Mivel a külföldről érkezett munkavállalókról keveset tudni, sokan tartanak tőlük, gyanakodva néznek rájuk. Sokan félnek, hogy ezek a külföldiek végül Magyarországon ragadnak, elveszik a magyarok munkáját, még rosszabb esetben pedig gettókat alakítanak ki úgy, mint Európa nagyobb városaiban.
Korábbi cikkeinkben szakértők szemszögeiből jártuk körbe a vendégmunka világát, azt, hogy miképpen dolgozhatnak hazánkban külföldi munkavállalók, és hányan lehetnek, honnan jöttek. Cikksorozatunk jelenlegi részében a Világgazdaság annak járt utána, hogy mit gondolnak Magyarországról maguk a vendégmunkások, és hogyan érzik itt magukat. Megkérdeztük őket arról is, hogy miért szakadtak el több ezer kilométerre a családjaiktól, hogy hazánk munkásszállásain éljenek és itteni gyárakban, cégekben dolgozzanak.
A WHC munkaerő-közvetítő és -kölcsönző jóvoltából a Világgazdaság megszólaltatott három Fülöp-szigetekről érkezett vendégmunkást. Alvin gyártósori rakodó egy pest megyei akkumulátorgyárban, Wendelyn gyártósori operátor egy budapesti autóipari beszállító cégnél, Christopher pedig a WHC HR-koordinátoraként dolgozik. Mindhárman tavaly április és október között érkeztek Magyarországra. Mindannyian hasonló munkakörben dolgoztak a hazájukban, így karrierépítésüket folytathatják a magyarországi tartózkodásuk alatt is. Sőt, Alvinnak könnyebb és biztonságosabb itt a munka, mert kevesebb fizikai erőt kell használnia: itt gépet irányít, míg a hazájában neki kellett elvégeznie a megterhelő feladatokat is.
Mindannyian jobb lehetőségekért és nagyobb anyagi megbecsülésért érkeztek hazánkba. Wendelynt otthon várja a férje és egyetemista fia, akik megélhetését segíti az itteni munkájával. Alvin három és fél éves kisfiát és szintúgy dolgozó feleségét hagyta otthon azért, hogy családapaként jobb megélhetést biztosíthasson nekik a távolból. Arra a kérdésre, hogy nehéz-e neki, hogy kihagyja kisfia gyermekéveit, elérzékenyülve válaszolta, hogy
nagyon hiányzik, de érte és a családomért teszem, azért, hogy jobb életet, jobb jövőt nyújthassak nekik.
Christopher megfontolásában szerepet játszott a karrierépítés és a magyar munkalehetőségek széles választéka.
Alvin egy filippínó toborzóiroda facebookos hirdetésére jelentkezett, Wendelyn egy toborzóiroda oldalán találta az állást, Christopher pedig feltöltötte egy álláskereső portálra az önéletrajzát, amit megtalált egy toborzó.
Mindhárman napokon belül megkapták az állást és a repülőjegyet, három hónapon belül pedig Magyarországra érkeztek.
Az anyagiakra rátérve mindannyian azt állították, hogy nagyon jó a fizetésük.
Összességében a jövedelmük négy-hatszorosa annak, mint amit a hazájukban korábban megkerestek. Sőt, a filippínók nemcsak többet keresnek, de kevesebbet is dolgoznak, mint otthon.
Wendelyn és Alvin a Fülöp-szigeteken heti hat nap 12 órás műszakokban dolgozott, Magyarországon csak három-négy ilyen hosszú munkával töltött nap jut egy hétre. Christopher a WHC munkaügyiseként jelenleg heti öt nap 8 órában dolgozik, a hazájában azonban heti hat nap 9-10 órában végzett hasonló munkát.
A spórolásban segítségükre van, hogy a foglalkoztatók ingyenesen biztosítják számukra a lakhatást, a közlekedést, valamint teljes mértékben finanszírozzák az étkezésüket.
Ezek mellett a vendégmunkások a fizetésük 50-70 százalékát tudják félretenni és hazaküldeni a családnak.
Arra a kérdésre, hogy hazánk helyett miért nem magasabb fizetést kínáló országba mentek dolgozni, rávilágítottak, hogy máshová kezdetben nagyobb anyagi befektetéssel kell rendelkezni: például fizetni kell a közvetítésért a filippínó toborzónak, a repülőjegyet, valamint a szállásköltséget. Ezeken kívül pedig Magyarországon nemcsak könnyebb munkát találni, de a megélhetés is olcsóbb.
A vendégmunkásoktól megtudtuk, hogy tapasztalatuk szerint a magyarok közvetlenek, nagyon barátságosak, segítőkészek és illedelmesek velük. Munkatársaikat és főnökeiket kifejezetten tisztelettudónak és segítőkésznek írták le a lapunknak. Wendelyn nőként hasonló hozzáállást tapasztalt Budapest utcáin is, ám
a többieket érték már kellemetlenségek, például összesúgtak a hátuk mögött vagy kinevették őket, meglátásuk szerint csak azért, mert külföldiek.
Alvin ezeket főként tinédzserektől, míg Christopher ittas állapotú személyektől tapasztalta. Christopher azonban igyekezett megnyugtatni, hogy a magyarok többnyire kedvesek a külföldiekkel, a filippínókkal pedig kifejezetten azok.
Mindannyian beszélgetnek és szórakoznak magyarokkal, a nyelvi különbségek nem jelentenek különösebb akadályt, köszönhetően a fordítóprogramoknak. A pénzgyűjtés miatt azonban jól meg kell gondolniuk, hogy mire és mennyit költenek, hiszen pont azért élnek több ezer kilométerre a családjaiktól, hogy anyagilag segítsék őket.
Christopher és Wendelyn szerint azért érkeznek hozzánk nagyobb számban filippínók, mert nekik könnyű a magyar kultúrához alkalmazkodni. Alvin pedig kiemelte, hogy a népe alapvetően tisztelettudó, ami szintúgy elősegíti az együttélést a magyarokkal.
Mindannyian azt állították, hogy jól érzik magukat hazánkban, nemcsak a jó fizetés miatt, hanem a befogadó és barátságos közeg, valamint a jó munkahely miatt is.
Sőt, Alvin második otthonának tartja Magyarországot. Igaz, a hideg tél és a hó furcsa, de jó élmény volt számukra.
Mindent összevetve úgy gondolják, hogy addig maradnak itt dolgozni, ameddig csak lehet.
A hosszú műszakok és a spórolás miatt a szabadnapjaik nagy részét mindannyian pihenéssel töltik, és a családjaikkal beszélnek. Mivel évente egyszer tudnak hazalátogatni egy hónapra, az idő nagy részében a videótelefonálás marad kapcsolattartásként.
Christopher néha kosárlabdázik honfitársaival, katolikus nemzet tagjaként pedig rendszeresen jár templomba. Alvin és Wendelyn pedig felfedezi Budapestet, valamint a környező hegyeket. A közös főzések sem ritkák a vendégmunkások szállásán, mivel a 23 fős épületben, ahol szobánként ketten-hárman laknak, egy konyha van. Christopher és Wendelyn kedvenc magyar ételei a gulyásleves és a csirkehúsleves.
Christopher és Wendelyn azt javasolja a harmadik országbelieknek, hogy ha Magyarországon szeretnének dolgozni, akkor
próbálkozzanak, és ne adják fel az álmaikat, mert Magyarország segít megvalósítani azokat.
Alvin pedig ezt egy személyes példával is szemléltette: büszkén mesélte a Világgazdaságnak, hogy a Magyarországon megkeresett fizetésének hála a rokonok a Fülöp-szigeteken elindíthatták a vállalkozásukat, motorokat és autókat újítanak fel, amelyeket ezután értékesítenek.
Cikksorozatunk korábbi részeit olvasóink alább megtalálhatják.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.