Hiába üzenik a politikusok, hogy szüljenek a nők, a bébibummra várni kell

Lázban ég az ország, hogy akkor most mi lesz a kormány népességpolitikai programjában? Napok óta azt kommunikálják, hogy valami gondosan tervezve nagyon készül. Ez önmagában meglepő hír, hiszen van már a hátunk mögött már jó néhány ad hoc összerántott csomag, és megfelelő számítások híján sorra kiigazításra szorultak.

Mi lesz velünk? Nem gyarapodik a magyar, hiába üzenik politikusaink a kormányoldalról, hogy te, anya, szülj csecsemőt, a bébibumm várat magára. Az adatok arról árulkodnak, hogy 2013 első négy hónapjában 27 453 baba született, 5,8 százalékkal kevesebb mint egy évvel korábban. Pedig 2011 elején valamivel jobb volt a helyzet, voltak, akik azzal ámították magukat, hogy a választások után megjött a szülési kedv. Önmagában ez badarságnak tűnik, a gyermekvállalás mégsem olimpia, ahol egy-egy fényes magyar siker után vívónak, kajakosnak, tornásznak akar állni a fél ország. Tény: az adózási könnyítések a nagycsaládosoknak mindenképp kedveztek, de nem valószínű, hogy szimplán a kisebb adóteher miatt vágnak bele a kétgyermekesek a harmadik bébi programba.

Alapvetően téved a kormány, ha abból indul ki, hogy pénzzel minden megoldható. Vajon elég-e egy sor kecsegtető ígéret a népességnövekedéshez? Kedvezmények biztosításával előbb jön az első gyerek? Amikor a fiatalok jó része – különböző, részben valóban anyagi okok miatt – eleve több évvel kitolta a gyerekvállalási dátumokat. Ma már az a nő megy ritkaságszámba, akik huszonévesen szül. A tervezett ösztönzések közül még az a legszimpatikusabb, ha – állami forrásbevonással – a családi napközik támogatásával és a munkahelyi napközik újraindításával könnyítenék a kismamák visszatérését a munkába. Ez is persze csak akkor működne, ha megmaradna a munkahely a visszatéréshez.

Megint milliók és milliárdok röpködnek a levegőben, pedig a javaslaton gőzerővel dolgozók tudhatnák a legjobban: ez megint nehéz szülés lesz.