Oszkó az adóreformról: Sok a torz megfogalmazás
Egyetemi tanulmányaink során még azt hallhattuk, hogy az állam által a jog eszközével szabályozott területek közül az adózás más jogágakhoz képest lényegesen kevesebb alkotmányossági kérdést vet fel, s ezen a területen az állam szabályozási mozgástere jóval szélesebb, mint máshol.
Attól persze ez az állítás még megállhatja a helyét, hogy az adótörvények módosítása az utóbbi évtizedekben rendszeresen ösztökéli a jogalanyokat alkotmánybírósági beadványok megfogalmazására, hiszen mindez nem feltétlenül az adójogi szabályozás tényleges alkotmányos korlátait, sokszor inkább az azokkal kapcsolatos fokozott társadalmi érzékenységet jellemzi.
Jó példa erre a személyi jövedelemadó csökkentésének keretében jogszabályba iktatott úgynevezett szuperbruttósítás. Erről könnyen belátható, hogy önmagában nem okoz adóteher-változást, hiszen megjelenését az adókulcsok arányos alakítása egészében kompenzálja, sőt jelen esetben a növekvő adójóváírásnak köszönhetően az idei terhekhez képest jövőre jelentős összegű adócsökkentés válik elérhetővé.
Mégis, olykor ismeretlen késztetésű szakértői vélemények több alkalommal próbálták bizonyítani, hogy a szuperbruttósítás adóteher-növekedést okoz. Ezek már csak azért is céltalan igyekvésnek tűnnek, mert néhány hónap múlva, a jövő év elején mindenki saját fizetési papírjából győződhet meg róla, hogy mennyivel lesz több havi nettó bére az ideinél. Mindezek mellett persze a szabályozással kapcsolatos alkotmányossági aggályok még nehezebben érthetők, hiszen az új rendszer is vitathatatlanul jövedelemarányos adózást biztosít.
Hasonlóan torz megfogalmazásban kerültek a nyilvánosság elé a járulékterhekkel kapcsolatos azon új szabályok is, melyek az önfoglalkoztatókkal szemben is a tényleges jövedelemre eső járulékfizetést érvényesítenek, szemben a széles körben elterjedt minimálbér-alapú járulékfizetéssel.
Miközben több alkotmánybírósági beadványról szóló sajtóközlemény azt kifogásolja, hogy az új szabály szerint nem a tényleges, hanem valamiféle vélelmezett jövedelemre kellene járulékot fizetni, addig az új szabályok éppen az ellenkezőjét eredményezik, s csak azzal szemben érvényesítenek magasabb járulékfizetést, akik magasabb jövedelemre is tesznek szert.
Ezalatt a háttérben zajló szakmai vitákból az is kiderül, hogy az intézkedéssel szembeni valós kifogás az, hogy az megfosztaná a vállalkozókat, önfoglalkoztatókat a minimálbér-alapú járulékfizetés előjogától, és az alkalmazottakhoz hasonlóan a tevékenységgel keresett tényleges jövedelmi viszonyokhoz igazodó járulékfizetést írna elő. Márpedig effajta megkülönböztetés fenntartását nem lehet könnyű alkotmányos alapjogként értelmezni, miközben a járulékfizetés jelenlegi gyakorlata éppen a további járulékcsökkentés egyik érdemi akadálya.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.