késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Sokkal szélesebb tudásra van ma szüksége a vállalkozónak, mint 30 éve
A kamarák híd szerepet töltenek be a vállalkozók és döntéshozók között. Mennyire tekinti a kormányzat hídnak a kamarai szerepet, milyen döntéshozatali kérdésekbe tud belefolyni a szervezet?
Tulajdonképpen minden gazdasági szabályozásba bele tudunk folyni. Ez úgy működik, hogy minden négy évben stratégiai megállapodást kötünk a kormánnyal, amely a legapróbb részletekre is kiterjed és a KSH-val való együttműködést is konkretizálja. A legfontosabb terület, amelybe bele tudunk folyni, az a költségvetés tervezése (nincs két egyforma költségvetés), illetve az ehhez kapcsolódó adójogszabályok és adórendszer alakítása, hiszen fontos számunkra és a kormány gazdasági kabinetje számára is, hogy a vállalkozásoktól beérkező adóbevételek hogyan tudnak hozzájárulni a gazdaság fejlődéséhez, erősödéséhez.
De bele tudunk folyni a képzési területbe (leginkább a szakképzés területén vagyunk erőteljesebben jelen, de ott vagyunk a felsőoktatásban is), ott vagyunk a kutatás és fejlesztés területen, nagyon erős a jelenlétünk a külgazdaságban, és amit szinte mindenki ismer, ott van a Széchenyi Kártya, amely nagyon fontos eszköze a vállalkozások finanszírozásának.
Van-e most a csőben olyan új szabályozás, amelybe belefolynak, javaslatokat tesznek?
Mindennap van valami új. Említhetem a költségvetés végrehajtásában, a sarokszámokhoz passzított alsorokban szereplő bevételek teljesülését. Mindig szükség van ezeknek az igazítására, és az igazításhoz szükséges szabályok módosításának egyeztetésére. Ez a fajta kapcsolat a kabinettel jellemzően nagyon jól működik.
A magyar gazdaság egészséges
Hogy látja? Mennyire vannak jó állapotban a magyar vállalkozások? Sokan attól féltek, hogy a háború hozta energiakrízis és a kibontakozott visszaesés lavinája maga alá temeti a hazai vállalati szektort.
Szerintem a rendszerváltás óta a legjobb állapotban van ma a magyar gazdaság, hozzátéve, hogy drasztikus szerkezeti átalakuláson megy keresztül. Ehhez egy piciny sztori: van egy vendéglős ismerősöm, aki előszeretettel meséli, hogy neki még jól is jött a Covid-járvány, mert ez az egészségügyi krízis olyan dolgokra világított rá, amelyeket látva megértette, hogy ami korábban volt, az Covid nélkül sem volt fenntartható. Azt hiszem, a magyar gazdasági szereplőknél nagyjából hasonló következett be.
A Covid, a háború, az energiaválság következtében megjelenő digitális átállás, a mesterséges intelligencia széles körű (nyílt) megjelenése, az informatika átalakulása, a zöldenergia megjelenése, a hatékonyság növekedési kényszer olyan helyzetet teremtett, hogy a cégeknek meg kellett látniuk miben kell változtatniuk.
Akik erre gyorsan rájöttek és tudatosan figyeltek az alkalmazkodás szükségességére, azok most nem érzik rosszul magukat. Ami a vállalati szektor eltűnését illeti: szerencsére ez nem igaz, a cégek jelentős részének komoly tartalékai voltak és természetesen megvolt bennük a tenni- és teljesíteni akarás. Ebből látszódik, hogy a magyar gazdaság egészséges. Nyilván azonban olyan nincs, hogy valaki ne érezné a problémákat, olyan nincs, hogy ne hatna valakire negatívan a piac gyengélkedése. Egymillió vállalkozás van ma Magyarországon. Lehetne ebből átlagolni, hogy kinek jó, kinek nem, de azt látom, hogy minden egyes cégnek más a közérzete, minden egyes cég más problémával küzd. Nincsenek egységes problémakörök.
Én tudnék egyet mondani, amit régi vita generál pro és kontra. Ez pedig a fogyasztásiadó-nehéz adórendszer. Hozzá kell-e nyúlni közép és hosszú távon az áfarendszerhez?
Az adórendszer kialakítása mindig egy politikai döntés, mindig a politikai filozófia határozza meg, hogy milyen szakmai döntéseket kell hozni. Ebbe a kamaráknak nem igen van beleszólásuk – a finomhangoláson kívül. Igen, van, aki azt mondja, hogy aki többet keres, az fizessen több adót. Ezzel azt hiszem egyet lehet érteni.
És igen – furcsán hangzik –, de ez történik Magyarországon. Aki többet keres, többet fogyaszt és több áfát fizet a költségvetésbe. Aztán lehet azt mondani, hogy ezt valósítsuk meg a jövedelemadó szerkezetben. Volt is ilyen, de emlékezetes, hogy nem az volt a magyar gazdaság legfényesebb időszaka.
Volt, amikor sávos adórendszer volt: mindenki megpróbálta eltitkolni a jövedelmét. Szóval én nem gondolom, hogy a jelenlegi adórendszertől való elmozdulásra szükség lenne, és azt sem, hogy lenne mozgástér. Abban azonban biztos vagyok, hogy lesz egy pillanat, amikor újra kell értelmezni a világ történéseit, az energiaárak alakulását, a háború hozta kiadási szerkezet váltást. A globális gazdaságban minden mindennel összefügg, mi sem húzhatjuk ki magunkat alóla, tehát ha szükséges reagálni kell.
Visszatérve picit a vállalkozásokra. A Covid előtt és alatt rengeteg pénzhez, forráshoz juthattak a vállalkozások. Ma mennyire likvid a szektor, ma is rendelkezésre állnak az akkori források?
Ma nem olyan egyszerű pénzhez jutni. Persze igaz, hogy sok minden függ a vállalkozás méretétől és a pénzügyi menedzsmentjétől. Ökölszabály, hogy minél kisebb egy vállalkozás annál kevésbé tekint előre. Egy nagyvállalatnál egy beruházás 7-10 éves időintervallumban teljesedik ki, így számolja a saját fejlesztésének finanszírozási oldalát. Egy kisvállalat fejlődése, fejlesztése néhány hónap előre tekintést igényel. Magyarán más prioritások mutatkoznak a finanszírozás, vagy likviditásmendzsment oldalon. A Covid előtti időszak a hét bő esztendő volt (mondjuk úgy tíz év), kicsit hozzá is szoktunk, és azt gondoltuk: ez így marad. De a vége felé, 2018-2019-ben már látszódtak a jelek. Az energiaárak lassan kúszni kezdtek felfelé, megjelent a szemmel látható infláció és a beszerzési láncok is másként kezdtek működni (például a nyersanyagárak erősödtek), mi már 2019-ben jeleztük az inflációs veszélyt. Erre berobbant a Covid és a problémákat elfedte.
Aztán jött a drámai fordulat, kialakult az orosz–ukrán fegyveres konfliktus. Ez szó szerint egyik napról a másikra lerántotta a korábbi problémákról a leplet, az árak elszabadultak, a beszerzési láncok végképp összeomlottak és ami nagyon fontos, abban a helyzetben az egyik nap meghozott döntések a másik nap már nem voltak érvényesek.
Szóval ez a fajta nehézkes működés a finanszírozás és a tőke források területén is jelen van. Zárójelben jegyzem meg, hogy a 2020–2023-as időszakot gazdaságtörténetileg érdemes majd feltárni, nagyon érdekes helyzet alakult ki a beszerzési/ellátási láncok felbomlásával és a termelőkapacitások Kínából való visszatelepülésével. Mindez és a technológia váltás alapvető újratervezést igényel. Mind energiapolitikailag, mint gyártástechnikailag. Az egész emberiség válaszút elé került.
Képbe hozni a vállalkozásokat
Gyorsan változik a világ. Milyen lehetőségei vannak a kamaráknak a vállalkozások erősítéséhez? Egyáltalán a vállalati szektor hogyan tud eligazodni a kialakult útvesztőkben.
Nekünk sok szerepünk van és persze széles a mozgásterünk. De konkrétan a világ változásaiban az a legfontosabb feladatunk, hogy a keletkező problémákat „feltegyük” a cégek horizontjára… Hogy jelezzük nekik: van, vagy lesz az új helyzettel dolguk. Azt azonban tisztázzuk, hogy a vállalkozás döntésiért a felelős vezető, vagy a menedzsment felel. Önálló döntésekről van szó. De egyáltalán nem mindegy milyen a vállalat környezete, értem ezalatt, hogy milyen például az utánpótlás (oktatás) környezete, milyen az adó-, milyen a bürokratikus környezete, milyen a szabályozás és milyenek például a beszállítói kapcsolatai.
Nos ezen környezet alakításában (ahogy már beszéltünk a szabályozási kérdésekről) óriási szerepe van a területi kamaráknak és a MKIK-nak. Szóval a mi elsődleges feladatunk ebben a helyzetben, hogy képbe hozzuk a vállalkozásokat és a működési környezetüket javítsuk.
Miben kell ma képbe hozni a vállalkozásokat?
A rendszerváltáskor (ekkor alakult a cégek többsége) elég volt a tőke és a szakmai tudás. Ma már sokkal szélesebb tudás szükséges a vállalkozás vezetéséhez. Meg kell értenie a változó szakmai tudás mellett a vállalatirányítási, vállalkozás szervezési technikákat, értenie kell a pénzügyekhez, értenie a kell a kommunikáció szervezéshez és nem utolsó sorban a humánerő kezeléshez. Ha ezeket nem tudja, élete végéig csak egy saját erejét használó vállalkozó marad, igazi vállalkozást nem tud létrehozni.
Ebben segítenek az olyan konferencia-sorozatok, amelynek nemrég lett vége? Mi a tapasztalatuk, mik volt a leggyakrabban felmerülő kérdések?
Ezek a konferenciák arra jók, hogy tágítsák a vállalkozások horizontját,felhívjuk a figyelmet a már említett változásokra, kihívásokra, és lehetőség szerint megoldási irányokat mutassunk nekik. Az ilyen fórumokon a kamara tudja mondani, hogyan változtak a finanszírozási lehetőségek, el tudjuk mondani, mit jelent a zöldenergia, vagy el tudjuk mondani, mint jelent a vállalkozások számára a zöldátállás, fenntarthatóság. És hogy mik voltak a visszatérő kérdések? Tíz konferenciánk volt, 10 nagyvárosban.
Mindegyik más volt, annak ellenére, hogy tematikában ugyanaz volt.
Azt láttam mindenki elgondolkodott – hangsúlyozom nem akartunk mást csinálni, mint a horizontra kerülni. Azt hiszem, hogy a kommunikáció, a finanszírozás és az új technológiák fogták meg leginkább a résztvevőket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.