher Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője, aki jelezte, hogy 2010 és 2020 között mindössze 20,07 dollár volt a holland tőzsdén a gáz megawattóránkénti ára, ez pedig oda vezetett – amire a Nemzet Atomenergia-ügynökség (NAÜ) elemzése hívja fel a figyelmet –, hogy egy évtized alatt közel 3000 milliárd dollárral kevesebb beruházás érkezett a globális gáz- és áramtermelésbe, mint amire szükség lett volna. Emellett a szakember szerint van egy trendszerű oka is az árrobbanásnak:

Eközben a fejlődő piacokon is jelentősen megnőtt a kereslet a földgáz iránt, amit az elemző azzal magyaráz, hogy jelenleg közel hárommilliárd ember van a nyugati középosztály fogyasztásának közelében, tehát innen is megnőtt az energiaigény, különösen a földgáz iránt, ami az egyik legtisztább energiaforrás.

Hiba volt a gáz és az áram árát összekötni

De nemcsak a zöldátállás miatt lőtt ki a földgáz és a többi energiahordozó ellenértéke. Önmagában az, hogy a gáz ára emelkedik, még nem jelentené automatikusan a többi energiahordozó drágulását.

Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője szerint ez mindenképpen hiba volt. Szerinte ez egy olyan országban, amely áramból önellátó, nem jelent gondot, hiszen az egyes szereplők között a profit és a költség átcsoportosítható, azonban hazánk esetén, amely a felhasznált energia jelentős részét importálja, ezen csak veszíteni tud. Pletscher Tamás annyiban árnyalta a képet, hogy ez utólag nézve rossz döntésnek tűnik, ám volt benne ráció.

Mindenesetre az EU csaknem egy éve vizsgálja annak a lehetőségét, hogy a villamosenergia-piac működési modelljének megváltoztatásával hogyan lehetne az áramárakat leválasztani a gázárakról, és ezzel tompítani a gázhiány hatásait a villamosenergia-kereskedésre. „A rossz hír, hogy egyelőre nem született olyan alternatív javaslat, amely jelentős kockázatok nélkül képes lenne orvosolni a problémát” – tette hozzá Hortutay Olivér.

Van is szankció meg nem is az orosz gázra

Ugyan az EU még nem fogadott el földgázszállításokat érintő közvetlen, közös embargót tartalmazó szankciós csomagot, Brüsszel tavasz óta folyamatosan lebegteti ennek a lehetőségét, a bizonytalanság pedig folyamatosan felfelé hajtja az árakat. Sőt, valójában ez több is volt, mint lebegtetés, az Európai Bizottságnak ugyanis közvetlenül az olajembargó elfogadása után volt egy olyan elképzelése, hogy a tagállami vezetők asztalára leteszi a gázembargós tervét. Ursula von der Leyen, az uniós testület vezetője június elején úgy fogalmazott, hogy az olajembargó nagy előrelépés, de most a gázt kell célba venni. Bár az ötlet elbukott, a hatása így sem maradt el:

Regős Gábor szerint a szankcióknak van egy olyan hatása is, hogy a gazdasági szereplők sokszor maguk sem tudják, hogy mit szabad és mit nem, ez pedig a különböző ügyleteknél azonnal problémát okozhat. Ezt mi, magyarok is megtapasztaltunk a hazánkba érkező olajszállítások tranzitdíjának kifizetésekor, vagy a németek és mindenki más az Északi Áramlat turbináinak Kanadából való visszaszállításakor. A tengerentúli országnak külön engedélyt kellett adnia a Siemens részére, hogy ne adjon okot az oroszoknak a gázszállítás visszafogására.

Emiatt a Makronóm Intézet vezetője úgy látja, hogy a szankciók egyrészt közvetve akadályozzák, illetve lassítják a szállítást, másrészt ürügyként szolgálhatnak a szállított mennyiség csökkentésére. Arra a kérdésre, hogy az olajembargó közvetlenül volt-e hatással a gáz árára, azt mondta, alapvetően a két terület nem kell, hogy szoros együtt mozgást mutasson, jellemzően a két ellenérték között alacsony a pozitív korreláció, mivel az árakat más tényezők befolyásolják, a gázt például a várható időjárás, míg az olajat a gazdaságok általános állapota.

„Most annyiban más a helyzet, hogy a piac egy olajembargóra vonatkozó intézkedést értelmezhet úgy, hogy a következő a sorban a gáz lesz, tehát az olajárra kifejtett hatás a gáz ellenértékében is megjelenhet” – figyelmeztet Regős Gábor

Újra előkerülhet a lopakodó gázembargó terve egy újabb szankciós csomagban

„Ursula von der Leyen évértékelő beszédében azt mondta, hogy a bizottság nem veti el az orosz gázársapka tervét, sőt, alakítanak egy munkacsoportot, amely tovább vizsgálja, hogy azt milyen feltételekkel lehetne bevezetni az európai piacon. Ez azt jelenti, hogy Brüsszel még mindig lebegteti az orosz gázszállítások szankcionálását, és a korábbi tapasztalatok alapján jó eséllyel újra megkísérli annak bevezetését a nyolcadik szankciós csomag keretében” – vetítette Hortutay Olivér

Regős Gábor szerint jó néhány példát láttunk már arra, hogy valamilyen elbukott európai uniós kezdeményezés visszakúszott akár módosított, akár változatlan formában, és a végén szabályozás lett belőle. Az tehát nem kizárható, hogy az ötlet ismét előkerül, azonban ne felejtsük el, hogy az orosz gázra a német iparnak is igen nagy szüksége van, annak erős lobbiereje miatt az elfogadás valószínűsége nem túl nagy – emelte ki.