Adómentes cafeteria 2010-ben is – íme a kiskapu

Gyakorlatilag csak az internetutalvány marad változatlanul adómentes, 25 százalékos adóteher hárul a melegutalványra és az üdülési csekkre, (a céges üdülőben üdültetést is ideértve), a munkáltatói befizetésekre az önkéntes pénztárakba, a bérlet juttatására, az iskolakezdési támogatásra és az iskolai és nem iskolai rendszerű képzésre.

A Publicus Research 500 a hazai vállalat vezetője körében végzett, a válság általános hatásait vizsgáló felmérésében többek között arra is kíváncsi volt, hogy jelenleg milyen mértékben van jelen ez a típusú juttatási forma a bérezési rendszerekben, illetve a kormányintézkedés hatására milyen esetleges változtatásokra szánják el magukat a cégek az utalványozás jövőbeni működtetésével kapcsolatban.

A felmérés szerint a megkérdezett cégek fele (53 százalék) ad a munkavállalóinak valamilyen utalványt béren kívüli juttatásként. Az étkezési hozzájárulás az, amelyet a cégek a legnagyobb arányban biztosítanak a dolgozóiknak: megkérdezett vállalatok fele (50 százalék) említette. Ezt követi jelentősebb lemaradással az utazási csekk (16 százalék) és az ajándékutalvány (9 százalék).

A jövőben is megéri a vállalatok számára cafeteriát alkalmazni annak ellenére, hogy az országgyűlés a 25 százalékos speciális természetbeni adókulcs alkalmazása mellett döntött.

A normál adózású körben összesen 97,89 százalékos adóteher hárul többek között a hidegutalványra. A válság közepette nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy rájöjjünk: a bevezetett adóterhek hatására a munkaadók jelentős része egyszerűen eltörli majd a cégen belüli cafeteria rendszert, de még jobb esetben is alaposan megnyirbálják a munkavállalóknak adott béren kívüli juttatásokat.

Tovább erősödhetnek a munkavállalókra kötött céges befektetési biztosítások.

Jövőre jelentősen beszűkül az adómentes béren kívüli juttatások köre, a cafeteria-rendszer ugyanakkor 2010-ben is számos kedvező lehetőséget rejt.

Az adójogszabály változástól függetlenül ugyanis körülbelül 2 éve terjed a piacon egy olyan konstrukció, amellyel cégek ezrei éltek már. Eszerint a cég határozatlan idejű befektetési biztosítással – közkeletű nevén unit linked konstrukcióval - szerződik a munkavállalókra, tehát részükre egyfajta befektetést kezd el fizetni, amely egyben életbiztosítás is.

Az adott munkavállaló, mint biztosított szerepel az ügyletben úgy, hogy a haláleseti kedvezményezett (aki egy esetleges tragédia esetén jogosult a haláleseti biztosítási összegre) ugyancsak magánszemély.

„A cég a biztosítási díjat költségként leírhatja és a dolgozónak egyfajta munkaadói juttatásként adhatja a befektetést. A munkavállaló néhány év után a felhalmozott juttatások megfelelő aktuális értékéhez készpénzben hozzáférhet, visszavásárlás esetén az adókötelezettség a munkavállalót terheli” – nyilatkozta Rozgonyi György, a kiado.hu brókercég vezetője.

A legtöbb Magyarországon tevékenykedő biztosítónak vannak olyan úgynevezett „tartam nélküli” termékei, amelyek alkalmasak erre a megoldásra. Érdemes megjegyezni, hogy a Pénzügyminisztérium 17043/2008-as, 29 oldalt kitevő állásfoglalásában már nyilatkozott az egyik hazai biztosítónak az ilyen jellegű termékéről, és azt a konstrukciót rendben találta.

Az újdonság azonban az – és ez komoly versenyelőnyt jelent a biztosítási alkuszok, ügynökök és brókerek számára a hagyományos cafeteria tanácsadók egy részével szemben, - hogy utóbbiak nincsenek tisztában azzal, hogy nemcsak a „hagyományos kockázati” (halál esetére szóló) biztosításokra érvényes a szabályozás, hanem a unit linked (tehát befektetési egységekhez kötött)  konstrukciókra is.

A kiado.hu bróker elemzése rámutat: ennek azért van jelentősége, mert a munkavállalók számára a „hagyományos kockázati” életbiztosítás kevéssé rokonszenves, hiszen az csak akkor fizet, ha a munkavállaló meghal. Ezzel szemben a unit linked konstrukció valójában inkább tekinthető egy befektetésnek, amit a munkaadó fizet a dolgozónak, aki néhány év után befektetésének aktuális – ideális esetben hozamokkal növelt értékéhez – készpénzben hozzáférhet, és a biztosítás mellesleg fizet egy esetleges haláleset során is például egy családtagnak.

Bár biztosítónként változik, a unit linked befektetési biztosítások minimális éves díja jellemzően évi 120 ezer (havi 10 ezer) forint körül mozog munkavállalónként. A cégek jellemzően körülbelül 300-400.000 forintos éves átlagdíjra kötnek befektetést dolgozónként, de volt már olyan brókercég is, amelyik munkavállalónként átlagosan évi 2 millió forintos összegre kötött biztosítást egy pest-megyei székhelyű munkaadóval.

A mai adózási rendszer szerint a bérként kifizetett 100 forintból, ha levontuk az összes munkaadói és munkavállalói  terhet körülbelül 32 forintot kap meg a munkavállaló. Ebben a konstrukcióban a cég 100 forintból 100-at be tud fektetni, semmiféle munkáltatói és munkavállalói járulékot nem kell fizetnie, és ráadásul az összeget 100%-ban költségként elszámolhatja.

„A 2009. dec. 31-ig a biztosítóhoz beérkezett utalások arányos része még az idei évre költségként elszámolható, a többi jövőre jelent költséget. Előnye továbbá, hogy akár az összes, akár csak néhány munkavállalóra is köthető, munkavállalónként azonos vagy az egyes személyek keresetének arányában meghatározottan változó összeg is köthető, eseti befizetések eszközölhetők a bónusz, jutalom, célprémium függvényében” – tette hozzá Rozgonyi György.

A munkavállaló a biztosító kínálatából több tucatnyi prosperáló befektetési alap között választhat, és az eszközalapok összetétele is évente akár többször változtatható. A munkavállaló egyébként úgy jut a pénzéhez, hogy a cég helyére lép szerződőként (például, ha készpénzre van szüksége vagy ha a cégtől távozik, nyugdíjba megy stb.). Pusztán az a tény, hogy a munkavállaló lesz a szerződő még nem jár adófizetési kötelezettséggel, dönthet például úgy is, hogy saját maga fizeti tovább a befektetést. Amennyiben azonban a készpénzhez akar hozzájutni, akkor a biztosítást vissza kell vásárolnia, ez jelenti azt, hogy a biztosító eladja a munkavállalóhoz tartozó befektetési egységeket. Ezek ellenértékének kifizetésekor továbbra sincsenek munkaadói terhek, a munkavállalót terhelő szját és ehot azonban a biztosító levonja. (Itt jegyezzük meg, hogy az eho eltörlése napirenden van 2010-től).

A tanulmány szerint az igazán agyafúrt megoldás azonban az, amikor a munkavállaló belép szerződőnek a cég helyére néhány év után, nem fizeti tovább a biztosítást, nem is kéri a készpénzt, hanem él az úgynevezett díjmentesítéssel. Ezután fizetnie nem kell a biztosítónak, bevárja azt a néhány évet, amíg a hozamok már fedezetet nyújtanak az összegyűlt megtakarítás adókötelezettségére vagy annak legalább egy részére és akkor járul a kasszához a készpénzért. Ez megfeleő hozamok esetén azt is jelentheti a legelső példánál maradva, hogy a munkaadó által rá fordított 100 forintból a munkavállaló elméletileg 100-at is megkaphat.

Nem szabad elhallgatni azonban a konstrukció kötöttségeit sem: a brókercég tapasztalata szerint ez a megoldás azoknak a cégeknek ideális, ahol a munkavállalók viszonylag jól keresnek a magyar átlaghoz képest, így elsősorban a multinacionális cégek irodai alkalmazottaira, a specializált, vagy nagy hozzáadott értéket előállító kis-és középvállalkozások és az informatikai cégek dolgozóira kötik ezeket a befektetéseket.

Ennek azért van jelentősége, mert 2 - 5 évnél hamarabb a befektetést nem éri meg kivenni, mivel a biztosítók ezt komoly levonással szankcionálják, és a befektetés megfelelő hozamának eléréséhez is érdemes néhány évet adni, hiszen a hozam ráadásul „talált pénz” a munkavállaló számára.

Ott érdemes tehát kötni, ahol a dolgozók nem akarnak mindenáron azonnal hozzáférni a béren kívüli juttatáshoz, legfeljebb csak egy részéhez. Éppen emiatt kulcsember megtartó konstrukciónak is nevezik, hiszen minél többet marad a cégnél a dolgozó, annál nagyobb összeg gyűlik össze számára. A konstrukció egyébként az eddigi visszajelzések alapján komoly konkurenciát jelenthet a munkáltató által fizetett önkéntes magánnyugdíjpénztári kiegészítésnek, amely 2010. január 1-től 25 százalékkal adózik.

Érdemes megjegyezni, hogy a megoldás népszerű és működik az egyéni vállalkozók esetében is. Azoknak a cégeknek, amelyek belevágnak egy ilyen programba, mindenképpen érdemes egyeztetniük könyvelő cégükkel, hogy adózási szempontból azok rendben találják-e egy esetleges APEH revízió esetére és tanulmányozniuk a már említett PM határozatot.