Költségcsökkentés, áthárítás? - Mit lépnek a cégek a közműadóra?

Az áthárítás – díjemelés formájában – csak korlátozott mértékű lehet a hatósági árak és a kormányzati rezsibefagyasztási és -csökkentési intézkedések tükrében. Az érintett vállalatok várhatóan költ-ségcsökkentéssel válaszolnak: az új teher az adó nélkül tervezett beruházások vagy felújítások elmaradását eredményezheti a profitabilitás legalább részleges fenntartása érdekében. A hosszú távon romló közszolgáltatási színvonal miatt ugyanakkor a kormány a terhek méltányosabb elosztására vagy a közműadó mértékének csökkentésére kényszerülhet. A közműadó – néhány érintett ágazatban kiterjedt önkormányzati tulajdon révén – jövedelemátcsoportosítást jelent majd a helyhatóságok és a központi költségvetés között.

A rezsiköltségek befagyasztásának tervével, illetve az energiaárak 10 százalékos csökkentésével a közműadó áthárítása nehézségekbe ütközhet, különösen azon szolgáltatóknál, amelyek nem vesznek igénybe közvetlenül egyéb megrendelt szolgáltatásokat, illetve amelyek szolgáltatása hatósági áras. Utóbbi körbe tartozik – a táv-közlési ágazat kivételével – szinte minden közműszolgáltató. A kormány általánosságban árszabályozással, illetve kiterjedt közösségi tulajdonnal kontrollálhatja hatékonyan a közműszolgáltatók profitját. Ez részben indokolt is, mert a közműszolgáltatások legnagyobb része természetes monopólium (egy adott területen), azaz gazdaságossági okokból nincs versenytársa, nem képes legalább két tartósan nyereséges cég ugyanazon a piacon fennmaradni, továbbá e szolgáltatások egyáltalán nem vagy csak nagyon költségesen helyettesíthetők. 

A elvonás mértékét tekintve nem differenciálnak a nettó ár-bevétel szerint, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezetékadó minden mérettartományban azonos mértékben érinti a cégeket: a közművezetékek hossza jelentősen eltér a fogyasztók számának vagy azok területi koncentrációjának függvényében, a közműadó-törvény azonban ezt az aspektust nem veszi figyelembe. Az anomáliát korrigálhatja, ha a hatóságilag megállapított és jóváhagyott árképletek alapján a szolgáltatási díjakban az indokolt többletköltség érvényesíthető. 

Az adó tételes, így felmerül a kérdés, hogy a jövőben a mindenkori kormányzat szándékozik-e emelni mértékét, akár rendszeresen (például az inflációnak megfelelően), esetleg csak ad hoc módon – ezzel az eszközzel hatékonyan szabályozhatja a profit mértékét. A jelenlegi kabinet a zérushoz közeli nyereséget tekintheti mérvadónak, a túladóztatásnál ugyanakkor lehetőség van az adótételek mérséklésére is. Ez az eset némelyik, aránytalanul nagy teherrel sújtott ágazatnál reálisan fennállhat. Végső soron a jelentős közösségi tulajdonú a víz- és szennyvízágazatban, illetve a távhőszolgáltatásban az adó a bevételnövelés szempontjából improduktív, a gazdálkodás fenntarthatóságát veszélyezteti, mert átcsoportosítást hajt végre a központi kormányzat és a helyi önkormányzati szektor között. Azzal, hogy a kabinet átvállalja az önkormányzatok adósságnak nagy részét, a települések nem szorulnak majd rá például víziközművek üzemeltetéséből származó profitra (keresztfinanszírozásra), a kamatkiadások mérséklődése pedig kompenzálja majd az elvonást.

Huszonnyolcezer család maradhat kábeltévé nélkül a kistelepüléseken

A januártól bevezetendő közműadó olyan többlet terheket okoz a kábelszolgáltatók számára, amelyek következtében jövőre több tucatnyi társaság beszüntetheti a működését. A szolgáltatók körében végzett felmérés szerint a gazdasági ellehetetlenülés miatt hamarosan több mint 170 településen, 28 ezer család számára megszűnhet a kábelszolgáltatás – jelentette be a Magyar Kábelkommunikációs Szövetség.

A szakmai érdekvédelmi szervezet szerint az adó mértéke elsősorban a kisebb, ritkábban lakott települések esetében még a sávos adókedvezmény mellett is elviselhetetlen terhet jelenthet egyes vállalkozások számára, mivel meghaladhatja a teljes bevételüket is.