Nem kell a pénz, hiába a nyertes pályázat

Mivel a cégek piaci kilátásai kedvezőtlenek, de legalábbis bizonytalanok, lehet, hogy nem is baj, ha a kapacitásbővítő vagy telephelyfejlesztő beruházásokat nem valósítják meg, mert ezzel csak tovább rontanák egyébként is gyenge pénzügyi helyzetüket.

A támogatásokat elnyert vállalkozások számára pályázati garanciát vállaló Start Tőkegarancia Zrt. immár három éve azt tapasztalja, hogy egyre több támogatott projekt nem valósul meg. Sok esetben a vállalkozások a projekt megvalósítását kénytelenek felfüggeszteni, a megvalósítási határidőt kitolni vagy egyszerűen bele sem kezdenek a megvalósításba. Persze vannak olyan cégek is, akik minden áron meg kívánják valósítani a projektet, félve a támogatás elvesztésétől, de a piac és az önerő finanszírozásának hiányában ezek a próbálkozások kudarcot vallanak.

A Start Zrt-hez beérkezett pályázati garancia-igénylések minőségének, a projektek megalapozottságának és megvalósíthatóságának alakulását jól tükrözi az elutasított igénylések arányának növekedése. Míg a válságot megelőző évben, 2008-ban, az elutasított igénylések aránya az igénylések számát tekintve 25%, értékben pedig 35% volt, addig 2011 első kilenc hónapjában már 64%, illetve 74%.
 
Az elutasítások arányának drasztikus növekedése egyértelműen a válság számlájára írható. A vállalkozások árbevétele visszaesett, pénzügyi helyzetük megrendült, eladósodottságuk növekedett és ezek következtében finanszírozási lehetőségeik beszűkültek. A rossz piaci kilátások és a projekt finanszírozásának megoldatlansága arra készteti vagy kényszeríti a vállalkozásokat, hogy a projektek megvalósításáról lemondjanak. A fel nem használt támogatások összértéke a több tízmilliárd forintot is elérheti, melyeket újból meg kell pályáztatni, hogy az EU által biztosított források felhasználásra kerülhessenek.

Egy beruházás gondolatának megszületése és a pályázat beadása között fél-egy év is eltelhet. Sikeres pályázat esetén a támogatási szerződés megkötésére a pályázat beadását követő fél-egy év alatt kerül sor.

A vállalkozásoknak általában a támogatási szerződés megkötésétől számított két éven belül kell megvalósítaniuk a támogatott projektet, ami főként eszközbeszerzést, technológia-fejlesztést és építési beruházást jelent. A projekt előkészítése (tervek elkészítése, kivitelező kiválasztása, megrendelés, finanszírozás biztosítása) további fél-egy évet is igénybe vehet, ezt követően kezdődik a projekt megvalósítása. A projekt gondolatának megszületése és a beruházás megkezdése között tehát legalább másfél, de akár három év is eltelhet, a megvalósításig pedig még négy év is, ha egy év alatt sikerül befejezni a beruházást.

A pályázat benyújtása és a beruházás megkezdése közötti egy-két éves időszakban ugyanakkor olyan mértékben megváltozhatnak a piaci körülmények és a vállalkozás pénzügyi helyzete, hogy az eredeti terv megvalósítása már értelmetlenné, piaci oldalról indokolatlanná, pénzügyileg pedig finanszírozhatatlanná válik.

A problémáért nem a pályázati rendszer lassúsága a felelős, mert a folyamat lerövidítése esetén sem zárható ki a gyors konjunktúra változás hatása.

2007 és 2011 között különösen turbulens volt a gazdasági környezet, egyes iparágak akár 30-40%-os visszaesést is elszenvedtek egyik évről a másikra, ami az iparágban működő vállalkozások pénzügyi helyzetét alapjaiban rengette meg, jövedelmezőségük csökkent, eladósodottságuk pedig nőtt.

A vállalkozások egy része felismerte, hogy a megváltozott körülmények között célszerűbb a beruházást el sem kezdeni vagy egy adott fázisban leállítani. A vállalkozások ebben az esetben a megvalósításra meghatározott határidő meghosszabbítását kérték a közreműködő szervezettől, aki – felismerve a cégek helyzetében bekövetkezett változást – hozzájárulását adta a későbbi megvalósításhoz. A beruházás elhalasztása vagy felfüggesztése logikus és ésszerű megoldás, mindaddig, amíg azt a piaci kilátások nem indokolják. A beruházás megvalósítása a társaság eladósodottságát növelné, anélkül, hogy cash-t termelne, ami fedezetet nyújthatna a hitel visszafizetésére.

A jó pénzügyi helyzetben lévő, alacsony eladósodottsági szinten működő vagy a válságban is növekedést felmutató cégeknek megéri a projektet megvalósítani, különösen, ha a beruházás célja a kapacitás bővítése vagy a hatékonyság növelése. Ezek a társaságok rendelkeznek a beruházáshoz szükséges saját forrással vagy kedvező gazdálkodási mutatóik alapján könnyen juthatnak banki finanszírozáshoz.

Vannak vállalkozások, akiknek árbevétele és jövedelmezősége csökken, eladósodottságuk magas, mégis minden áron meg kívánják valósítani a támogatott projektet. Felmerül a kérdés: érdemes-e előre menekülni, kapacitást bővíteni, új telephelyet építeni, amikor az új kapacitásoknak nincs meg a piacuk, a telephely építésével és felújításával pedig nem nő a jövedelmezőség?

A válasz egyértelmű: NEM.

A projekt megvalósításának piac hiányában és finanszírozási gondok fennállása mellett történő megvalósítása kockázatos kísérlet. A beruházáshoz szükséges saját erőt ugyanis banki hitelből kell majd finanszírozni, ami növeli a cég eladósodottságát, ugyanakkor ha a hitel visszafizetésének forrása nem termelhető ki, a vállalkozás további likviditási problémát okoz önmagának. Ráadásul a cégek a támogatási szerződésben vállalják, hogy a projekt fenntartási időszakában 5%-nál jobban nem fog csökkenni árbevételük, a pályázat beadásának évéhez viszonyítva, ellenkező esetben vissza kell fizetni a támogatást. Miután sok vállalkozásnak a válság előttihez viszonyítva ennél sokkal nagyobb mértékben csökkent az árbevétele, a vállalt feltételek teljesítésének kockázata is rendkívül magas. Az elmúlt évek bizonyították, hogy korai az optimizmus, hogy a válság gyorsan elmúlik. Már 2009-ben is sokan arra számítottak, hogy 2010-ben újra beindul a növekedés, de erről még 2011-ben sem beszélhetünk.

Szerencse a bajban, hogy azok a vállalkozások, akik korábbi, azóta megváltozott piaci helyzet alapján kialakított projektre nyertek el támogatást és szeretnék megvalósítani a projektet, nem jutnak banki forráshoz, mivel a bankok is látják a beruházás kockázatait és nem hajlandóak hitelt nyújtani. A bankok ezáltal meg is óvják a felelőtlenül kockáztató cégeket, hogy saját vesztükbe rohanjanak. A vállalkozások hajlamosak ilyenkor a pénzintézeteket és a kormányzatot okolni a projekt kudarcáért, mondván, hogy itt van a megnyert támogatás, csak azok a bankok nem hajlandóak hitelt adni és az állam sem segít, pedig a csapból is az folyik, hogy a gazdaságpolitika támogatja a kkv-kat.

Mivel a pályázati rendszerben a támogatást odaítélő szervezetnek nincs lehetősége, hogy a tervezett projekt pénzügyi megvalósíthatóságát, a vállalkozás piaci lehetőségeit alaposan megvizsgálja, mielőtt a támogatást odaítéli, a pénzügyi szektor tölti be a szűrő szerepét. A bankok szűrőjén pedig fennakadnak azok a vállalkozások, akik sem pénzügyileg, sem piaci szempontból nem indokolt, kockázatos kimenetelű beruházáshoz szeretnének banki finanszírozást szerezni.

A projekt megvalósítására előírt határidő lejártával a vállalkozás elveszti a támogatást és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek lehetősége nyílik arra, hogy a fel nem használt támogatásokat új pályázat keretében meghirdesse. Az országnak fontos érdeke, hogy ez minél előbb megtörténjen, mivel a vissza nem térítendő EU-s támogatások odaítélésére 2013-ig, a hétéves uniós költségvetési ciklus végéig van lehetőség. Az újabb pályázatoknál célszerű lenne a nyertes pályázók pénzügyi helyzetét és a támogatott projektek megvalósíthatóságát alaposabban megvizsgálni, hogy a második körben adott támogatásoknál minimális legyen a nem megvalósuló projektek száma.