Economist: Schmitt írhatna doktorit az állami TV-re gyakorolt nyomásról

Benjamin Franklin azon merengett, hogy két biztos dolog van az életben: a halál és az adó. Ha a nagy ember ma élne, kétségtelenül megnevezne egy harmadikat is: azt, hogy magyar politikus soha nem mond le - írta Schmitt Pál plágiumügyéről közép-kelet-európai blogrovatában (Eastern Approaches) a The Economist.

A brit gazdasági-politikai hetilap blogbejegyzése szerint a magyar államfő bizonyosan pályafutása legrosszabb hetén van túl. A doktori címének visszavonásáról szóló bejelentés a magyar politikában ritka összpárti konszenzust teremtett abban, hogy az elnöknek le kellene mondania. Még a jobbra hajló Magyar Nemzet is, amely pedig általában a kormányt támogatja, szenvedélyes felhívásban kérte Schmitt Pált a távozásra. A legtöbb elemző azt hitte, hogy Schmitt Pál számára mindennek vége, azonban Orbán Viktor miniszterelnök, az államfő pártszövetségese közbelépett, és kérdésre válaszolva közölte: az államfő dolga eldönteni, hogy lemond-e. 

A The Economist szerint Schmitt Pál döntött is: csakúgy, mint annak idején Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök a zavargásokhoz vezető 2006-os beszéde után, az államfő is közölte, hogy marad. 

Schmitt Pál szerencséjére kéznél volt a megértő állami televízió. Obersovszky Péter interjúja az államfővel olyan kínos volt, amilyet Közép-Európában manapság ritkán látni - áll a The Economist írásában.

A lap megemlíti, hogy Schmitt Pál bejelentette: új disszertáció megírásába kezd. "Esetleg írhatna a magyar állami televízióra gyakorolt politikai nyomásról" - fejeződik be az írás.