A szakadék szélén

A harcias nyilatkozatok és a potenciálisan súlyos következmények ellenére az amerikai vita látszik könnyebben lezárhatónak. Ott ugyanis mindössze két félnek – a demokrata elnöknek és a republikánus kongresszusnak – kell egyezségre jutnia az adósságplafon emeléséről. A komoly érdekellentétek ellenére a fizetésképtelenséget senki sem kockáztathatja ebben a kiélezett helyzetben, amire a hitelminősítők üzenetei is figyelmeztetnek.

Sokkal nehezebb a szembenállás feloldása az Európai Unióban. Nemcsak azért, mert több tagország érdekeit kellene összehangolni és azt elfogadtatni a helyi közvéleménnyel, de azért is, mert történelmi léptékben is sorsdöntő lépésekről kellene mihamarabb döntést hozni. Az eddigi mentőakciók látható kudarca után ugyanis két út áll az euróövezet előtt: a szétesés vagy a gazdasági és politikai unió megteremtése. Előbbi súlyos költségekkel, utóbbi a nemzeti szuverenitás csorbulásával jár.

Népszerű lehet ebben a helyzetben a politikai elitet hibáztatni, amiért a sok figyelmeztetés ellenére hagyta, hogy idáig romoljon a helyzet. Azt azonban látni kell, hogy bizonyos intézkedéseket nem lehet elfogadtatni a küszöbönálló összeomlás kényszere nélkül (vö. Bajnai-csomag). Amerikában erre lehet szükség a kiadások megfékezéséhez, Európában pedig az integráció további erősítéséhez, ami hosszabb távon a „túlélés” záloga lehet. Baj akkor van, ha az egymásnak feszülő politikusok tarsolyában nincsenek kidolgozott B vagy C tervek is. És ha nem tudnak megállni még időben, a szakadék szélén.