Kiszállni tilos! Tanácsok kisbefektetőknek

Ülni tovább a befektetésekben – röviden ez az a tanács, amit adni lehet a pénzügyi válság nyomán kissé aggasztóvá vált piaci környezetben. A konkrét teendőket persze eltérőek lehetnek attól függően, hogy a befektető miben tartja a pénzét.

A banki betétekkel rendelkezők vannak a lehető legegyszerűbb helyzetben, hiszen számukra a hitelintézetük a lejáratkor a szerződésben megállapított kamatot (és persze a tőkét) fizeti vissza. A betéteseknek mindössze arra kell figyelniük, hogy az újbóli lekötésnél klasszikus, fix kamatú konstrukcióba helyezzék el pénzüket, mert a magasabb hozamot ígérő indexált, és befektetési alappal kevert termékek most enyhén szólva sem nevezhetők biztonsággal kifizetődőnek. A betétekkel összefüggésben is igaz ugyanakkor, hogy mindenképpen kerüljük el a pánikszerű lépéseket. Aki ugyanis – a bankrendszer összeomlásától félve – kiveszi az összes meglévő megtakarítását, csak annyit ér el, hogy a továbbiakban nem kamatozik a pénze: ha viszont tényleg bekövetkezne – mint ahogy nem fog – a „világvége”, akkor az olyan mértékű inflációval járna, hogy már nem is lenne érdemes kiszedni a bankjegyeket a párnacihából.

A befektetési alapokban ülő ügyfeleknek – a közhiedelemmel ellentétben – szintén nincs okuk aggodalomra: az alapkezelőknél a vagyont ugyanis egy letétkezelő elkülönülten kezeli, nincs összemosva a bank forrásaival, mint a bankbetét, vagyis nem kell attól tartani, hogy „elolvad” a pénz. A jelenlegi körülmények viszont nem kedveznek a kiszállásnak, ezért – legyünk érdekeltek bármilyen alapban is – legjobban akkor járunk, ha a kivárás már sokszor bevált taktikáját alkalmazzuk.

A részvényeknél kissé bonyolultabb a helyzet, hiszen nem mindegy, hogy már gyakorló tőzsdei befektetőről, vagy frissen beszálló „spekulánsról” van szó. Ha az előbbiekhez tartozunk, a mostani, nyilvánvalóan igazságtalanul alacsony árak jó alkalmat teremtenek arra, hogy a portfóliónk átlagárát csökkentsük, hiszen ma már kevés az olyan kisbefektető, aki kibocsátáskori áron, vagy a jelenlegi kurzusnál olcsóbban vette részvényeit. Az alacsony árakban fantáziát látó, új játékosoknak viszont nem szabad abban a hitben ringatózniuk, hogy a BUX már elérte a mélypontot: ezért ha spekulatív céllal be is vásárolnak részvényekből, azt kis tételekben, több papírból összeválogatva, és leginkább hosszú távra tervezve tegyék. A kármentés – vagyis eladás -, mint megoldás a részvényeknél szintén nem jöhet komolyan szóba, hiszen az a pénzmennyiség, ami most a papírokból eltűnt, a konzervatív megtakarítási formákkal közel sem hozható vissza. A megoldás tehát itt is a kivárás, és a már említett rávásárlás, persze csak akkor, ha van rá mód.

Látszólag az sincs persze könnyű helyzetben, aki most kívánja megtakarított pénzét kamatoztatni, ám biztonságos, tervezhető hozammal kecsegető befektetések azért akadnak még bőven a piacon. A bankbetétben utazó ügyfelek mostanság szerencsés helyzetben vannak, hiszen a forrásínségben szenvedő bankok alaposan felverték a lekötött betétek kamatait. A végletesen konzervatív befektetőknek jó megoldás lehet az állampapír is. Bármibe is fektetjük viszont megtakarított pénzünket, a diverzifikációra vonatkozó aranyszabályt most sem szabad figyelmen kívül hagyni: vagyis soha ne invesztáljunk egyetlen fajta pénzügyi eszközbe, bármennyire is bízunk benne, hanem igyekezzünk megosztani a kockázatokat.