Válságszünet - Kiürült Brüsszel

A július 21-i eurócsúcs megtartása mellett az egyik érv az volt, nem mehet úgy szabadságra a politikai elit, hogy egy mindent átfogó csomaggal ne rendezte volna el Görögország és az euró ügyét (legalább őszig). A csomag megszületett, de a nyugalom jóformán csak néhány óráig tartott. Az első kedvező piaci reakciók után máris jött Görögország lehető legalacsonyabb szintre való leminősítése, a szakértők pedig egymásra licitálva ismételgették, ez így mind kevés, és a válság úgyis tovább fog terjedni. Lám, Ciprus máris a célkeresztbe került, nem is csoda, hiszen görögországi kitettsége a legnagyobb, hát leminősítették őt is, alig valamivel a bóvli felett állt meg. És közben ismét elővették a spanyolokat is…

Úgy tűnik, ahogy a válság 2008-as kirobbanásáig a piaci befektetők teljesen figyelmen kívül hagyták az eurózónán belüli jelentős gazdasági különbséget (no meg az euróban rejlő rendszerhibákat), úgy a válság és a görög láncszem elszakadása óta ugyanez a kör hirtelen felcserélte a prioritásait. Látszólag most meg mindent egyszerre akarnak számon kérni. Csak akkor nem minősítenek le, csak akkor nem spekulálnak romlásra, ha azonnal minden kétséget kizáróan robusztus felzárkózási és versenyképesség-növelő pályára áll minden érintett gazdaság. Továbbá, ha az euró mögött már-már föderációs mélységig kimunkált, „tűzálló”, közös kormányzati rendszer áll, és ha mindenkinek a hiánya, adóssága előre kiszámítható módon, látványosan csökken. Amíg ezeket nem látják bizonyítottnak, addig következetesen szkeptikusak maradnak, és a válság megkerülhetetlen továbbterjedésével számolnak (amellyel mellesleg egyúttal maguk is éppen ezt generálják). Mindezek mögött nem nehéz felfedezni, míg korábban ez a kör abban volt érdekelt, hogy egy stabil, prosperáló euróból a befektetései révén minél többet profitáljon, most láthatólag az euró romlására játszik. Mivel nyilvánvaló, a fentebb említett hiányosságok egyetlen intézkedéssel, néhány hét alatt nem orvosolhatók, ezért nagy biztonsággal lehet arra spekulálni, hogy az utolsó cseppig mindent kifacsarjanak a hirtelen csak nehezen védekező áldozatból.

Van tehát mi ellen védekezni, és bár augusztusban többnyire a brókerek is szabadságra mennek, tehát néhány hét nyugalom talán tényleg lesz, egy minden korábbinál küzdelmesebb őszre azonban nagyon is tanácsosnak tűnik felkészülni. Csak persze ez sem olyan egyszerű. A képlet például azért bonyolultabb, mert a csomagban foglaltak tényleges beindításához megkerülhetetlen Németországban a szeptemberi parlamenti jóváhagyás előtt folyamatosan szaporodnak azok a vélemények, amelyek szerint a csomag éppen hogy túl sok. Olyan intézkedéseket helyez ugyanis kilátásba, amelyek szerződésellenesek, de legalábbis „bizonyosan” német alkotmányellenesek. És talán meg sem szavazzák.

Ha ehhez még hozzátesszük az amerikai költségvetés – de legalábbis az amerikai dollár – körüli bizonytalanságot, akkor az euróügyek iránt valóban felelősen érző, gondolkodó döntéshozói elit számára nem sok nyugalmat ígér a következő néhány hét. Aligha engedhetik meg maguknak, hogy hetekig ne nyissanak ki egy újságot, ne foglalkozzanak a „szakmával”. Mint ahogy Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács elnökének csapata számára kifejezett munkával telik majd az idő szeptemberig, hiszen a csúcs döntése értelmében addigra épkézláb javaslatokkal kell előállniuk arról, miként kellene tökéletesíteni a munkamódszereket a válságkezelésben és az euróövezet menedzsmentjében.

Szóval Brüsszelben nyugalom van, de sokak szerint ez nem a jól végzett munka utáni megérdemelt béke, hanem csak az újabb vihar előtti csend. Forró ősz várható.