Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) vezeti idén a felsőoktatási intézmények listáját, az összetett képzési rangsor dobogójára a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Debreceni Egyetem fért még fel. Utánuk a hagyományos, fővárosi és nagy vidéki egyetemek sorakoznak, továbbá az is változatlan, hogy a hallgatói létszámban és oktatói minőségben is ezen intézmények alkotják az élbolyt. A teljes kutatás egy nagy különbséget mutatott ki az elmúlt időszakhoz képest: jelentősen megnőtt a felvettek száma.
Fotó: Shutterstock
Szokásosan elkészítette a felsőoktatási rangsorát a HVG, amely Diploma 2024 kiadványa rendszerezi és sorba állítja a hazai felsőoktatási intézményeket. Felhívják a figyelmet, hogy sokan jelentkeztek a továbbtanulásra: 2020-hoz képest harmadával, a korábbi évekhez mérten negyedével többen – így természetesen a felvett gólyák száma is jelentősen nőtt.
Csökkent a pontszámátlag
Mindebben szerepet játszott, hogy valamelyest lazább lett a felvételi eljárás, legalábbis „alulról nyitottabb”, hiszen központilag már nem volt kötelező az emelt szintű érettségi és a minimumponthatár is megszűnt, az ilyen beugró-szinteket az intézmények maguk határozhatták meg.
Persze a kedvelt szakokon ez mit sem számított, mert a bekerüléshez ugyanúgy magas pontszámra volt szükség,
de statisztikailag ettől még igaz, hogy húsz százalékkal, hétezer hallgatóval többet vettek fel idén nappali alap-, illetve osztatlan képzésre. Ezzel párhuzamosan csökkent az átlagpontszám 400-ról 391-re, és a nyelvvizsgával felvettek aránya is 79,6 százalékról 74,9 százalékra – ám utóbbi részadat esetében is megáll, hogy a nagy, tradicionális egyetemek tartották a szintjüket, a sok kisebb intézmény számai vitték lejjebb az átlagot.
Mindez azonban az összesített rangsoron keveset változtatott.
A „hallgatói kiválóság” tekintetében lista elején továbbra is az ELTE áll és mivel az „oktatói kiválóságban” is a harmadik, összesítésben is az élen áll. Az összetett listán a dobogó alatt a Műegyetem és Debrecen következik, majd a Semmelweis Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem.
Utóbbira érdemes kitérni, mivel a top tízen belül szélsőségesek az eredményei.
A hallgatóknál a csökkenő nyelvvizsgás és pontszámmutatója miatt éppen nem csúszott ki a tízből, ellenben az oktatóknál első helyezett, mivel az indoklás szerint
a nagy egyetemek közül ott a leginkább kiegyensúlyozott az egyes indikátorokkal mért teljesítménye. Sőt az MTA-doktorok arányát tekintve az első helyre került, valamint a tudományos fokozattal rendelkező oktatók számában továbbra is a harmadik.
Az oktatói létszám nem tud lépést tartani a hallgatói sokasággal
A felvett diákszám növekedésével nem feltétlenül tud lépést tartani a kiemelkedő szaktudású oktatói kar. E tekintetben a dolgozat az ELTE-re, a Debreceni Egyetemre, a BME-re és a a Semmelweisre is kitért, amelyek számos tudományos fokozatú oktatót és/vagy MTA-doktort alkalmaznak, de a létszámuk a tíz-húszezres hallgatói létszámmal már nem tud lépést tartani, így képződik a statisztikai hátrány.
Az oktatók számát tárgyalva kiemelték még, hogy a teljes oktatói kör és a tudományos minősítést elért oktatók esetében is 130-140 fő körüli volt a többlet, 14 042-re, illetve 11 090-re nőtt a létszámuk. Viszont úgy összegez a kiadvány, hogy „az oktatói és hallgatói adatokból képzett intézményi összetett rangsor kiegyenlíti az anomáliák legnagyobb részét”.
