Jól sáfárkodnak az olajpénzekkel

Ha a kormány mégis cselekvőképtelen lenne, az súlyos bonyodalmakkal járhatna, mert az ország alkotmánya kizárja az előrehozott választások lehetőségét. Az elemzők azonban általában azt várják, hogy a jövőbeni kormány – bármilyen színezetű legyen – inkább őrizni és gyarapítani akarja az ország 400 milliárd dollárt meghaladó összegű szuverén vagyonalapját, semmint felhasználni.

Norvégiát az utóbbi években a Munkáspárt két kisebb – részben környezetvédelmi ideológiától áthatott – koalíciós partnerével irányította, balközép politikai orientáció jegyében. A kormány a „fair” elosztás elveit igyekezett követni, ezért nagyobb terheket rótt ki a magasabb jövedelműekre és a vagyonosabbakra. Kiállt a számottevő arányú állami tulajdon megtartása mellett, mert abban a foglalkoztatás és a helyi szakértelem terjesztésének fontos eszközét látta.

A koalícióban részt vevő „Szocialista Bal” nevű formáció keresztülvitte az üzemanyagok fokozottabb megadóztatását és a tömegközlekedés előtérbe állítását, ellenzi a privatizációt, főleg a bankokét. A balközép kormány harmadik tagjaként, a kicsiny „centrista” párt kész lenne feladni a vagyonadót, a másik két párttal együtt azonban támogatja, hogy az olajbevételek révén felhalmozott vagyonból csak az átlagos hozamnak tekinthető, 4 százaléknyi hányadot fordítsanak fejlesztésre évente. Ebből az összegből azonban nagyobb részt fordítana a vidéki körzetek – főleg a távoli észak – fejlesztésére.

Ha lesz jobboldali hatalomátvétel, annak vezető ereje a konzervatív párt lesz, amely a jövedelmek, a vagyonok és az örökösödés utáni adók csökkentésével kampányolt. Előnyben részesítené a magántulajdont, kész lenne nagyobb állami vállalatokat is privatizálni, de bennük megtartana ellenőrzésre alkalmas kisebbségi állami hányadot.

A köztulajdonban fokozná a professzionális menedzselés követelményét. Egyetért ugyanakkor a baloldallal, az évenkénti – 4 százalékos – olajvagyon-hozam felhasználásában.

A jobboldalon szélsőségbe hajló erőnek tekintik a „Progress” nevű pártot, amely egyszerre lép fel a bevándorlások és a menekültügy szigorításáért, az örökösödési és a vagyonadó eltörléséért, a személyi és a vállalati adók leszállításáért. Támogatja a deregulációt és a privatizációt, az olajjövedelmekből azonban jelentősebb hányadot fordítana az infrastruktúra fejlesztését célzó közmunkákra.

A jobboldalhoz sorolt liberális párt és a kereszténydemokrata párt környezetvédelmi törekvésekkel és az állami tulajdonlás nüanszírozásával igyekezett profilírozni önmagát.

Az esélyeket latolgatva a Reuters rámutatott, hogy a szénhidrogén-vagyon négy évtizeddel ezelőtti felfedezése óta mindössze 2 alkalommal választottak újra hivatalban lévő kormányt, 1996 óta pedig egyszer sem. A mostani kabinet terhére válhat, hogy a tetemes olajbevételek ellenére is számos orvosi szolgáltatásért vagy beavatkozásért sorba kell állni, az iskolákban nincsen ingyen ebéd, a nyugdíjas otthonokban pedig hiányzanak férőhelyek.

A felhalmozott olajgazdagság 4 százalékos megcsapolásának mértékét a választási évben – a globális válság következményeinek kivédésére hivatkozva – ugyan 7 százalékra emelte a munkáspárti kormány, később azonban ezt vissza akarja vinni az elmúlt évek szintjére.

A külpolitikai törekvések szempontjából mind a jobb, mind a baloldal megosztott. A két nagy párt egyetért Nato-elkötelezettséggel, egyes, kisebb erők azonban vehemensen fellépnek az ország külföldi katonai szerepvállalásával, főleg pedig az itt-ott újra felbukkanó EU-tagság gondolatával szemben. Norvégia 1994-ben népszavazás során utasította el az EU-csatlakozás tervét.

-->