BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Duronelly: Nem világos, hogy lehet újraindítani a hitelezést

A gazdasági válság legmélyebb pontján – legalábbis egyelőre – túl vagyunk, de az üzleti alapú hitelezés szinte teljes lefagyása továbbra is globális probléma. Egyelőre nem világos, hogy ezt gazdaságpolitikai eszközökkel hogyan lehet és érdemes beindítani. Surányi György javaslata alapján végre idehaza is elindult a témában a szakmai vita – írja a Világgazdaságban Duronelly Péter.

A Budapest Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója szerint az Egyesült Államokban a bankok harmada, az eurózónában nagyjából ötöde még a nyár folyamán is szorított egyet a hitelfeltételeken, úgy, hogy egy bank sem akadt, ahol akár egy kicsit is nagyvonalúbbak lettek volna a hitelelbírálásnál. Magyarországon a bankok negyven százaléka tervezett szigorítani a kis- és középvállalati kölcsönök feltételein, ami nemcsak a kamatszint, pontosabban a kamatmarzs emelését, de a hitelhez jutás egyéb feltételeinek a beszűkítését is jelenti.

Az is megfigyelhető, hogy érezhetően csökken a hitelek iránti igény, de hogy ez mennyire köszönhető a növekvő kamatmarzsoknak, s mennyire a visszaeső gazdasági növekedésnek, nehéz eldönteni. Magyarországon például az ipari termelés szintje nagyjából háromnegyede a két évvel ezelőttinek, és bár a kibocsátás, valamint az értékesítés esése megállt, egyelőre komoly növekedésnek sincs jele.

Az árbevétel elmaradása mellett természetesen még nehezebb a fix költségek fedezése, és még fontosabb a mindennapi készpénzigény kielégítésének a kiszámíthatósága, amely egyszerre növeli és csökkenti a vállalati szektor hajlandóságát hitelek felvételére.

A bankok motívumainak megértése sokkal egyszerűbb: bár a gazdasági szabadesés megállásával a hitelportfólió romlása is lassul, de még mindig romlik, és nem világos, hogy a második világháború óta legsúlyosabb gazdasági visszaesésnek mi lesz a teljes hatása a vállalati csődrátákra.

A bankrendszer fő fókusza a hitelexpanzióról és az árbevétel növeléséről áthelyeződött a behajtásra, a meglévő hitelkihelyezések menedzselésére, a hitelportfólió romlását pedig a felesleges lividitás nulla kockázatú befektetésével, azaz állampapír-vásárlással, illetve jegybanki kihelyezésével kompenzálják. A bankok hitelezési hajlandóságát tehát nem valami pénzhiány vagy az elérhető marzsok szűkössége, hanem a mérlegfőösszeg kockázatának kontrollja fogja vissza.

Ezért hibás az a vélekedés is, hogy a bankok illogikusan viselkednek, amikor nem nyújtanak a megfelelő vállalatoknak most hitelt, mert a hitelportfólió kockázati mutatóinak javítása – amennyiben a profitkövetelményeket egy ideig altatjuk – pont azzal valósítható meg, hogy a pénz kockázatmentes jegybanki eszközökbe és kincstárjegyekbe áramlik.

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.